- 0
A sokáig hezitáló Tarlós István bólintása után a múlt héten Orbán Viktor felkérhette a főpolgármestert, hogy a Fidesz-KDNP jelöltjeként 2019 októberében fusson neki harmadik városvezetői ciklusának. Ezzel a lépéssel az is eldőlt, hogy megmarad a közvetlen főpolgármester választás Budapesten.
Az azonban továbbra is kérdés, mi lesz a városrészekkel? Marad-e az 1990-ben kialakult, rendkívül kis hatékonyságú mellérendeltségi viszony a főváros és a kerületek között?
A Fidesz-berkekben jelenleg is csak kiskirályságként emlegetett kerületi polgármestereknek a közvetlen választás olyan értelmetlen önállóságot ad, amelytől fölösleges anomáliák serege bontakozik ki, s amit korrigálni legfeljebb csak a legközelebbi választással lehet. S ebben nemcsak a főváros és a kerületek közötti együttműködés szülte bürokrácia emészt föl temérdek energiát és pénzt, de rossz fényt vet a rendszerre egyik-másik fideszes polgármester egyfajta belső ellenzékként való kiskirályoskodása is. Akik azt gondolván, hogy őket helyben, a kerületiek választották meg, így a ciklus végéig Orbán Viktor akarata legfeljebb másodlagos lehet számukra. A külvilágban persze ez nem mutatkozik meg. Ezért a mindig mosolygós, csak a lakosságért dolgozó, jóságos polgármester hamis képének megrajzolásával a jóhiszemű választókat könnyen félre lehet vezetni, ami a többciklusos újrázás legjobb ajánlólevele. A hétköznapok bugyraiban megnyilvánuló, talán saját érdekek mentén is szövődő kiskirályi attitűdök valójában szintén óriási veszteségeket, a lakosság számára elkerülhető hátrányokat jelenthetnek. Ezekről a közvetlen környezeten kívül természetesen senki nem tud, viszont kitartóan gyalulja Orbán Viktor tekintélyét, ami a mindig a közösség érdekeiért nyilvánosan küzdő Tarlóssal soha nem fordulhat elő.
A számok viszont pontosan mutatják, hogy jelenleg a kerületekből összeálló városszövetségként működő Budapest mindössze hatvan-hetven százalékos hatékonysággal működik, holott ez az arány nyugodtan lehetne akár száz százalék is. Ezt a rendszert az 1990-ben az önkormányzati választásokon jól szereplő SZDSZ konzerválta saját pozícióninak védelmében, megfúrva az Antall-kormány erős főpolgármesteri jogosítványokra és kerületi elöljáróságokra épülő javaslatát.
Gerő András történész a Figyelőben a napokban írt ismét hatékonyságnövelő javaslatáról. Elgondolása szerint Budapestet továbbra is választott főpolgármester és fővárosi képviselők, ahogy a kerületeket szintén választott választmányok vezetnék. Az elöljárókról pedig pályázat útján, megfelelő szakképesítés – jogi, közigazgatási, közgazdászi végzettség – birtokában a Fővárosi Közgyűlés döntene. A Gerő-féle hierarchikus viszonyban a kerületi választmány csak véleményezné az elöljáró, a Fővárosi Közgyűlés döntéseit.
Gerő megfogalmazása szerint a városrészek identitása nem sérülne, hiszen a helyi kötődés nem az önálló önkormányzatoktól függött 1873 és 1950 között sem.
A történész javaslata azért különösen érdekes, mert koncepcióját két hónappal az áprilisi választások előtt jelenttette meg, amelyben a budapesti államtitkárság intézménye az új Orbán kormányban már megvalósult. Működésétől Tarlós István szerint is Budapest óriási fejlődése várható. A mellérendelt kerületek-főváros viszonyban azonban egyelőre nem változott semmi, jó SZDSZ-es örökségként továbbra is fölöslegesen szívja a fővárosiak vérét.
Gerő András javaslatának megfontolása tehát e téren is melegen ajánlott!
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu