- 0
Nem is saját tollakkal ékeskedem, azaz nem saját gyűjtés, amit a tisztelt nagyérdemű elé tárok. Egészen szubjektíven kezdem viszont. A testvéremnek szántam-szánom szülinapjára ajándékba* a Retro Évek - Így éltünk (Képes riport egy időutazásról) című-alcímű kiadványsorozat 1974-es jelzésű példányát.
Ez az utóbbi fél évszázadot bemutatni igyekvő, újságárusoknál megvásárolható, inkább könyv-, mint újságszerű kötet esztendőkre bontva veszi górcső alá a kort; ez a rész történetesen az említett 1974-est. (A saját születési dátumomhoz kapcsolható számot is megvettem volna, de lemaradtam róla.)
Sport mindig van, mindig volt, így nem hiányzik a Retro évek tematikájából sem.
Mielőtt megnéznénk, mi keltette fel a drukkerek érdeklődését és mi borzolta a kedélyeit közel négy évtizeddel ezelőtt - fent a fejlécben egy kis segítség -, nézzük, amúgy miről szólt az élet akkoriban. Társadalom, politika, kultúra.
Dolgozó nők tornáznak a munkahelyen, azaz ekkoriban léphetett új szintet az emancipációs küzdelem. Diákok meg (belső borítókép) Chiléért, Chile népéért, annak szabadságáért tüntetnek táblákkal; spontán-e vagy sem, döntse el mindenki vérmérséklete szerint, azt vitatni azonban aligha lehet, hogy volt miért.
Csupaszra vetkőzött néző szalad fel a színpadra Los Angelesben, ahol az Oscar-díjast jelentené be épp Liz Taylor amerikai színésznő; bizonyára az idő tájt jött divatba ez a móka, ma már fel se kapjuk rá a fejünket, pláne nem futballstadionban.
Vidal Sassoon híres fodrásszá vált. Szécsi Pál hazai dalénekes viszont, sajnálatos módon, öngyilkos lett. Megjelentek a piacon a fémdobozos sörök; hódított a barkács- és kiskert-mozgalom; téma lett a közbeszédben a környezetszennyezés- és védelem; töretlenül építették a rendszer a szoc-brigádok a gyárakban; Kojak és Derrick volt a menő krimiszereplő a tévében; elkezdett terjedni a nagyvilágban a kungfu-mánia, bár nálunk még senki ragasztott ki Bruce Lee-posztert a falra; Angliában meg mondjuk Thatcherét nem ragasztgatták ki sűrűn... Bekerült a tudományba és a hétköznapi pszichológiába a Stockholm-szindróma neve (én speciel hallottam Helsinki-szindrómaként is említeni; nagyon érdekes dolog, érdemes utánaolvasni). Az Egyesült Államokban lemondott Nixon; ideje volt (lásd Watergate-botrány). Egy kevéssé ismert tény: forradalom zajlott Portugáliában. Görögországban akkor sem álltak jól a dolgok. Magyarországon viszont lelassult-leállt az öt évvel korábban meghirdetett reform.
A moziban mi ment? Bunuel, aztán Scorsese, Coppola, Polanskitól a Kínai negyed, továbbá a Zardoz Conneryvel. Az itthoni filmtermésből az összeállítás a 141 perc a befejezetlen mondatból című alkotást emeli ki.
A zenében Ligeti György, Stockhausen, Penderecki, Steve Reich adta az ütemet, de akinek botfüle volt a komolyzenére, az Temptationsra, a Soul Trainre figyelt, netán a Queen vagy a Fonográf muzsikája hozta lázba.
A "Művészek, kultuszok" című fejezetet a szerkesztők Latinovits Zoltán és Ruttkay Éva nagyméretű fotójával vezetik fel; hopp, komoly színművészek úgymond sztárnak számíthattak, hát miféle kor volt ez?!
És végül a sport-blokk. A kezdőcím: Totális futball. Vagyis a hetvenes évek labdarúgásának - s mint mostanában olyan sok szó esik róla (lásd Barcelona, Guardiola, spanyol válogatott), valamennyire a napjainkbelinek is - oly jellegzetes és fontos szakmai fejleményének szenteli tehát az 1974-es apropója felfűzött okfejtést a szerző, értelemszerűen a középpontba emelve Johan Cruyffot (jobbra), mellette - majd' egészoldalas fényképen - Johnny Reppet és Johan Neskenst. Látjuk még az azévi (NSZK nyerte) világbajnokság kabalafiguráit. (Ezekre én nem is emlékszem.) A magyar válogatottról a sokat mondó "Üldöz a balszerencse" című alfejezet értekezik. Egy bekezdést kapnak a lengyelek is, meg a vébédöntő.
Az utolsó két oldal Muhammad Alié. Nyilván nem csak az adott év, de még csak nem is a kor, de minden idők egyik legismertebb, leghíresebb, ehhez mérten pedig mondható, legnagyobb sportolósztárjáról van szó. A ringen kívül társadalmi-politikai kérdésekben is aktív ökölvívó ekkoriban alapozta meg máig tartó nimbuszát. Mint a kiadvány is felidézi, az ő öltönyös képe szerepelt például a Sports Illustrated magazin címlapján (fenti kis illusztráción is) mint az Év sportolója. De egész pályafutásáról rövid körképet kapunk a szöveges rész révén.
Az imént felsorolt négy könyvoldal tekinthető meg az alábbiakban. Az oldalméretek folytán nem sikerült szkennelnem, helyette fotóztam, ami rosszabb minőséget, torz arányokat eredményezett; de talán így is kivehetők a képek, a szövegek.
(Mindez bízva abban, hogy a kitűnő sorozat kiadójának nem sérti az érdekeit az általam közzétett apró részlet a szériából; kérem tekintse ezt mindenki kedvcsinálónak a kiadvány ezutáni megvásárlásához!)
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
Retro évek "1974", 2012
(* el ne mondjátok neki! ;)
http://sargalapok.blog.nepsport.hu - A Flag Polgári Magazin partnere
