A meghívott vendég (sajnos nem tudom, ki volt, nem hallottam az adást elejétől a végéig, csak a Gresham-palotától a Mikó utcáig) többek között arról kezdett beszélni, hogy egy szűk, liberális, értelmiségi elit az elmúlt másfél-két évtizedben megpróbálta erőszakkal ráerőltetni világképét a társadalmakra, ám a társadalmak – úgy tűnik – ebből nem kérnek, és elkezdtek fellázadni. Tehát – így a vendég – a gender ideológia, a pc beszédmód, a mindenféle kisebbségek mániákus védelme egy szűk „elit” mániája, nem a társadalmaké. Rangos Katalin kapkodta is a levegőt, többször visszakérdezett, miszerint „de hát én azt hittem, a társadalmak maguk fejlődtek ebbe az irányba”, de vendége többször kiábrándította ebbéli hitéből. Mindez természetesen Trump megválasztása kapcsán hangzott el, mert hát Trumppal elkezdődött a világvége, ugye.

Mi tagadás, érez az ember némi elégtételt, ha idestova két évtizede hangoztatott véleményét onnan hallja vissza, ahonnét a legkevésbé várná. De nincs ezzel semmi baj, jobb később, mint soha…

Persze Rangos Katalin vendége a műsor egy pontján azért felmondta a liberális mantrát, szükség volt erre, másképpen nem lehetne többé Rangos Katalin és a Klubrádió vendége.

A mantra a paprikatermesztők kapcsán került elő. Itt a vendég elkezdett ellentmondást nem tűrő hangon arról értekezni, hogy igenis az a helyes, az a kívánatos és a jó, ha a magyar fogyasztó elé „az olcsóbb és finomabb kaliforniai paprika kerül”, és a hazai paprikatermesztők „vegyék tudomásul”, nincsenek előjogaik, ha drágábban termesztenek, tönkremennek és kész, hiszen első a piac és a „fogyasztó”.

A Lánchíd közepén járhattam ekkor, és majdnem belementem az előttem araszoló autóba.

Vegyük sorra: Mindenekelőtt belekötnék abba a „finomabb” kitételbe, ebből a marhaságból azonnal kiviláglik, hogy a liberális mantra felmondója életében nem evett lecsót. Ha evett volna, ha főzött volna, tudná, hogy azt a felfújt kaliforniai műpaprikából nem lehet készíteni.

De a lényeg nyilván nem ez.

A lényeg, hogy ismeretlen emberünk velőtrázó hülyeségeket beszél.

Mindenekelőtt arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy ezek a liberális megmondó emberek kivétel nélkül nagyon zöldek is, legalábbis szeretik magukról ezt hangoztatni. Ki sem fogy ajkukról a globális felmelegedés feletti rettegés és aggódás. Trumpot is azért hülyézik, amiért nem hisz a felmelegedés valóságában és veszélyeiben.

Én viszont hiszek benne és félek tőle.

Ezért kötelességemnek érzem felhívni a szeretve tisztelt „zöldek” s egyszersmind globalizáció- és piachívőknek a figyelmét arra a tényre, hogy a magyar fogyasztó elé érkező import kaliforniai paprikának mekkora is a biológiai lábnyoma?

Vajon hány millió liter kerozint eresztünk a levegőbe, hogy az a paprika ideérkezzen? S ha hajón jön, hány millió liter gázolajat? És ez persze mindenre vonatkozik, minden árura, ami a még nagyobb profit reményében és okán ezer meg tízezer kilométereket vándorol, míg eljut rendeltetési helyére. Tehát nem lehet egyszerre aggódni a Föld állapotáért és közben hozsannázni a globális szabad piacnak, ez a rossz hírem!

Továbbá, ha már annyira fontos a fogyasztó, akkor ideje feltenni a kérdést: mennyibe kerül a fogyasztónak valójában az „olcsó” kaliforniai paprika, ha annak árához hozzáadjuk a tönkrement magyar paprikatermesztő eltartásának költségeit, s mindazt a „költséget”, amit a tönkrement magyar paprikatermesztő kiesése jelent pél­dául a hazai fogyasztásból?

Nincs is több kérdésem.

A globalizáció és a globális tőkés világgazdaság jelen állapotában az emberiség legnagyobb ellensége. Egy elmebaj, aminek azonnal véget kell vetni.

Talán egy pillanatra töprengjünk el azon, amit Hawking jósolt néhány nappal ezelőtt egy előadásában. Nevezetesen, hogy az emberiségnek legfeljebb ezer éve van hátra, és ha nem találunk magunknak egy másik élhető bolygót, akkor egyszerűen kipusztulunk, az atomfegyverek, a globális felmelegedés vagy a mutáns vírusok miatt.

Nem tudom, hogy vannak vele, de én maradnék itt, e Földön. Úgyhogy javaslok egy óriási forradalmat: Együnk magyar paprikát! Trump is forradalmat hirdet az óceán túlpartján: gyártsuk itthon az amerikai autókat!

Majd kiderül, mire megyünk ezzel. De egy próbát megér, abban biztos vagyok.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>