Vona ölében kölyökvizslák, Lajos ölében Vonák. Perverz miniatúra a kora 21. századból. Mert a Lajos vett magának egy pártot. Azért kellett újat vennie, mert a régit nem tudta megvenni, pedig nagyon akarta. Úgyhogy Lajos megvette Vonát.

Ugyanis Vona megvehető. Lajos pedig a megvehetőket szereti. Ezért szereti Lajos Csintalant, aki elárulta az MSZP-t, aztán a Fideszt is – sovány vigasz most már, hogy annak idején néhányan hisztiztünk Csintalan beengedése miatt, mert azt mondtuk, ha elárulta a sajátjait, bennünket is el fog. És Vona? Vona először Csurkát árulta el, most pedig a saját pártját. El is magyarázta: „Én adtam ennek a pártnak a lelkét, és én is veszem el.” Ekkora egóval csak pszichopaták bírnak!

Mégis, mindez az egykori SZDSZ fekete öves háttértrógereinek áldásával zajlott és zajlik, akik már vagy egy éve a Jobbikot és Vonát ajánlgatják a baloldalnak.
És ez az ajánlgatás teljes káoszt okozott. Igen, először képzeljék el, mi lenne itt, ha Lajos 230 forintért a Fidesznek adott volna plakáthelyeket. Óriási botrány lenne, s már nyilván megszólaltak volna az EU-s vezetők is, féltve a magyar demokráciát.

Most viszont nagy csend van. Hiszen a pártfinanszírozási korrupcióban nyakig ülő Jobbikot volt eszdéeszes háttértrógerek ajánlgatják már vagy két éve. Úgyhogy feltűnően nagy a csend, és a nagy csendben mindenkinek feltűnően egyszerre ment el a maradék esze. E meghülyülés ékes bizonyítéka a plakáttörvény sorsa.

Az MSZP saját módosító javaslatot nyújt be, aztán visszavonja, aztán, amikor szavazni kell róla, azt is letagadják, hogy valaha benyújtottak volna bármilyen saját indítványt. Kár, hogy a beterjesztett javaslat ott van Gulyás Gergelynél, aláírója Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető.

Az MSZP konkrétan hülyét csinál magából, ráadásul egy olyan kérdésben, ami a pártfinanszírozás átláthatóságát lett volna hivatott megoldani, és ami az MSZP-nek is elemi érdeke lett volna. Helyette 24 óra alatt elmondtak mindent és mindennek az ellenkezőjét, méghozzá Botka parancsára. De ki is az a Botka? Tagja a frakciónak? A pártvezetésnek? Nem, nem tagja egyiknek sem.

Amikor utoljára indult párttisztségért, elhajtották a fenébe. Botkának semmilyen hivatalos funkciója nincs, azon kívül, hogy belőle csináltak miniszterelnök-jelöltet, mégis csuklóztatja az egész pártot, és 24 óra alatt belehajszolta a sajátjait a teljes bukásba.

A másik jelenség Szél Bernadett. Aki elismeri, hogy a probléma adott, s hogy Lajos velük bizony jól kiszúrt, de nem szavazzák meg a törvényt, mert „nem asszisztálnak a Fidesznek és Orbánnak”. Hát persze. De igazából ebben nincsen semmi meglepő.

Tudom, mert együtt kávéztam vele: talán nincs ember, akinek a tekintetében annyi rendíthetetlen, mély ostobaság és olyan jegeces Orbán-gyűlölet lenne, mint ennek a szerencsétlen nőnek a szemében. Szánalmas.

És a Jobbik? Ők kétségbeesetten vagdalkoznak, és egyre vadabb hülyeségeket beszélnek. Z. Kárpát a hatvanas évek koncepciós pereit emlegeti, a bozótharcos Volner meg szöget akar verni a Fidesz koporsójába. Pedig, gyerekek, szögverés meg koncepciós per helyett elég lett volna tisztességesnek lenni, nem csalni és nem elfogadni a csaló pénzét.
A többit ne is méltassuk szóra. Csak rögzítsük: így esett, mi megesett.

És így lett a kétharmados törvény helyett sima feles törvény, ugyanazzal a céllal, okkal és következménnyel. A „plakáttörvény” megszavazása a Jobbikon túli ellenzék elemi önérdeke, túlélési gyakorlata lett volna.

De teljesen összezavarodtak a háttértrógerektől, így inkább odahevertek ők is Lajos ölébe, közvetlenül a kölyökvizslák és a Vonák mellé, és várják a fültővakarást meg egy-két kegyelemplakátot, de semmiképpen sem 230 forintért. Annyiért ugyanis a Vonák lettek megvéve.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>