- 0
akit szétfeszít az ideg, hogy képtelen feltámadni poraiból. Tudják, az a Kuncze Gábor, aki anno ciántablettát javasolt a rendszerrel elégedetlenkedőknek...
Van annak valami diszkrét bája, amikor politikai kriptaszökevények sipákolnak amiatt, hogy minden jel szerint elhaláloztak a magyar ellenzéki pártok.
Két volt pártelnök a stúdióban – így vezette fel Rónai Egon az ATV szerda esti Egyesen beszédében a feledhetetlenül rossz emlékű, nemzetrontó MSZP–SZDSZ-koalíció „bukottak még” arcainak vendégeskedését.
„Majdnem mint egy sírfelirat” – reagált az egyik megszólított.
Lendvai Ildikó, a kommunista állampártban szocializálódott korábbi szoci vezér kivételesen fején találta a szöget. A megélhetési bűnözés valamikori főideológusával, az egyes számú szabad madár Kuncze Gáborral bődületes bakiparádét adtak elő. Azzal az exbelügyérrel, aki anno a ballibsi éra végóráiban (lásd még: „elmúlt nyolc év”) ciántabletták kiosztását javasolta a rossz társadalmi közhangulat miatt elégedetlenkedőknek. (A verbális mérgezést az sem menti, hogy viszonylag gyorsan elnézést kért.)
Kuncze papa és Lendvai mama a kilátástalan (láthatatlan) ellenzéki produkciót voltak hivatalosak ostorozni, de közben a Fideszbe is igyekezek lábat törölni. Férfiemberünk lányos zavarában Ádámnak keresztelte át a híres orientalistát, Vámbéry Ármint. Napi politikai jártasságát pedig azzal igazolta, hogy kettőből kétszer Sagrininek nevezte a gaz és bitang Orbán-kormány kíméletlenül zöld sorosista kritikusát, Sargentinit. „Lassan mondom, hogy mindenki megértse” Ildikó fújta fel a habot a tortára, mikor magas matematikával kiszámolta, hogy kétéves évfordulóját üljük a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetről szóló, 2015 őszén elfogadott törvénynek.
Nem éppen nyeretlen kétévesek, de a politikai sírfeliratot bőven szövegezhetik. Már a hamut is mamunak mondják.
Kórtünetük ugyanakkor kortünet. Ha fátylat borítunk a jelen ellenzéki kilátástalanságra, a múltban gyönyörűen látszik a jövő.
Tudni ugyan nem tudják, de merik és teszik.
„Másféle ellenzék lenne, ha személyesen bent lenne a parlamentben?” – izgatták fel Kunczét, aki lecsapta a magas labdát: „nem vagyok olyan nagyképű, hogy azt mondjam, igen, de mondjuk jobban elengedném a szövegeimet, mint amit most látunk”.
Ízelítőt kaptunk belőle.
Fülembe cseng a régi rádiókabaré: „Gábor vagyok, belügyminiszter, Tököl.”
Genius loci, ugyebár.
Pintér M. Lajos