Ma 2019 november 19. Erzsébet napja van. Holnap Jolán napja lesz.
Valódi és nem valódi választási közhelyek

Valódi és nem valódi választási közhelyek

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)
Kilenc éve nem jönnek rá arra az egyszerű tényre, miszerint Orbán szidásával nem lehet választást nyerni.

„Majdnem minden közhely lesz, amit a szívünk erejével kell megismerni s aztán szavakkal elmondani.”
(Márai Sándor)

Uszodák, iskolák, utak és főleg… főleg munkahelyek. Nagyjából így lehetne összefoglalni az október 13-ig legtöbbet ismételgetett szavakat, melyeknek van ám összefoglaló nevük is: választási ígéretek. Egyesek szerint ezek közhelyek. Mások szerint nem. Vajon mi az igazság?

A maghasadás problematikája

Amikor a tudósok rájöttek, hogy instabil anyagok maghasadása révén hatalmas energia szabadul fel, ennek az energiának a hasznosítására két, világosan körvonalazható út rajzolódott ki előttük. Az egyik az energetikai célú felhasználás, azaz a fosszilis energiahordozók leváltása valami újra, valami hatékonyabbra. A másik a hadászati alkalmazás. Az, hogy az emberiség az ő nevetségesen rövid írott történelmében legelőször is bombagyártásra használta ezt a hatalmas felfedezést, meg is határozta annak megítélését a kollektív tudatban. Így alakult ki az a populista, teljesen botor vélekedés, miszerint az atomerőművek veszélyesek és kártékonyak. 

Valahogy így van ez a választási ígéretek közhelyességével is. Ha már az első ilyen ígéret után számon kérték volna annak be nem teljesítőjét, nem alakult volna ki az emberekben az a fajta egészséges ellenszenv, ami minden ilyen ígéret élettartamát csupán a megválasztás pillanatáig prognosztizálja. Hiszen ha mindenki minden ígéretet betartana, akkor nem lennének kátyús utak, nem lenne egyes régiókban valóságos vagy látens munkanélküliség, s az ország egész területén egyenlő arányban lenne elosztva minden javadalom, minden tálentum. Csak hát ez sosem volt így, és sosem lesz így. Aki pedig ennek sajátságosan magyar voltát próbálja kihangsúlyozni, annak a kedvéért sietve közlöm: minden országban vannak jól prosperáló és kevésbé fejlett régiók.

Nem mind közhely, ami annak látszik  

Ámde vegyük azt a sajátságosan optimális, s reménykedjünk benne, hogy általánosabb esetet, amikor a választandó tisztségre jelölt komolyan gondolja, amiket a kampány során mond. Azaz a többségi népakarat által felhatalmazva beváltja saját választási ígéreteit. Na, ilyenkor szokott előfordulni, hogy a régi vezetés suttogó propagandája elkezdi híresztelni, hogy minden új fejlesztésnek a szakmai alapjait ők fektették le, s minden innováció anyagi feltételeit ők teremtették meg. Ennek bizonyítására előszeretettel keresik fel a kijelentéseikre nyitott sajtóorgánumokat, s harsogják igazukat, melyet a későbbiekben azzal bizonyítanak, hogy „hát a lapok is megírták”. Azaz saját magukból gyártanak hivatkozási alapot saját maguknak.

A fenti optimális helyzet után most nézzük azt a „pesszimális” helyzetet, amikor az ígéret valóban csak ígéret marad. Tegyük fel, hogy a jelölt, miután nyer, s átveszi a régi vezető hivatalát, a  dokumentumokba való betekintés után szembesül azzal, hogy nem véletlenül nyert választást. Azaz a baj még annál is nagyobb, mint amilyennek kívülről látszott. Nos, ilyenkor fordul elő, hogy az új (vagy jobb) utak helyett az elmaradt bérek kerülnek előre a listán, s az évek óta ígért kultúrcentrum építése helyett a hónapok óta torlódó közüzemi tartozásokat rendezik.

Valódinak látszó valódi közhelyek

Azt kell hogy mondjam, s nemcsak kormánypárti szimpátiám okán, hanem mert valóban így tapasztalom, hogy a valódi, az igazán, a zsigeri közhelyek az ellenzék térfelén őshonosak. Ez főként abból adódik, hogy nekik még csak komoly, átgondolt programra sincs szükségük a kampányhoz. Elég, ha megvető módon ejtik ki Orbán nevét, majd rögtön utána hozzáteszik, hogy mennie kell. Például a közelgő választáson, mely ugyan önkormányzati megmérettetés lesz, s ilyenformán nem veszélyezteti Orbán Viktor miniszterelnökségét, ám a személyét célzó szitokáradat ez esetben is célravezető.

Legalábbis az ellenzékiek szerint, akik nemhogy a más, de még a saját hibájukból sem tanulnak. Ők azok, akik kilenc éve nem jönnek rá arra az egyszerű tényre, miszerint Orbán szidásával nem lehet választást nyerni. Semmilyet. S ugyanazt cselekedve más eredményt várnak. 

***

Minden változik – mondta egykoron Hérakleitosz. S ez bizony hatványozottan igaz a politikára. A választások utáni euforikus öröm ugyanis egycsapásra eloszlik, amikor az új tisztségviselők munkába állnak, s először szembesülnek ígéreteik teljesítésének buktatóival. Szívből remélem, hogy mostantól a legtöbb ígéret a buktatók és akadályok ellenére is teljesül. Pártoktól és egyesületektől függetlenül. (Bár egyesek számára ez a kívánság is közhely csupán.)

Varga-Bíró Tamás - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (13) Nagyvilág (1440) Flag gondolja (33) Tereb (138) Életmód (1) Jobbegyenes (1634) Rejtőzködő magyarország (171) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (218) Autómánia (61) Szépségápolás (15) Vetítő (37) Gasztronómia (539) Kultúra (4) Tv fotel (65) Belföld (5) Irodalmi kávéház (473) Mozaik (42) Mozi világ (440) Gazdaság (632) Mondom a magamét (4087)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>