Arról van papírja Feldmájernek, Bolgárnak meg a Klubrádiónak, hogy ha én leírok három nevet egymás után, s a három név tulajdonosa történetesen zsidónak vallja magát, akkor ők kijelenthetik, hogy én antiszemita vagyok, akkor is, ha amúgy a cikkemben egyetlen szó sem esik a zsidókról.

Erről hozott ítéletet a bíróság, Bajnai úr. És nem másról. S jogkövető állampolgárként természetesen tudomásul veszem az ítéletet, bár megvan róla a véleményem. Az a véleményem róla, hogy ez az ítélet gyalázatos és igazságtalan. És nem ez az egyetlen ilyen ítélet a bíróságok történetében. Mert tudja, Bajnai úr, van például ebben az országban egy házaspár. A férfi néhány esztendeje bevallotta, hogy brutálisan meggyilkolt egy idős embert, majd fel is darabolta a testet. Megmutatta a rendőrségnek, hogy hol vannak a testrészek. A bíróság pedig immár jogerősen felmentette őket a gyilkosság vádja alól, tehát most papírjuk van róla, hogy ők ártatlan, becsületes emberek, és helyük van a társadalomban.

Az olyan ítélet éppen, mint ami magáról szól.

Magának is papírja van róla, hogy becsületes, tisztességes ember, akinek helye van a társadalomban, sőt a közéletben, ám erről nagyon mást gondol a társadalom és a közélet jelentős része, és különösen mást gondolnak erről a libatenyésztők és azon libatenyésztők családjai, akik öngyilkosságba menekültek a csődjük miatt.

Arról pedig már ne is nyissunk vitát, hogy a magyar bíróságok futószalagon gyártanak egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéleteket – s ez sem tesz túl jót a jogbiztonságnak, valamint az igazságszolgáltatásba vetett hitnek és bizalomnak.

De az ön várakozásával nem csak ez a baj. Hanem az, hogy az ön várakozása a képmutatás, a farizeusság csimborasszója. Ön ismét bele akarja rángatni a miniszterelnököt valamibe, amihez neki történetesen nincsen semmi köze. Ön a nagypolitika szintjére akar emelni valamit, ami nem az, csak azért, hogy az ön nyomorult hívei megerősítést nyerjenek nyomorult rögeszméikben.

Ön ismételten bunkósbotként forgatja az antiszemitizmust, azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon ebből, ön antiszemitizmust kiált ott, ahol nincsen antiszemitizmus, azért, mert tudja, hogy ezzel legalább azoknak a keveseknek kedveskedhet, akik még elhisznek önnek bármit is.

Amúgy ezzel ocsmány bűnt követ el – de ez is mindegy. Ugyanis ehhez még jogerős bírósági ítélet sem szükséges (amely amúgy még csak nem is azt mondja ki, amit maga állít). Ön és az ön hívei, elvtársai pontosan ezt az ocsmányt bűnt követik el visszaesőként a rendszerváltás első pillanatától fogva. Ugyanis önöknek az emberek számítanak legkevésbé – önöknek az a vélt politikai haszon kell, amelyet az antiszemitizmus állandó emlegetésében és szításában felfedezni vélnek. Ugyanis önök gazemberek, Bajnai úr.

És beteges hazudozók.

Legutóbb ön kijelentette, soha semmi köze nem volt az államnak az ön privatizációs manővereihez és vagyonosodásához. Mi pedig – másokkal együtt – megírtuk, hogy ez színtiszta hazugság. Önök – Gyurcsány, maga és a holdudvaruk- kivétel nélkül azok a volt KISZ-es selyemfiúk, akik jókor voltak jó helyen, és ezt kihasználva mindent elloptak, amihez hozzáfértek. S természetesen a bíróság akár jogerősen kimondhatja, hogy ez nem lopás volt, hanem jogszerű privatizáció, a tényeken ez mit sem fog változtatni. Tudja, Gyurcsánynak is papírja van róla, hogy nem lopta el a sógora szakdolgozatát. Csak éppen ha egymás mellé tesszük a történéseket, akkor más végeredmény születik. Úgyhogy, Bajnai úr, javaslom, várjon tovább, türelmesen. És ha elunta magát, vagy rátalál magára a nagy várakozásban a régen elveszett lelkiismerete, akkor olvasgasson Nietzschét:

„Megrögzötten pontatlan megfigyelésünk jelenségek bizonyos csoportját egynek veszi és elnevezi ténynek: közötte és egy másik tény között afféle üres teret képzel el, tehát minden egyes tényt elszigetel. Valójában azonban minden cselekedetünk és egész megismerésünk nem tények és üres köztes terek sorozata, hanem állandó folyam. Az akarat szabadságába vetett hit viszont éppen az állandó, egyszeri, oszthatatlan folyam képzetével nem fér össze: ez a hit feltételezi, hogy minden egyes tett elszigetelt és oszthatatlan; ez atomisztika az akarat és megismerés terén.”

Bonyolult, belátom. Ezért elég, ha ön annyit megjegyez az egészből, hogy gazemberségeik és hazugságaik nem rekednek kint a tények közötti üres térben. S ha ez is túl bonyolult lenne, ajánlok egy másikat, szintúgy Nietzschétől:

„Vannak olyan arcátlan emberek, akik bármiféle nagyságot nyilvánosan megcsodálva nem képesek más módon dicsérni, mint e nagyságot az őhozzájuk vezető lépcsőként és hídként állítva be.”

Így várjon tovább Orbánra, Bajnai úr. Az idők végezetéig.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu