Hatályon kívül helyezte a bíróság az elsőfokú ítéletet a terrorista perében. Ez önmagában izgalmas fejlemény. De a legizgalmasabbak a védő, Bárándy H. indoklásai, érvei, következtetései. Most azt kérem, hogy mindenekelőtt idézzék fel magukban az akkori eseményeket, képsorokat:
Látják, ahogy a megvadult csőcselék megpróbál erőszakkal betörni Magyarország területére?
Látják, ahogy a csőcselék flaszterdarabokkal, kövekkel, husángokkal dobálja a határt védő magyar rendőröket?
Látják, ahogy a csőcselék egy szerb területen lévő bódé tetejére mászva dobálja a határt védő magyar rendőröket, hogy még hatékonyabb legyen a támadás?
Látják, ahogy az ölni kész csőcselék ordít, ahogy a saját gyerekeit emeli magasba, valami atavisztikus, beteg és aljas rítus részeként?
Látják, ahogy a harmadik világ, Mordor rettenetes csőcseléke újra és újra megrohamozza a magyar határkerítést?
Látják, ahogy a csőcselék élén ott üvölt Péter Ahmed? Azt üvölti, hogy ultimátumot ad a magyar rendőröknek, és ha záros határidőn belül nem nyitják meg a határt és nem engedik be őket Magyarország területére, akkor a támadást folytatni fogják, és erőszakkal betörnek.

Így történt. Ez történt. S mindez úgy történt, hogy Péter Ahmed ciprusi útlevéllel a zsebében, ciprusi – tehát uniós – állampolgárként bármely határátkelőn gond nélkül beléphetett volna az ország területére. Miképpen a csőcselék is beléphetett volna az ország területére a tranzitzónán keresztül, betartva az előírásokat. Mindenki látta. Élőben ment a tévében. Aztán napokon, heteken át újra és újra.

A törvények szerint az követ el terrorcselekményt, aki erőszakkal akarja rávenni az államot vagy az állam erőszakszerveit arra, hogy megtegyenek vagy ne tegyenek meg, vagy tűrjenek el valamit, amit az elkövető követel. Bárándy H., Péter Ahmed ügyvédje a következő védekezést terjesztette elő: „(…) nem alátámasztott a terrorcselekmény elkövetése, mert időbeli eltolódás van az események között. A hangosbeszélővel tartott beszéd és a kövekkel való dobálás között egy óra telt el. Így nem bizonyított az ok-okozati összefüggés.” A másodfokon eljáró bíró hosszan sorolta – érdemes megnézni, kordokumentum! –, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett eljárási hibát, a bizonyítékok beszerzésében, értékelésében és mérlegelésében alapos volt, de – most figyeljenek!– nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy vajon Péter Ahmed ultimátuma és a rendőrök kövekkel dobálása között van-e ok-okozati összefüggés, és vajon Péter Ahmed korábbi fenyegetését beteljesítve azért dobált, hogy betörjön Magyarországra, vagy „csak indulati cselekményről volt-e szó”. Nem értik? Elmagyarázom: ha elmegyek Bárándy H. házához, egy megafonon beüvöltök, hogy ha egy órán belül nem nyitja ki az ajtót, akkor erőszakkal betörök, majd egy óra múlva erőszakkal betörök, akkor nem állapítható meg egyértelmű ok-okozati összefüggés a fenyegetés és a betörés között.

Ionesco azt mondta pár évtizede, hogy megszűnt az abszurd, mert a valóság lett az abszurd. Így van. De már most szögezzük le: nem fogjuk börtönbe zárni a bírót és Bárándy H.-t sem. Csak jelezzük, a jog a legalkalmasabb eszköze a legabszurdabb bűnök elkövetéséhez és ezen bűnök elkendőzéséhez egyaránt. Bárándy H. és a másodfokon eljáró bíró ezen abszurd elkövetés elkövetői. A jog zsonglőrei. Az abszurditás púpos lelkű csinovnyikjai. Péter Ahmed pedig egy terrorista. És mindezek tudtával most megvárjuk, mi lesz a jogerős ítélet. Minden további lépés ennek függvénye. De terroristákkal nem fogunk együtt élni. Legfeljebb a púpos lelkű csinovnyikokkal. Mert végtelen a türelmünk. Legalábbis még úgy tűnik.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>