„Nyitott mellkassal” szállították a gyereket, mert nincs CT, a gyerek pedig belehalt. „Bezzeg vizes vébére meg Seuso-kincsekre van pénz!” Ezt a sípot fújják a gazemberek. A tények, a valóság most sem számít.

„Az álmatag magányban gyönyörű és vonzó ideák születhetnek a félig megalapozott ismeretekből, az elme fél-tájékozottságára támaszkodva, amik ragyogó, kábító, kicsiszolt és behízelgő szépségükben csatába szállnak a valósággal. Gyakran véres, tragikus hosszú ütközeteket vívnak, és ennél is gyakrabban dölyfösködnek, meghirdetvén magukról az utolsó előtti győztes ütközetek mindent elsodró sikerét, az »igazságot« – majd térdig a vérben és romokban, a kaotikus pusztításban és pusztulásban elenyésznek. Ez az utópikus elvárásaink ismétlődő bosszúja.”

Az idézett írásban Gágyor Péter a neoliberális utópia zsákutcájáról beszél, nagyon helyesen. De van ennél rosszabb, tragikusabb, elviselhetetlenebb. A neoliberális aljasság, amelynek legjobb, leghűségesebb cselédje az új baloldal. Most egy kislány halálát használják fel, hogy politikai tőkét kovácsoljanak maguknak.

„Nyitott mellkassal” szállították a gyereket, mert nincs CT, a gyerek pedig belehalt. „Bezzeg vizes vébére meg Seuso-kincsekre van pénz!” Ezt a sípot fújják a gazemberek. A tények, a valóság most sem számít. Csak elegendő hangerővel kell ordítani szerintük a hazugságot, és akkor majd talán beleég a fejekbe, a társadalom legalján élőkébe legalább a rettenetes kép, ahogy egy hosszában felvágott gyerekkel száguld a mentő, látni, ahogy dobog a kis szíve, aztán már nem dobog tovább, mert nincsen CT.

S hogy mi a valóság? A valóság az, hogy az a szerencsétlen kisgyerek így is, úgy is meghalt volna. Mert olyan fejlődési rendellenességgel született, mely alkalmatlanná tette szegényt az életre. A szívklinika főigazgatója, Ofner Péter elmondott mindent. Hogy az elmúlt időszakban tíz (!) életmentő szívműtétet kellett végrehajtani a gyereken, utolsó műtétje során, melyet a kardiológiai intézetben végeztek, keringése gyakorlatilag összeomlott, műszívre kellett tenni és lélegeztetni, de sajnos a kislány állapota nem javult, súlyos vérzését sem tudták megfelelően csillapítani.

Majd a beavatkozást követő 16. napon súlyos idegrendszeri problémák is jelentkeztek, ezért rendeltek el koponya-CT-vizsgálatot. És sem a szállítás alatt, sem azt követően nem történt szövődmény. Egyébként heti hat-nyolc alkalommal történik ilyen szállítás, és ez rutinfeladat. A lényeg pedig így foglalható össze: A vizsgálat eredménye megállapította, hogy a kislány súlyos roncsoló agyvérzést kapott, ami miatt a műszívkezelést nem tudták folytatni. Abba kellett hagyni a véralvadásgátló-kezelést is, és ebben az állapotban a gyermek a saját keringésére nem tudott támaszkodni, június 29-én meghalt. „Egy olyan zsákutcába kerültünk, amely végül is a gyermek halálát okozta.” – mondta Ofner Péter.

Így halt meg egy kislány.

S ebből lett az, ami. A hullarablók dáridója. Becstelen gazemberek örömtánca. Ugyanis ezeknek a kislány halála egyáltalán nem fáj, inkább örülnek neki, mert lehetőséget látnak benne, hogy üssék-vágják a kormányt. A kormányt, amely megháromszorozta a CT-k számát az országban a 2010 előtti állapotokhoz képest.

A kormányt, amely felújította majdnem az összes vidéki kórházat, s amely most fog felépíteni Budapesten egy új, XXI. századi intézményt. S mit is tettek az elődei? Ők is sokat, nagyon sokat: bezárták az OPNI-t, bezárták a Szabadság-hegyi gyerekkórházat, azzal a mondattal kísérve, hogy „ma már nem jó levegővel gyógyítjuk az asztmát”. És további kórházak bezárásán meg a vizitdíjon kívül nem csináltak semmit sem. És igen: legalább világbajnokság és Seuso-kincsek sem voltak!

A mai hullarablók pedig akkoriban vagy ujjongtak, vagy sunyítottak. Ma pedig CT-ket és Seuso-kincseket számolgatnak, és aljas, becstelen módon hazudoznak. A Jobbiktól az MSZP-ig és vissza, no és persze a mosléksajtó. Mi meg eltűrjük. Csak tudnám, miért…

Bayer Zsolt  - ]]>www.magyaridok.hu]]>