Sorozatunk utolsó részében felelevenítjük a koszovói háború (Jugoszlávia NATO általi bombázásának) legmegdöbbentőbb epizódját. Amely ismételten bebizonyította, a Nyugat meggyőződése, hogy bármit megtehet büntetlenül, sőt bármit tesz, az eo ipso jó és helyes, a legrosszabb esetben is valamiféle „sajnálatos hibáról” és „tévedésről” van szó.

Ez az eset nem más, mint a belgrádi kínai nagykövetség lebombázása. Nézzük először, milyen események előzték meg ezt a végzetes lépést a háború utolsó napjaiban.

Május 5-én „Živadin Jovanović külügyminiszter nyilatkozata szerint a NATO-légi csapások eddigi negyvenkét napja alatt mintegy 1200 ember vesztette életét és több mint ötezer ember súlyosan megsérült. Jovanović azt is elmondta, hogy a bombázások során 300 iskolát romboltak le.”

Május 6-án „a NATO légiereje támadást intézett a Duna mellett fekvő Prahovo kikötője ellen. A Jugopetrol állami olajvállalat lerakatát, valamint egy vegyi üzemet ért támadás. A szerb televízió közlése szerint Nišben két olajtározót robbantottak fel a becsapódó rakéták. Találat ért egy gyógyszerraktárt is, amely teljesen megsemmisült. Több erős robbanás rázta meg Užice körzetét.”

Május 7-én „vajdasági célpontokat is támadott a NATO légiereje. Újvidéken erős robbanásokat lehetett hallani, a szövetség rakétái valószínűleg megint a televízió-átjátszóállomást támadták. A jugoszláv–román határ közelében, Versecnél a NATO lerombolt egy hidat és ezzel megbénította a vasúti forgalmat Belgrád és Temesvár között. Robbanásokról érkeztek hírek Požarevacról, Nišből és Šabacról is.”

Május 8-án a NATO súlyos csapásokat mért az országra. „A NATO szerint az éjszakai csapássorozat volt a legfontosabb a jugoszláviai légitámadások kezdete óta. Újvidéken két lövedék csapódott be a Heréskert nevű városrészbe. Ugyancsak robbanások rázták meg a Fruska (Gorát – a szerk.)-hegyet. Találat érte Zombor repülőterét is. Kraljevo mellett a repülőgépek csapást mértek egy üzemanyagraktárra. A közelben megrongálódott egy híd is az Ibar folyón. Mára virradóra két rakéta csapódott be Paraćin városába.”

És ezen a napon történt meg az, ami egész egyszerűen felfoghatatlan:

„Kína kérésére New Yorkban összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, miután a NATO éjszakai bombázásakor találat érte kína belgrádi nagykövetségét. Eltérő hírek érkeznek az áldozatokról. Szerb források szerint a képviselet egyik munkatársa meghalt, más források szerint két halott és sok sebesült van. Az épületben legalább húszan voltak, amikor a rakéták becsapódtak.”

A megdöbbentő támadásnak ezek voltak a következményei:

„Belgrádban a korábbi hírekkel ellentétben nem egy, hanem legalább három ember halt meg, amikor NATO-találat érte a kínai nagykövetséget. Az egyik áldozat az Új Kína hírügynökség tudósítója, a többiek kiléte egyelőre ismeretlen. Kína ENSZ-képviselete felszólította a NATO-t a katonai műveletek azonnali beszüntetésére, szerinte a NATO akciójával megsértette a világszervezet alapokmányát. Pekingben a kínai hatóságok lezárták az amerikai nagykövetséghez vezető utakat, mert atrocitásoktól tartanak.”

El tudják képzelni, mi történne, ha mondjuk most az oroszok Kijevben lebombáznák az Egyesült Államok nagykövetségét? Vagy bármely más NATO-országét? Igen, azt hiszem, ezt el tudjuk képzelni…

1999-ben pedig ezek történtek.

Először befutott a NATO hivatalos közleménye: „A NATO közölte, hogy nem szándékosan vette célba Kína belgrádi nagykövetségét. A védelmi szövetség közleménye szerint a szerb katonai és a rendőri tevékenység országos irányítását akarták megbénítani a belgrádi támadással.” Hát ez mindenesetre őrületesen örvendetes. Micsoda szerencse, hogy nem szándékosan történt. Mindössze a szokásos, „sajnálatos, de elkerülhetetlen tévedés” történt.

Aztán az ENSZ főtitkára is szükségesnek érezte, hogy megszólaljon: „Kofi Annant megdöbbentették és szomorúsággal töltötték el azok a hírek, hogy a NATO csapásokat mért Kína belgrádi követségére és a niši kórházra. Az ENSZ-főtitkár első reagálásában ismét a balkáni válság gyors politikai rendezését sürgette.”

Íme, a „nesze semmi, fogd meg jól” tipikus esete. És a NATO ezt követően nemhogy meghúzta volna magát, ugyan, dehogy, újabb támadások következtek, amelyek után újabb közleményeket kellett kiadniuk, amelyekben kénytelenek voltak elismerni újabb és újabb „sajnálatos, ám elkerülhetetlen” tévedéseiket. Íme!

