Szem nem maradt szárazon. Cinizmus nélkül mondom.

Még Merkel is megrendült, már amennyire ő megrendülhet egyáltalán. Feltéve, hogy nem holokausztról van szó. Akkor álmából ébredve is meg kell rendülnie. De minden más esetben kancellárnak kell maradnia.

Ám a palesztin kislány mégis megrendítette a kancellárt. „Ó Istenem!” – fakadt ki, majd elmondta a kislánynak, hogy a politika bonyolult és könyörtelen. Mint az élet. S hogy Németország nem képes mindenkit befogadni. Merkel megrendülésében egy pillanatra igazat mondott a palesztin kislánynak. Majd mindenki ment a maga útján tovább. Ment Merkel is, a palesztin kislány is, és ment a propagandagépezet is.

És már másnap kiderült, hogy a palesztin kislányt nem fogják kitoloncolni Németországból mégsem. Hiszen iskolába jár, és még németül is tud, ott a helye. Helye van ott.

És Európa megnyugodott. Elalélt önnön jóságától, nagyszerűségétől, empatikus képességétől, nagylelkűségétől. Megnyugodott Európa, a propagandagépezet pedig érezte, van még ebben a történetben spiritusz.

Van még ebben a kislányban egy menet legalább, még egyszer fel lehet használni arra, hogy megmutassuk Európa csodálatosságát és a befogadás gyönyörűségét. Felkeresték hát a palesztin kislányt a legidiótább, legundorítóbb német újság, a Die Welt újságírói, és feltettek neki kérdéseket.

A palesztin kislány pedig válaszolt mindenre, ahogy kislányoknak válaszolni illik. Ment is minden rendben, egészen addig, ameddig szóba nem kerültek az álmok. Itt kezdődött a baj. Mert a palesztin kislány elmondta, miről szokott álmodni.

Arról szokott álmodni, hogy nincs többé Izrael. A beszámolók tanúsága szerint pontosan ezeket mondta: nem Németországot, hanem Palesztinát tartja az otthonának, és reméli, hogy egyszer ott élhet majd. Szobájában ott lóg egy történelmi Palesztina térkép, s ennek kapcsán az újságíró megjegyezte: ott van Izrael. Erre Reem azt válaszolta: „Igen, még, de az a reményem, hogy egyszer majd nem lesz többé ott, csak Palesztina.”

S hogy miként képzeli ezt el? „Az országot nem hívják majd többé Izraelnek, hanem Palesztinának. – A meglepett újságírónak Reem úgy folytatta: – Van véleményszabadság, itt szabad ezt mondanom, és kész vagyok arra, hogy erről vitatkozzak.” Végül hozzátette: „A szülők azt mondják, Izrael elűzött minket Palesztinából. Ez igaz, nem?”

Hát nem gyönyörű? És a leggyönyörűbb nem a kislány álma, ami úgyis csak álom marad, hanem ez: „Van véleményszabadság, itt szabad ezt mondanom, és kész vagyok arra, hogy erről vitatkozzam.”

Jaj, drága Reem, de nagyot fogsz csalódni hamarosan…

És Reem szüleinek igazságát is megvizsgálhatjuk most, méghozzá egy egészen különös fénytörésben.

Az Amnesty International fénytörésében.

Az Amnesty International ugyanis kiadott egy jelentést, amely szerint Izrael háborús bűnöket követett el tavaly nyáron Gázában. Csak emlékeztetőül: Izrael tavaly ötven napon át bombázta a palesztinokat, ennek következtében 2251 palesztin halt meg, ebből 1462 civil, és csak a borzalmas négynapos rafahi bombázásban hetvenöt gyermek. Az Amnesty jelentése szerint ezek a támadások háborús és emberiesség elleni bűntettnek minősíthetők. Ahogy fogalmaz a jelentés:

„Erős bizonyítékok vannak rá, hogy az izraeli erők a rafahi lakónegyedek könyörtelen, masszív bombázásával háborús bűnöket követtek el.”

Ebben a fénytörésben nehezen cáfolhatóak Reem szüleinek igazságai. És ebben a fénytörésben igen nagy bajban van a hazai Izrael-rajongó média is, hiszen most nem tud mit mondani.

El mégsem hallgathatja az Amnesty International jelentését.

És ráadásul kedvenc módszerének, a lejáratásnak sem állhat neki, hiszen pár hete ismét mennybe menesztette az Amnesty Internationalt, amikor az Orbán-kormányt minősítette aktuálisan borzalmas, náci diktatúrának. Úgyhogy a hazai Izrael-rajongó média most hallgat. Kényszerűen ismertette a jelentést, már amelyik, és ennyi. Elmaradtak a kommentárok, a publicisztikák százai, csak a beszédes, nagy csönd zúg szerteszéjjel.

Ebből a csöndből ordít ki a palesztin kislány és szüleinek igazsága és álma. De félek, hamarosan erre is lesz megoldás. Félek, hogy egy év múlva ismét látni fogjuk Reemet. Azon undorító és vérlázító, ocsmány szeánszok egyikén, amelyeken német középiskolások járulnak „holokausztot túlélt” zsidó öregemberek elé, és bocsánatot kérnek tőlük.

Ott fog feltűnni a palesztin kislány. És bocsánatot fog kérni. A holo­kausztért is, és külön az álmáért is.

És akkor Európa ismét el fog érzékenyülni önnön jóságától és nagyszerűségétől. A többi meg… néma csend…

(P. S.: Friss hír: zsidó terroristák Doumában rágyújtották a házat egy palesztin családra. Egy csecsemő elevenen elégett, a család többi tagja súlyos égési sérüléseket szenvedett. Kérdés: Ezek után ugye szabad lesz ötven napig bombázni a zsidó telepeseket, és megölni közülük 2251 főt? Vagy nem? És ha nem, miért nem? Erre feleljen már végre valaki!)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>