Ma 2022 június 26. János, Pál napja van. Holnap László napja lesz.
Bayer Zsolt: Európa elvesztése (1. rész)

Bayer Zsolt: Európa elvesztése (1. rész)

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)

Miért és meddig tűrik nyugaton?

 

„Én értem, hogy sok ember most azért segít, mert a háború a szomszédunkban folyik. Mert nagyszámú fehér bőrű, európai kinézetű, sokszor közös nyelvet is beszélő embertömeg jön. Értem, és mégsem. A szolidaritás miért válogat? Mi vagyunk az első biztonságos ország valamennyiük számára, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat. Az igazi szolidaritás nem válogat. Nem válogathat.” (Egy megszokott szépelgés a Mércén)

Persze, ami történik, inkább Európa elveszejtése, nem elrablása. Sőt, jöhetne végre Zeusz, hogy elrabolja ismét Európát. A mi Európánkat.

S akkor lássuk a lényeget! A hazai baloldali és liberális média soha nem hagyja ki olyan külföldi lapok (baloldaliak és liberálisok – van arrafelé más, tessék mondani?) cikkeinek szemlézését, amely cikkek a magyar kormányt kritizálják, becsmérlik vagy úgy általában a magyarokat alázzák ezért vagy azért. S természetesen mindazon külföldi cikkek is megjelennek a hazai nyilvánosságban, amelyek beleillenek ezen Nyugaton örök győztes, idehaza örök vesztes idióták világképébe, amelyek alátámasztják a világról alkotott és kikezdhetetlen narratívájukat. Legyen szó akár LMBTQ-elmebajról (mely egyre gusztustalanabb, egyre erőszakosabb és egyre betegebb), vagy „woke” világról, vagy az eltörlés „kultúrájáról” (a múltat végképp eltörölni, elmebeteg had, indulj velünk!), vagy éppen a migrációról, tehát a teljes önfeladásról és áldozatról a „mindenkit befogadunk, mert hülyék vagyunk” oltárán.

Ellenben még véletlenül sem jelenik meg idehaza semmi olyasmi, ami kikezdhetné ezt a beteg és undorító világképet.

Most is vártam és figyeltem négy napig, vajon előkerül-e mondjuk a 444.hu vagy a 24.hu felületén mindaz, ami nemrégiben történt Olaszországban.

Meg fognak lepődni: nem került elő. Pedig az olasz lapok tele voltak és vannak ezekkel a hírekkel – nem csoda, ezt a vérlázító ocsmányságot még ott sem tudják szőnyeg alá seperni, bár nyilván mindent megtesznek majd azért, hogy szó se essék többé az ügy érdemi részéről. Arról, hogy miért nem lehet mindenkivel együtt élni, és hogy miért önsorsrontás megpróbálni.

Szóval valamiért elkerülte a hazai idióták figyelmét mindez, pedig elég beszámoló állt rendelkezésükre.

„Ez Afrika, Peschiera meghódítására jöttük!” 

Támaszkodjunk a La Repubb­lica írásaira, hogy mi is történt Olasz­országban június 2-án, a nemzeti ünnepükön, vagyis a köztársaság napján.

Azzal kezdődött, hogy Tik-Tokon meg Facebookon elkezdtek találkozót szervezni a Garda-tóhoz. A vidám találkozó az Afrika Peschie­ra del Gardában címet viselte, és ebből talán már kitalálták, kik szervezték. Hát igen: különböző afrikai országokból származó fiatalok – mindegyik kiskorú, és ennek, mint látni fogják, nagy jelentősége van.

Mindenesetre mi itt, Magyarországon már ennyiből képesek vagyunk kitalálni, mi várható abból, ha a Garda-tónál összefut rengeteg pihenő turista, rengeteg pihenő és ünneplő olasz több ezer afrikai migránssal, akik eleve az Afrika Peschiera del Gardában című „rendezvényre” érkeznek, és egy pillanatra sem hagynak kétséget: bizony Afrikává fogják változtatni az északolasz vidéket.

Történt tehát, hogy 2000-2500 afrikai származású fiatalkorúból álló horda érkezett a környékre – de adjuk át a szót a La Repubblicának: „Minden egy TikTok-videóval kezdődik, amely gyorsan terjed, mint egy vírus. »Afrika Peschiera del Gardában« címet viseli, és mindenkit meghív június 2-ra, a köztársaság napjára a Castelnuovo és Peschiera del Garda közötti Campanello-Pioppi lidóra. Csendes trapzene hangjára indult az összejövetel. Ebédig mintegy 600 fiatal érkezett a közeli Lombardiából, többségük második generációs és afrikai származású. Peschiera polgármestere, Gaiulli Orietta, a kormányhoz, a prefektushoz és a biztoshoz intézett levelében azt írja, hogy május 30-án indították el az első riasztást a közrend megzavarásának lehetősége miatt, látva a közeli Castelnuovo szabadstrandja felé tartó csoportokat.

A fiúk sokan vannak, de még kezelhetők. Mindaddig, ameddig 13 órakor legalább 1500 ember le nem száll a Milánóból érkező vonatról Peschieránál. 16 és 20 év közöttiek, de sok olyan gyerek is van, aki nem idősebb 12 évnél. Különböző afrikai országok zászlói vannak náluk. Azt kiabálták Castelnuovo polgármesterének, aki próbált úrrá lenni a helyzeten, hogy »Ez Afrika, Peschiera meghódítására jöttünk!«.
Ettől kezdve a helyzet irányíthatatlan.”

Így számol be tehát az események kezdetéről a La Repubblica. S álljunk meg egy mondatnál! Ennél: „Ez Afrika, Peschiera meghódítására jöttünk!”

A szavakat is értjük, a szavakból összeálló mondatot is értjük, csak a világot nem értjük, amely körülvesz bennünket, s amely ilyenné vált. Mert mi az, hogy „ez Afrika”, s hogy „hódítani jöttünk”?

Ha ennek van mögöttes tartalma, akkor mégis mi az? Erről kellene beszélnünk végre, de erről senki sem fog. S mivel soha senki sem beszél erről, az olaszországi események éppen úgy folytatódtak, ahogy ebben a mi világunkban folytatódniuk kellett. Ismét adjuk át a szót a La Repubblicának: „[…] Egyes szemtanúk beszámolói szerint minden egy táska ellopásával kezdődik. Botok és kések kerülnek elő, és hatalmas verekedés kezdődik. De ez még nem minden: ekkor ugyanis a fiatalok rajokban megszállják a tópartot, zaklatni és bántalmazni kezdik a bárokban ülő turistákat, tönkreteszik a székeket, asztalokat, betörik a kirakatokat. Majd a turistavonatot célozzák meg, tucatnyian mennek fel, nem törődve azokkal, akik fizettek az utazásért, hogy élvezzék a kilátást. Megtöltik az utcákat, felugrálnak az autók tetejére. A rendőrség rohamfelszerelésben érkezik Castelnuovo partjára. […]

17 óra körül a horda úgy dönt, ideje elhagyni a tábort. És mindenki beözönlik az állomásra, Peschierába, hogy hazamenjen. Több százan vannak, mindenhol ülnek, elfoglalják a peronokat. […]

Három barátom, valamennyien Milánóból, a Gardalandban töltötték a napot, és most a vonatra várnak, hogy hazamenjenek. Az állomáson vagyok, amikor megérkeznek az összejövetel résztvevői. Megijednek, csatlakozik hozzájuk két másik lány is Pavia tartományból, szintén 16 és 17 év közöttiek, és úgy döntenek, hogy együtt maradnak. Érkezik a vonat, ez a regionális 2640-es Veronából Milánóba. A közösségi oldalakon látható képeken látszik, ahogy a tömeg követeli a mielőbbi felszállást. Több százan állnak az ajtók előtt, többen azt kiabálják, hogy »Fehér ember ne szálljon fel erre a vonatra!«.

