- 0
És még ennél is érdekesebb, vajon mi lehet Rost telefonjának névlistájával? S hogy vajon kitörölte már azokat az üzeneteket, amelyeket nemrégiben küldözgetett még ide-oda?
Rost Andrea a Reggeliben új projektéről mesélt (első rendezéseként a Varázsfuvolát állítja színpadra állítani az Eötvös10 Művelődési Házban), majd elmondta: a közeljövőben külföldön lesznek kurzusai és fellépései. „Kicsit most a határon túlra kényszerülök” – fogalmazott az operaénekesnő. Műsorvezetői érdeklődésre elárulta, tudat alatti elszólás volt részéről a „kényszerülés” szó használata.
Egy kicsit most elhallgatott a telefon, de én azt gondolom, hogy ez majd fog változni, és az én életemben a nagyvilág mindig is ott volt. Most egy ideje nem, mert én döntöttem úgy, hogy annyira nem látott és hallott engem harminc évig a hazai közönség, hogy egy kicsit itt szerettem volna még többet mutatni magamból, de nem baj! Én azt gondolom, az élet, a sors nagyon szépen helyre rakja majd ezeket a dolgokat
– felelte az énekesnő, miután azt kérdezték tőle, politikai szerepvállalásának lehet-e köze ahhoz, hogy itthon nem kap mostanában annyi felkérést.
Rost Andrea korábban Magyar Péter tüntetésén énekelt, erről most azt mondta, az összegyűlt tömeg legalább harmincszor akkora volt, mint a New York-i Metropolitan Opera közönsége. Szerinte nagyon sok művész nem mer véleményt nyilvánítani társadalmi és politikai témákban, ezért bátorságra vall, ha valaki kiáll valami mellett. Ő sem mondott rögtön igent, amikor felkérték a szereplésre.
Vacilláltam egy picit. Nem sokat, de azért kértem egy pár órát, hogy átgondoljam, de úgy éreztem, hogy nincs mit vesztenem. Én egy olyan művész vagyok, aki e felett áll. Egyébként is: úgy lenne rendjén, ha a művészet minden felett állna, és szerintem ez így lesz. Úgyhogy én azt gondoltam, hogy semmi vesztenivalóm nincs, sőt.
Szerinte nem jó, hogy Magyarország ennyire polarizált most, a nemzetnek árkok helyett egységet kellene formálnia. Kommunikációra, megértésre, határozott véleményre és elképzelésekre van szükség, mondta.
Arról, hogy szakmán belül hogyan reagáltak a kiállása, így vélekedett:
Nem szól a telefon, ennyi. Próbálnak írogatni, meg természetesen hívogatnak az Operából – mármint hogy az énekesek, nem a vezetőség. Úgyhogy még mindig azért ott van a félelem és a kiszolgáltatottság. Kaptam hideget-meleget, de nem baj! Ez rólam lepereg, nem veszem magamra. Ez egy pillanatnyi helyzet, ami változni fog, amivel el kell számolnia majd mindenkinek egyszer.
