- 0
Hogyan néz ki majd a világ 2040-ben? Mind több jel mutat arra, hogy a globális gazdaság húzóereje Kína és India lesz, sőt: Ázsia lesz a demokrácia fáklyavivője.
Ázsia veszi át a stafétabotot Európától
A bostoni Cambridge egyetemen működő Nemzeti Gazdaságkutató Iroda az egyik legérdekesebb amerikai stratégiai műhely, mely Robert W. Fogel által készített új elemzésében azzal foglalkozik: hogyan is néz ki majd a világ 2040-ben? A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a 15 fejlett európai állam növekszik ugyan 2040-ig, de nem tart lépést Kína és India felemelkedésével. Így az ázsiai liberális nemzetek lesznek a XXI. század demokratikus eszméinek zászlóvivői. Ez mellbevágó, mert abban eddig is mindenki egyetértett, hogy a két ázsiai óriás gazdasági nagyhatalommá válik, de hogy Ázsia lesz a demokrácia fáklyavivője, nos, ez újdonság.
2000-ben a globális gazdaság 73 százalékát, a világ népességének 58 százalékát hat ország( csoport) adta: az Egyesült Államok, az Európai Unió, India, Kína, Japán és DélkeletÁzsia. Az Egyesült Államok 22, az EU 21, Kína 11, Japán 8, India 5, Délkelet-Ázsia pedig 6 százalékban járult hozzá a globális GDPhez, miközben a világ többi része összesen csak 28 százalékot adott hozzá.
2040-re azonban a kép megváltozik: Kína adja majd a globális GDP 40, az Egyesült Államok 14, India 12, az "ázsiai hatok" további 12 százalékát, az EU 15 gazdag állama csak 5, Japán pedig 2 százalékos súllyal szerepel benne. Kína négyszeresére, India kétszeresére növeli világgazdasági erejét, miközben az Egyesült Államok súlya a harmadával, Japáné a negyedére, az EUé az ötödére csökken. A világ gazdagsága még jobban összpontosul a "hatok" kezében, mert 40 év alatt 73 százalékról 85 százalékra nő részesedésük a globális GDP-ből. Míg az európai piac 40 év alatt 60 százalékkal lesz nagyobb, az amerikai piac 300, Indiáé 1400, Kínáé pedig 2400 százalékkal bővül. Szédítő számok.
Kína 2000-ben még szegény ország volt, 2040-ben már szupergazdag lehet, és akkor háromszor nagyobb lehet a gazdasága, mint 2000-ben a teljes globális gazdaság volt. A kínai siker mögött a szerző szerint a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése áll majd. Amerikai felmérések azt jelzik, hogy a diplomás munkaerő háromszor, a középiskolát végzett kétszer termelékenyebb, mint az általános iskolát végzett munkaerő. Kína a következő nemzedékben 100 százalékkal emeli a középiskolások, 50 százalékkal a diplomások arányát, ami évi 6 százalékot ad az éves GDP-növekedéshez. 1998-ban a kínai elnök a felsőoktatás fejlesztésére szólított fel, majd a következő négy évben 3,4 millióról 9 millióra nőtt a középiskolások és egyetemisták száma, miközben a külföldön tanulók aránya is 152 százalékkal nőtt.
Az előrejelzés szerint politikai törés nem várható, mert a kínai vezetés fokozatosan beemeli a gazdasági és társadalmi elitet a vezetésbe. A Központi Bizottság diplomával rendelkező tagjainak aránya 1982 és 2002 között 0,5 százalékról 99 százalékra nőtt. Az elit felemelkedése föderális irányítási rendszert hoz létre a korábbi központosított rendszerrel szemben, ami növeli a részek önállóságát, a kreatív kezdeményezések mozgásterét. Bár a kiterjedt korrupció, a növekvő egyenlőtlenségek, a tartós munkanélküliség, a magas adók és a kifizetetlen nyugdíjak jelentős problémának számítanak, a lakosság többsége derűlátó, és bízik a jövőben, valamint országa vezetésében.
Miért nem lesz ilyen lélegzetelállító India sikere? India népességének 40 százaléka még írástudatlan, a középiskolások aránya csak fele a kínaiénak, a diplomások száma évi 5 százalékkal nő, de ez is csak fele a kínai ütemnek - az alapvető korlát tehát az oktatásban keresendő. A másik a mezőgazdaság alacsony termelékenysége, amely szintén fele a kínainak, miközben az indiai munkaerő kétharmada a mezőgazdaságban dolgozik. Ráadásul a hinduk és muszlimok közötti vallási konfliktusok, valamint a ma is élő kasztrendszer politikai feszültségeket hordoznak. Ezzel együtt is, a nagy ázsiai liberális demokráciák elég erősek lesznek ahhoz, hogy átvegyék az Egyesült Államoknak, Európának és Japánnak a gazdasági erőben megcsappanó szerepét a globális kapitalizmus és demokrácia fenntartásában.
