- 0
„Aki a hetvenes években nem látta át, hogy a Kádár-rendszer a Horthy-rendszer proletár restaurációja volt (ezen alapult a népszerűsége), az nem érti a mai Magyarországot sem; ez az ország a mérsékelt diktatúrát szereti, az felel meg alattomos természetének."
Idézet vége, a fenti sorok a HVG idei 34. számának 24. oldalán olvashatók a Nobel-díjas Kertész Imre (és segítője, Hafner Zoltán irodalomtörténész) által a lapnak átadott, az író „feljegyzései, eltűnési naplója" szövegében. Egy olyan gondolatsor lezárásaként olvashatók ezek a sorok, amely azzal az „érdekesnek találtatott" kérdéssel indul, hogy az újnácik, az újnacionalisták, az újnyilasok közt miért volt annyi a kommunista besúgó? De hiszen ez is a „Gonosz banalitásához" tartozik, érkezik rá a Nobel-díjas író jóvoltából azonnal a válasz, elvégre mindez a kommunista rendszer műve, amely ha nem lett volna, akkor besúgók sem lettek volna.
Hogy majd az „alattomos természetű Magyarország" kijelentés elé - hova máshová? - érkezzen a hangulatfokozó írói tétel, amely szerint „a kommunizmust pedig a zsidók „találták fel" (ugyanúgy egyébként, akár a kapitalizmust); így tehát az ő jellemtelenségükért - ez csak világos - a zsidók a felelősek."
De van tovább is a magyarostorozás, néhány bekezdéssel odébb az egykori úgynevezett „belső" ellenzékiek kapják meg a magukét. A szerző szerint ugyanis akik komolyan vették a szocialista diktatúrát és szembefordultak vele, balgaságot műveltek, mert így azzal „együtt játszották a játékot". Hogy jöjjön pedig ezután egy mélységesen cinikus, Nobel-díjas (de bármilyen íróhoz is) teljességgel méltatlanul általánosító, személyeskedő oldalvágás: „De legalább elmúlatták az időt, s a legrosszabbak közülük nemzetközi tudóskarriert futottak."
Mindezek betetőzéseként mostani demokratikus rendünk alapjának, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének negligálásával érkezett pedig a valóságos nemzetgyalázás: „a nemzet szempontjából az 1949-1989 között eltelt negyven év egyszerűen törölhető. Nem történt semmi: nem volt forradalom, nem volt ellenállás, a nemzeti kreativitás kialudt."
A fenti, önmagukért beszélő idézetekhez magunk már csak annyit tennénk hozzá, hogy tessék mondani, mégis kinek az érdeke mindezek közzététele? Kinek és mi a célja az amúgy is nehezen gyógyuló magyarországi zsidókérdés sebeinek ilyen brutális felszaggatása, olcsó muníciót szolgáltatva ugyanakkor a hazai szélsőségeseknek az ilyen elképesztő állítással: „Spielberg és a Holokauszt tagadói, „relativizálói" közt annyi a különbség, hogy az utóbbiakat perbe fogják, Spielberg viszont rengeteg pénzt keres vele."
hetivalasz.hu - Michnai Attila
