Szenteste némileg elcsendesedett a világ (legalább is a magát kereszténynek mondó része). S keresztények ugye mindenfelé élnek. Hiszen az úr Jézus szétszórta a szélrózsa minden irányába apostolait. A Karácsony egy mini spirituális uborkaszezon ezért a média felkapta a hírt, a pápa este tízkor tartja az éjféli misét. Nocsak, - kapjuk fel a formabontó hagyományteremtésre a fejünket, miközben némelyik leterhelt plébános csak csendesen mosolyog. Akinek négy faluja van, bizony este hatkor, nyolckor is tart „éjféli misét”. Ráadásul a pápát még egy elmebeteg nő a földre is rántotta. Mert csak elmebeteg lehet, aki az éjféli misén nekiront a katolikus egyházfőnek. Ház minek van a Svájci Gárda? Emlékszünk még Roger testvérre, a taize-i szentre? Őt is egy elmebeteg késelte meg. De elég körbenéznünk a világban. Őrült világ őrült embereket nevel...

 

Pedig az úr Jézus is eljött, hogy elhintse a szeretet magvait. Miért nem sikerült neki? Pedig mindenkihez a saját nyelvén szól (legalább is a II. Vatikáni zsinat óta). Az Úr Jézus bennünk él,, ha képesek vagyunk meglátni... De „milyen” Jézust látunk?

 

 

Gyermekkoromban zsúfolásig megtelt a falusi kápolna a nagyböjti lelkigyakorlat idején, amikor Franco Zeffirelli Názáreti Jézusát néztük. Hol volt még ekkor a dvd, meg a videó. Igazi vetítőgép zörgött és olaszul ment a film. A lelkigyakorlat vezetője volt a szinkron. Városi (falusi) legendaként suttogtuk, hogy a Jézust alakító színész, Robert Powell a film hatására pap lett... Nos, a Wikipédia máshogy tudja. De hol volt még akkor az internet?

 

Majd kamaszodtam és változott bennem a Jézus-kép is. Ebben sokat segített Scorsese filmje, a Krisztus utolsó megkísértése. Hogy miért tetszett a film? Talán azért, mert botrány lengte körül és egy kamasz érzékei kiélezettek a botrányra. Először látva a filmet, nagyon tetszett. Jézus, mint ember, aki küzd a sorsa ellen. Aki nem akar Isten Fia lenni. Hiszen ez rólunk szól... Mindannyian isten gyermekei vagyunk és ki akarja magát a többi gyermekért feláldozni? Főleg egy individuális társadalomban?

 

Néhányszor láttam a filmet és megcsappant a lelkesedésem. Kazantakisz regényét nem olvastam, s talán Scorsesének vannak jobb filmjei is...

 

Majd teltek az évek és kezembe került egy kép. Átható tekintettel nézett rám az Úr. Igen, a turini lepelről van szó és a Jézus-arcról. Számomra e képről egy jóságos Mester tekint le. Még akkor is, ha évről-évre szenzációhajhász „kutatások” bizonyítják be, hogy a lepel hamis...

 

 

Az új évezredben szembesülhettünk Mel Gibson Passió c. filmjével. Gyenge idegzetűek kerüljék. Emlékszem, mivel botrány szagú film volt, sokan ültünk a moziban. S a film végén csak néma csendben ültünk egy-két percig. Senkinek sem akaródzott megmozdulni. Jézus az Ember, aki szenved... Jézus, isten Fia, aki elfogadja a sorsát... értünk...

 

Vajon ha előre látta volna, hogy két évezreddel később sok helyütt betiltják a karácsonyt, hogy éjféli mise helyett a kábelpornó marad és mennyi szenvedést okozunk egymásnak, akkor is engedte volna, hogy keresztre feszítsék?

 

De hiszen látta előre....

 

Nawesh