Pedig ez az áradat – ahogy Ön is volt szíves megjegyezni – elért bennünket, „a migránsok itt vannak, most már kezdeni kell velük valamit”.

Akkor nézzük meg, milyen is valójában Németország integrációs képessége. Nem, nem a bevándorlók tekintetében, azt már láttuk, arról Sarrazin és a rendőrnő már beszámolt. Azt vizsgáljuk meg, mennyire volt képes Németország integrálni a sajátjait. Az önmagával azonos néprészt, amelyet a politika kegyetlensége és ostobasága évtizedekre elszakított és bezárt a fal mögé. Vizsgáljuk meg, hogyan tudta integrálni a gazdag és erős Nyugat-Németország az elszegényített és meggyalázott Kelet-Németországot.

Amikor huszonöt évvel ezelőtt Kohl kancellár és Mitterrand elnök tartott közös beszédet az Európai Parlamentben, Európa egy bizakodó, derűs, erős és gazdag földrész volt. De legalábbis ezt a benyomást keltette. És nehéz lenne letagadni, hogy az a két európai vezető, és Önök ketten, Hollande elnök úrral, nem említhetők egy lapon.

„Juha mételyt legel a rossz lapályon” – ez a csodálatos Arany János-sor jutott eszembe önöket nézve a minap ott, Brüsszelben. Az a kilátástalanság idéződött fel bennem, amelyet ez a sor áraszt magából. És akkor ott, Brüsszelben, huszonöt évvel ezelőtt éppen a német egyesítés apropóján beszélt a két európai vezető. És ismétlem: mindenki hittel hitte a boldog és szép jövőt. Mindenki úgy érezte, helyrebillent végre a kizökkent idő, s ezentúl elérkezik a Fukuyama megénekelte boldog jövő.

Tisztelt Kancellár Asszony!

Huszonöt év telt el azóta, és az egykori NDK-t sem sikerült integrálni! Az egykori NDK területén a mai napig kétszeres a munkanélküliség, mint a nyugati tartományokban. Az egykori NDK területéről elvándorolnak a fiatalok. De már nem sokáig, mert az egykori NDK területén lassan egyetlen gyerek sem születik. Szászországban a termékenységi ráta 0,6 százalék – ez azt jelenti, hogy Szászország (ó, Istenem, a gyönyörűséges Szászország) egyszerűen kihal. Az egykori NDK területe ma egy öregedő, kilátástalan elfekvőosztály. Huszonöt év elteltével, és azok után, hogy eddig kétezermilliárd eurót öntöttek bele ebbe a feneketlen kútba.

Kancellár Asszony!

Kétezermilliárd eurót! Annyi pénz nincs is. És kétezermilliárd euróval sem sikerült integrálni egy negyed évszázad alatt az egykori porosz-junker tartományokat. Azokat a tartományokat, amelyek megszülték Bismarckot, a Vaskancellárt, aki megteremtette a német egységet. Huszonöt év és kétezermilliárd euró nem volt elég, hogy a saját véreiket integrálják önmagukba.

Akkor mégis, miről beszél Ön?

Miről beszél, amikor egyetemistáknak, akik megfogalmazzák félelmeiket a bevándorlókkal érkező terrorizmus miatt, Ön azt válaszolja, hogy „semmi baj, majd adunk nekik egy Bibliát, és elmagyarázzuk nekik, mit jelent az első áldozás”?

Kancellár Asszony, Ön nem egy hímzőkör kissé már elhülyült, élemedett vezetője, hanem Európa első birodalmának kancellárja. Ön ilyen szavakat, mondatokat nem engedhet meg magának. Vagy ha mégis, akkor felmerül az a probléma, amellyel a Caine hadihajó legénysége és tiszti kara nézett szembe, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Queeg kapitány elveszítette józan ítélőképességét.

Tisztelt Kancellár Asszony!

A német nemzetet a második világháború után összezúzták. A németség lelkét zúzták össze, és Önök azóta egy tragikus tévedés áldozatai. Önök, a németek politikai vezetői azt gondolják, hogy a „nemzetlenítés”, az önfeladással egyenértékű idióta liberalizmus és a multikulturalizmus igenlésének ellentéte csak a nácizmus lehet.

Ez ostobaság, Kancellár Asszony. És most, hogy a történelem valóban ránk rúgta az ajtót, most jött el az ideje, hogy ezt jó hangosan ki is mondjuk. Mi is, Önök is, mindannyian itt, Európában.

Ön is tudja, hogy egyedül maradt a hazájában. Ön ellen fordultak a tartományok, Ön ellen fordultak koalíciós partnerei, saját alkancellárja, mindenki.

Migránsügyben elfoglalt álláspontjával pedig az Ön népe soha egyetlen pillanatig sem értett egyet. Legyen elég bátor, és mondja ki a varázsszót: azt, hogy ELÉG VOLT!

Elég volt a bevándorlásból, az önsorsrontásból, a nyitott határok elmebajából, a multikulturalizmusból és az integráció lázálmából. Most annak jött el az ideje, hogy Európa megvédje önmagát. Hogy Európát Európaként adhassuk át a gyermekeinknek és az unokáinknak.

Kancellár Asszony!

A grandiózus német romantika annak idején előjött a Fekete-erdőből, Spessart vidékéről, és rálehelte lelket a németségre. A németség igazi lelkét. Ezt a lelket vették el Önöktől a második világháború után, mert azt hitték, ezzel és így kell örökre legyőzni Németországot.

De most feléledt az erdő.

Hollandus Mihály, az Üvegemberke, Munk Péter és mind a többiek jönnek már. Nem akarják odaadni hazájukat a beözönlő idegenségnek.

Álljon az élükre. Vagy ha nem tud, akkor mondjon le. De ez így nem mehet tovább…

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!