„A NATO elismerte, hogy gépei pénteken eltalálták a niši kórházat, egy piacot és a város legnagyobb egyetemét. A legalább 15 halottat és hetven sebesültet követelő támadás a közlemény szerint nem volt szándékos.” Hát nem fantasztikus? A kínai követség után következett Niš kórháza, piaca és egyeteme, lett hirtelen újabb tizenöt polgári áldozat és hetven sebesült, de legalább ez sem volt szándékos…

Másnap, május 9-én „délután újabb légitámadás érte Ništ és Kragujevacot. A NATO-gépek eltaláltak egy olajtárolót, és megsérült a görög konzulátus épülete. A támadás célpontja volt a Nišava folyó egyik hídja és az E–5-ös autópálya Ćuprija melletti hídja is. Kragujevacon egy laktanya és egy közeli televíziós átjátszó állomás volt a célpont.”

Eközben Kínában tüntetések kezdődtek Amerika ellen:

„Kína több városában tüntettek az amerikai képviseletek előtt, így tiltakozva a belgrádi nagykövetséget ért légitámadás ellen. Csengtuban felgyújtották a főkonzul rezidenciáját, Sanghajban tojásokkal és üvegekkel dobálták meg a konzulátus épületét. Pekingben még késő éjjel is ezrek vették körül az amerikai nagykövetség épületét.”

Nyilván ezektől és az elemi felháborodásoktól nem függetlenül a NATO bejelentette, hogy vizsgálatot indít: „Minden eddiginél alaposabb vizsgálatot indított a NATO a kínai nagykövetségre hullott lövedék ügyében, de a Jugoszlávia elleni hadjárat folytatódik – jelentette be szombaton Javier Solana NATO-főtitkár.”

A lényeg: „A hadjárat folytatódik”.

És folytatódott:

„A NATO légiereje szombat éjjel földig rombolta Užice főpostáját és Valjevo rendőr-főparancsnokságát. Koszovóban Dečani várost és a Goles-hegyet vették célba a repülők. A jugoszláv polgári védelem közlése szerint a NATO több átjátszóállomást is támadott. Csapás érte a Kosmaj-, valamint a Rudink-hegyen álló, a Politika, a BK és az állami RTS televíziók adását átjátszó állomásokat.”

Ezek közül nyilván a főpostának volt a legnagyobb hadászati jelentősége.

Majd jött a vizsgálat eredménye:

„Téves hírszerzési információ következménye volt Kína belgrádi nagykövetségének bombázása – jelentette ki Jamie Shea, a NATO szóvivője Brüsszelben. Az amerikai védelmi minisztérium és a CIA közleménye szerint a hibát az első célazonosításkor követték el, és később nem korrigálták. A kínai külügyminisztérium 34 tagú küldöttsége érkezett Belgrádba, hogy segítséget nyújtson a sebesültek hazaszállításához és a külképviselet munkájának újraindításához. A delegációban orvosok és ápolónők is vannak.”

Másnap Kína bejelentéseket tett:

„Kína felfüggeszt minden katonai kapcsolatot az Egyesült Államokkal, és párbeszédet sem folytat Washingtonnal az emberi jogokról. Peking ezekkel az intézkedésekkel válaszolt a Belgrádban működő kínai nagykövetséget ért NATO-támadásra. A kínai külügyi szóvivő közölte, hogy szüneteltetik a fegyverzetek elterjedésével, ellenőrzésével és a nemzetközi biztonsággal kapcsolatos konzultá­ciókat, továbbá korlátozzák a magas szintű kapcsolatokat a két ország hadseregei között.” Továbbá: „Kína hivatalos bocsánatkérést, a belgrádi nagykövetséget ért támadás alapos kivizsgálását és a felelősök megbüntetését követeli. A pekingi jegyzéket Tang külügyminiszter adta át az amerikai nagykövetnek. Kína szerint a NATO múlt szombaton szándékosan lőtte a belgrádi külképviseletet. Az akció­ban hárman meghaltak, többen megsérültek. Bill Clinton tragikus tévedésnek nevezte a NATO-csapást, és már szombaton részvétét nyilvánította a kínai népnek.”

Hódi Sándor az eset kapcsán a következőket írta – megítélésem szerint eléggé helytelen cinizmussal: „Aki él és mozog, mindenki bírálja a NATO-t a belgrádi kínai nagykövetséget ért támadásért. Diákok százezrei tüntetnek Kínában. Gondolom, kivezényelték őket, hiszen katonák sorfala felügyel rájuk, nehogy megfeledkezzenek róla, ki és mi ellen tüntetnek.

Tény mindenesetre, hogy a kínai nagykövetség négyemeletes belgrádi épülete teljesen megsemmisült. Három irányból érte támadás, és minden rakéta pontosan célba talált. Szó sem lehet tehát tévedésről. Ezt célba vették. Csak azt nem kötik senki orrára, hogy miért. A NATO illetékesei inkább bocsánatot kérnek, és mellébeszélnek. A kínaiak lelkiismerete sem tiszta. Ez látszik a viselkedésükből. A szervezett tüntetések egy színjáték részét képezik, miközben már előre dörzsölik a tenyerüket.”

Igen. Ez afféle a „Nyugat minden körülmények között felsőbbrendűbb” hozzáállás.

Nos, ennyit akartam feleleveníteni az ­1999-es NATO bombázásokról. Hogy lássuk a párhuza­mos történelmet. És soha ne fogadjuk el sem a Nyugat immár sehogyan sem létező felsőbbrendűségének mítoszát, sem pedig az „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek” cinizmusát. Főleg úgy, hogy már sehol sincsenek Jupiterek.

(Vége)

Bayer Zsolt cikksorozatának első része ]]>IDE]]>, a második ]]>IDE]]>, a harmadik ]]>IDE]]>, a negyedik pedig ]]>IDE ]]>kattintva olvasható.