Két fronton is jelentős változás jön 2025-ben Magyarországon: részint a költségvetési és a belső források átmozgatása révén, másfelől pedig az úgynevezett Trump-kártya, vagyis az Egyesült Államokkal történő új, gazdasági kapcsolatok mentén. Mindez Orbán Viktor miniszterelnöknek a Patrióta Youtube-csatornáján adott interjújából derült ki. 

Miután szakértői és ellenzéki oldalról is kételyek merültek fel a kormányfő beszéde kapcsán, valamint azért is, hogy a polgári oldalt is alaposan tájékoztassuk, nézzük a részleteket! Mert jogos kérdések merülnek fel. Egyáltalán kivitelezhető-e ez az új akcióterv? S valóban akkora lendületet adhat-e az új gazdaságpolitika, hogy attól ténylegesen felpörögnek a motorok, továbbá mi, átlagos halandók is jutunk egyről a kettőre 2025-ben?

A lényeg, hogy a kormány új gazdaságpolitikája mintegy négyezermilliárd forintot mozgat meg a gazdaságban a következő évben, ebből több mint 2600 milliárd jut a családoknak, 1400 milliárd pedig a vállalkozásoknak. 

Az első pillért, a lakhatás biztosítását aligha kell bonyolult közgazdasági képlettel magyarázni. A direkt lakhatási támogatás mellett – havi 150 ezer forint azért nem semmi (!) – a családok háromszázmilliárd forintnyi önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítást fordíthatnak lakásvásárlásra, felújításra. Úgy, hogy a kormány az adminisztráció egyszerűsítésével igyekszik gyorsítani a folyamatot. Közben az ötezer fő alatti településeken élő gyermekes családoknak elérhető vidéki otthonfelújítási programra 25 milliárd forintot szán a kormány, és a háztartások jövőre 25 milliárd forint értékben használhatják fel a Széchenyi-pihenőkártyára feltöltött összegeket lakásfelújítási célra. 

Az első pillér nagyjából kipipálva, nézzük a bérrobbanás lehetőségét. Utóbbi ténylegesen nem propaganda: nemzetközi elemzések is kitérnek rá, hogy a jövő évben várható magyarországi bérnövekedésekkel az elsők leszünk az Európai Unióban, miként arra Orbán Viktor is célzott. Konkrétan arról van szó, hogy „élesedik” a kormány és a gazdasági szféra közötti, hároméves bérmegállapodás első része. Ott, ahol az állam képes rá – minimálbér, garantált bérminimum és köz- és államigazgatási szféra –, pozitívan beavatkozik, a piaci szektornak pedig ki kell tudnia gazdálkodnia a négy-öt százalékos reálbéremelést. Egyébiránt ez sem voluntarista megközelítés, hanem a termelékenység növelésével kell ezt megvalósítani. Idehoznám még a munkáshitelt is, amelyről azt tudjuk, hogy ilyen még nem volt! Ezért kár rögtön elsiratni annak hatékonyságát. Különösen az ország hátrányosabb helyzetű régióiban lesz ez komoly segítség azon fiataloknak, akik nem a Lajtán túl képzelik el a jövőt, korábban pedig nemhogy ötmillió forintos, de semmilyen támogatásban nem részesültek. 

Ejtsünk néhány szót az új gazdaságpolitika fentebb már említett vállalati lábáról is. A Demján Sándor-program jövőre több mint ezermilliárd forintnyi forrást mozgat meg, amelyben lesznek uniós programok is. A kis- és közepes (kkv) vállalatok beruházásait és versenyképességét százmilliárd forintos tőkeprogrammal támogatja a kormány, amely segítheti a vállalatok „méretugrását” is. 

Bővül a népszerű Széchenyi-kártya-program is. Továbbá új elem, hogy a kkv-k exportját is új formával élénkítik. Azért is fontos dolog a kkv-szektor kiemelése, mert a legnagyobb hazai munkáltatókról is beszélünk, amelyek mögött nincs külföldi háttér. Eddig csak magukra támaszkodhattak; a kormányprogram azonban lendíthet rajtuk. 

Apropó! Mi lesz a Trump-kártyával? Jogos a kérdés, hiszen Orbán Viktor különlegesen jó kapcsolatot ápol Donald Trump újonnan megválasztott, hamarosan hivatalba lépő amerikai elnökkel. Megsúgjuk a kétkedőknek: Trump lesz a világ első embere. Nem (csak) az elnökség, hanem az Egyesült Államok vitathatatlan – gazdasági-pénzügyi, katonai, geopolitikai – pozíciója miatt. Tekintettel arra, hogy Trump még a választási kampányában is példaként említette a magyar kormányfőt, mérget vehetünk rá, hogy a kétoldalú kapcsolatok szempontjából ebből csak előnye származhat majd hazánknak. Cseppet sem mellesleg: az Egyesült Államok jelenleg is Magyarország egyik legnagyobb árukereskedelmi partnere, a szolgáltatások külkereskedelmében a második legfontosabb szereplő, emellett nagybefektető is. Nem kell az alapoktól kezdenünk. 

De hogy ne beszéljünk rébuszokban: például a demokraták amerikai kormányzata nem volt hajlandó Magyarországgal megkötni az addig hatályban lévő szerződés meghosszabbításaként a kettős adóztatást elkerülő egyezményt. Ennek az lett a következménye, hogy míg korábban az Egyesült Államok a második legnagyobb tőkebefektető volt Magyarországon, visszacsúszott a negyedik helyre. S remélhetőleg olyan területeken is előre lehet lépni, mint például a fegyver- vagy éppen az űripar, amire korábban nem volt példa. 

A fenti nagy ügyeken és számokon túl teljesen érthetően foglalkoztat az mindenkit, hogy jövőre jobban élünk-e, mint idén. Nos, a betervezett, több mint háromszázalékos növekedés érezhető lesz azáltal is, hogy csökken az infláció, nő a reálbér, bővül a foglalkoztatottság, és a fogyasztói bizalom is visszaerősödik a háború előtti szintre, lendületet kaphatnak a céges beruházások, és olyan szektorok térhetnek magukhoz – például az építőipar –, amelyek sajnos eddig gyengébben teljesítettek. 

Summa summarum: a kilátások kedvezők, amit az is jelez, hogy több területen fordulóponthoz érkezett a gazdaság. Remélhetőleg ehhez a külső konjunktúra javulása – Németországra gondoljunk – is hozzájárul. A képlet tehát egyszerű: három pillér, négyezermilliárd. Ilyen mértékű gazdaságpolitikai akciótervre rég nem volt példa. Mit nem lehet ezen érteni?

Szajlai Csaba

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője

]]>www.magyarnemzet.hu]]>