A lányok felszállnak, talán abban a reményben, hogy jobb lesz a helyzet a vonaton. De nem így van. A vonat zsúfolásig megtelt, iszonyú a hőség, van, aki dohányzik, a lányok kezdenek rosszul lenni, próbálnak mozogni […].

Az egyik lány szinte állandó kapcsolatban van az apjával. Többször felhívja, de minden alkalommal elrejti telefonját, amikor valamelyik fiú ránéz, attól tartva, hogy kirabolják. A lány apja az Il Giorno című újságnak azt mondta, hogy amikor elment érte a desenzanói állomásra, »annyira izgatott volt, hogy remegett a keze, nem tudta tartani az italt, amit ivott. Gyógyul, de a gondolatai mindig ott járnak.«

A férfi elmeséli, hogy aznap délután, amikor a lánya az állomásról, majd a vonatról kezdte hívni, azt tanácsolta neki, maradjanak mindig a barátokkal és keressék a ka­lauzt. Közben az apa aktiválta magát: »Megkerestem az interneten a Peschiera del Garda vasútirendőrség-számát, senki nem vette fel, ezért felhívtam a 112-t. Beugrottak a helyi rendőrkapitányságra, akik azt mondták, hogy az ügy a vasúti rendőrség felelőssége, és ők értesítették volna a kollégáikat. Ekkor beültem az autóba, hogy elmenjek Desenzanóba, a következő megállóba.« […]

A kérdés, amit az ember feltesz magának ilyenkor: miért indult el a vonat ilyen körülmények között? A peronon rendőrök sorakoztak fel, és […] a Peschiera állomáson már egyértelmű volt, hogy a helyzet kontrollálhatatlan […]. »Azon a vonaton – folytatja a lány apja – csak egy másik fiú avatkozott közbe, hogy segítsen leszállni a zaklatott és bántalmazott lányoknak a Desenzano megállónál, félrelökve egy csapat garázdát, akik eltorlaszolták az ajtókat. Ő is külföldi, talán marokkói volt. Neki köszönhető, hogy a lányomnak és a többieknek sikerült megszökniük.«

A vizsgálatok már mintegy harminc fiút azonosítottak, akik felelősek lehetnek a zaklatásért. De még mindig nincsenek hivatalos gyanúsítottak […]. Súlyos verekedés, károkozás, rablási kísérlet: ezek a vádak a Garda-tó partján zajló zavargások miatt. Míg a vonaton történtek miatt a milánói igazságügyi hatóság szexuális zaklatás és bántalmazás miatt nyomoz. […]

Semmilyen mentség nincs a bűncselekményekre

A történtek politikai viták kereszttüzébe kerültek. »Arról szó sem lehet, hogy ha tizenöt éves vagy és a szüleid bevándorlók, jogod van nagyobb zajt csapni, mint valaki másnak« – mondta Matteo Salvini. – Ezek külföldi gyerekbandák, nem érdekel, hogy az első, a második vagy a tizenharmadik generációból valók« – tette hozzá, és azt javasolja, hogy bizonyos bűncselekmények esetén csökkentsék a büntethetőség korhatárát. »Tudják, hogy nem kockáztatnak semmit, mert kiskorúak. Úgy gondolom, bizonyos bűncselekményeknél a büntethetőség küszöbét csökkenteni kell« – összegezte mondandóját, hozzátéve, hogy »egy év katonai szolgálat sem ártana nekik«.

Tiszta és világos Veneto elnökének, az Északi Liga tagjának, Luca Zaiának véleménye is. »Ez pusztító volt, ezek bűncselekmények voltak, amelyeket „ha” és „de” kezdetű mondatok nélkül szigorúan meg kell büntetni. Mindezt semmivel sem lehet igazolni és semmivel sem lehet mentegetni vagy magyarázni« – tette hozzá.”