De mi lesz velünk, az Európai Unióval? Oktatás, új technológiák, decentralizáció és az elit beemelése a hatalomba: ezt a kínai receptet bizony át kellene venni!
2000-ben a globális gazdaság 73 százalékát, a világ népességének 58 százalékát hat ország( csoport) adta: az Egyesült Államok, az Európai Unió, India, Kína, Japán és DélkeletÁzsia. Az Egyesült Államok 22, az EU 21, Kína 11, Japán 8, India 5, Délkelet-Ázsia pedig 6 százalékban járult hozzá a globális GDPhez, miközben a világ többi része összesen csak 28 százalékot adott hozzá.
2040-re azonban a kép megváltozik: Kína adja majd a globális GDP 40, az Egyesült Államok 14, India 12, az "ázsiai hatok" további 12 százalékát, az EU 15 gazdag állama csak 5, Japán pedig 2 százalékos súllyal szerepel benne. Kína négyszeresére, India kétszeresére növeli világgazdasági erejét, miközben az Egyesült Államok súlya a harmadával, Japáné a negyedére, az EUé az ötödére csökken. A világ gazdagsága még jobban összpontosul a "hatok" kezében, mert 40 év alatt 73 százalékról 85 százalékra nő részesedésük a globális GDP-ből. Míg az európai piac 40 év alatt 60 százalékkal lesz nagyobb, az amerikai piac 300, Indiáé 1400, Kínáé pedig 2400 százalékkal bővül. Szédítő számok.
Kína 2000-ben még szegény ország volt, 2040-ben már szupergazdag lehet, és akkor háromszor nagyobb lehet a gazdasága, mint 2000-ben a teljes globális gazdaság volt. A kínai siker mögött a szerző szerint a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése áll majd. Amerikai felmérések azt jelzik, hogy a diplomás munkaerő háromszor, a középiskolát végzett kétszer termelékenyebb, mint az általános iskolát végzett munkaerő. Kína a következő nemzedékben 100 százalékkal emeli a középiskolások, 50 százalékkal a diplomások arányát, ami évi 6 százalékot ad az éves GDP-növekedéshez. 1998-ban a kínai elnök a felsőoktatás fejlesztésére szólított fel, majd a következő négy évben 3,4 millióról 9 millióra nőtt a középiskolások és egyetemisták száma, miközben a külföldön tanulók aránya is 152 százalékkal nőtt.
Az előrejelzés szerint politikai törés nem várható, mert a kínai vezetés fokozatosan beemeli a gazdasági és társadalmi elitet a vezetésbe. A Központi Bizottság diplomával rendelkező tagjainak aránya 1982 és 2002 között 0,5 százalékról 99 százalékra nőtt. Az elit felemelkedése föderális irányítási rendszert hoz létre a korábbi központosított rendszerrel szemben, ami növeli a részek önállóságát, a kreatív kezdeményezések mozgásterét. Bár a kiterjedt korrupció, a növekvő egyenlőtlenségek, a tartós munkanélküliség, a magas adók és a kifizetetlen nyugdíjak jelentős problémának számítanak, a lakosság többsége derűlátó, és bízik a jövőben, valamint országa vezetésében.
Miért nem lesz ilyen lélegzetelállító India sikere? India népességének 40 százaléka még írástudatlan, a középiskolások aránya csak fele a kínaiénak, a diplomások száma évi 5 százalékkal nő, de ez is csak fele a kínai ütemnek - az alapvető korlát tehát az oktatásban keresendő. A másik a mezőgazdaság alacsony termelékenysége, amely szintén fele a kínainak, miközben az indiai munkaerő kétharmada a mezőgazdaságban dolgozik. Ráadásul a hinduk és muszlimok közötti vallási konfliktusok, valamint a ma is élő kasztrendszer politikai feszültségeket hordoznak. Ezzel együtt is, a nagy ázsiai liberális demokráciák elég erősek lesznek ahhoz, hogy átvegyék az Egyesült Államoknak, Európának és Japánnak a gazdasági erőben megcsappanó szerepét a globális kapitalizmus és demokrácia fenntartásában.
De mi lesz velünk, az Európai Unióval? Oktatás, új technológiák, decentralizáció és az elit beemelése a hatalomba: ezt a kínai receptet bizony át kellene venni!
Robert W. Fogel: Capitalism and Democracy in 2040: Forecasts and Speculations, 2007.
Matolcsy György, hetivalasz.hu
Matolcsy György, hetivalasz.hu
Előző cikkKitekintő - Vaktérkép a jövőről