Másik fontos tulajdonsága Szalay Tamás Lajos kollégának a témaérzékenység.

Szalay Tamás Lajos mindig a kor ütőerére helyezi ujját, s érzi a lüktetést.

Szalay Tamás Lajos és az ő lapja soha nem téved, és nem nyúl mellé. Őket nem lehet félrevezetni mindenféle álhírrel és álbotránnyal. Őket nem tudta megtéveszteni például egyetlen Gyurcsány-ügy sem. Nem álltak le olyan mellékes dolgokkal foglalkozni, hogy annak idején Gyurcsány Ferenc csupán elévülés miatt úszhatta meg érdekes adóügyeit. Szalay Tamás Lajos nem sétált bele ezekbe a csapdákba, kacagva átlépett rajtuk. Kacagva nem törődött azzal, mi is volt az a Fittelina Kft., s hogy miképpen engedélyeztették Gyurcsányék „tüzivíz tározóként” a medencéjüket. Az őszödi beszéd sem tévesztette meg a Szalayt és lapját.

Szalay kolléga mindig tudta, mi a valódi téma, mi a valódi ügy.

Most is rálelt az igazira, a kincsre, és végigharcolta a harcot. Olyan a Szalay Tamás Lajos kolléga, mint Phillip Francis Queeg korvettkapitány a Caine hadihajóról. Nem ismer tréfát. És paranoiás elmebeteg…

Szalay kolléga most ismét rálelt a mindenkit érdeklő és érintő, az ország sorsát alapvetően meghatározó témára: MENNYI PÉNZZEL TARTOZIK MÉG AZ ORBÁN HÁZASPÁR A BANKNAK?

Ez a téma most a lapnál, barátaim. Két napja. Tegnap kezdték a neten, mára bekerült a nyomtatott verzióba is. S mint a remek írásból kiderül, Szalay kolléga, ez a derék Queeg korvettkapitány hónapok óta ezen dolgozik. Tényleg mint a Caine-en: ha olvasták, biztosan emlékeznek, miképpen próbálja meg a háború kellős közepén felgöngyölíteni Queeg azt a vérlázító bűntényt, hogy valaki a tiszti étkezdében megevett öt szem epret. Queeg nem adja fel. Nem olyan fából faragták. Tombolhat a háború a csendes-óceáni hadszíntéren, ez nem akadályozza meg, hogy végigvigye az eperügyet. Begyűjti a legénységtől az összes kulcsot, és meztelenül sorakoztatja őket, hogy leleplezze a tolvajt. Szalay Queeg Lajos éppen ilyen. Ha ő egyszer tudni akarja, mennyivel tartoznak Orbánék a banknak, akkor meg fogja tudni. És megtudta. Orbánék, akik hitelt vettek fel házuk felépítéséhez, még valamivel több mint 11 millió forinttal tartoznak a hitelintézetnek. Na ugye mennyire más a világ ezen információ birtokában? Ugye hogy megérte Szalay Queeg Lajos fáradozása?

Megérte. Most legalább tudjuk, hogy Orbánék nem tudtak mellényzsebből házat venni. Tudjuk, hogy tartoznak. És azt is tudjuk, hogy nincs „tüzivíz tározójuk” - amilyen élhetetlenek.

Szalay Queeg Lajos lapja ezen írás alatt egy másik örvendetes és fontos hírrel lepi meg olvasóit. A címét idézem, lássák, miről szól manapság a világ: „MEDIÁN: VAN IGÉNY LIBERÁLIS PÁRTRA”.

És tényleg!

Jómagam az országot járva, akár álruhában, garabonciásként, mint Mátyás király, akár személyemet felfedve, lépten-nyomon belebotlok ebbe az igénybe. Legutóbb a cserebökényi gáton baktattam a jó horgászhelyet kutatva, amikor szembe jött velem egy földi.

Bogart, Phillip Francis Queeg korvettkapitány szerepében

Láttam mindjárt, hogy bántja valami. S mert láttam, hát rákérdeztem. A csizmás, bajuszos, tiszta tekintetű ember pökött egy hegyeset, aztán szomorkásan elnézett a cserebökényi gátról Magyartés felé, keresztül az ártéri erdőn. Végül aztán kiszakadt belőle, mint egy vallomás:

– Az az én bajom, hogy nincsen minekünk errefelé egy jó liberális pártunk. De legalább egy Kuncze Gáborunk lenne…

Ezt már olyan halkan mondta. Elszorult a torka. Befelé zokogott, mint a férfiak.

Elfordultam, szemérmesen. Zavarja az embert a férfikönny…

És megállapítottam magamban, hogy nagyon elkélne már végre egy liberális párt. S láss csudát, Queeg korvettkapitányék lapja megírta ugyanezt. Olyan jó, hogy egyfelé gondolkozunk…