Eddig az olasz sajtó beszámolója.

A további beszámolókból kiderül, hogy eddig öt olasz lány tett feljelentést a vonaton történt szexuális zaklatások miatt, de további áldozatok is lehetnek, az ő jelentkezésüket még várják a hatóságok. Talán mondanunk sem kell, a molesztált, megalázott lányok mindegyike fehér bőrű. Négy nappal az eset után érkezett a hír, hogy Lignano Sabbiadoróban, az egyik legfelkapottabb észak-adriai üdülőhelyen a kora reggeli órákban riasztották a rendőröket, mivel egy 19 éves, Udinében élő tunéziai migráns erőszakoskodott egy fiatalkorú olasz lánnyal. A migránst letartóztatták. (Legalább…)

Mindezek után ismét tegyük fel a kérdést, amire soha nem kapunk majd választ: Miért akarják Afrikává változtatni a mi világunkat azok, akik ide „menekülnek” hozzánk, Európába, mert odahaza (állítólag) veszélyben van az életük, és/vagy odahaza már nem adottak a feltételek az emberi élethez?

És ha ezt a kérdést feltettük, kérdezzük meg azt is, vajon mi, európaiak miért és meddig tűrjük még ezt a ránk szabaduló emberlöcsedéket, amelyik, egyre nyilvánvalóbban, a világunk és az életünk elpusztítására tör?

Európa nyugati fele meddig fog jobban félni a beteg és velejéig megrothadt sajtójának meg NGO-inak véleménydiktatúrájától és életmódterrorjától, mint a világukra és életükre törő hordáktól?

Válogatós szolidaritás

És üzenjünk a Mérce szépelgőjének is: ha van gyermeke, főleg lánya, vajon odaengedné ezek közé? Mert ha nem, akkor bizony ő is válogat a migránsok között, akkor bizony az ő szolidaritása is válogatós. Ha pedig igen, akkor szólni kell a gyámhivatalnak, és el kell tőle venni azt a szerencsétlen gyermeket, mert nyilvánvaló, hogy gondviselője tökéletesen alkalmatlan a gondviselésre. Nincs harmadik lehetőség.

S Európa előtt sincs több lehetőség. Vagy visszatalál régi önmagához, identitásához, gyökereihez, hagyományaihoz, antik, zsidó és keresztény kultúrájához, vagy elpusztul.

Amikor Zeusz bika képében elrabolta a szépséges Európát, az volt az utolsó tolerálható erőszaktétel. S nem azért, mert az fehér erőszaktétel volt. Hanem mert mítosz. S az afrikai erőszaktétel sem azért elviselhetetlen és kiirtandó, mert fekete. Hanem azért, mert valóság.

„Ez Afrika, Peschiera meghódítására jöttünk!” – ordított a horda ott, a Garda-tónál. De tévedtek. Ez nem Afrika. És már éledezik az öntudat abban a generációban, amelyik a jólétben elhülyült és eltunyult szüleivel ellentétben nem fogja eltűrni a hordákat Európában. Hanem rendet fog tenni. Ha pedig tévednék, és nem lesz rendrakás, akkor tényleg Afrikát csináltok majd Európából. És akkor fogtok rádöbbenni, hogy kár volt. De már késő lesz. Mert majd abba fogtok belepusztulni. Saját magatokba. És kérdezhetitek önmagatoktól, nyomorultak, a mi legfőbb kérdésünket: Hát ezért jöttetek ide?

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (6142) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Jobbegyenes (2339) Történelem (15) Vetítő (30) Titkok és talányok (12) Tereb (141) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (6) Nagyvilág (1465) Irodalmi kávéház (513) Sport (729) Heti lámpás (259) Rejtőzködő magyarország (168) Szépségápolás (15) Egészség (50) Gazdaság (665) Mozi világ (440) Életmód (1) Politika (1581) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (33) Belföld (7) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>