Filmklub 10. - A Lator

 

 

Persze, sikertelenül, mindegyre „pofára esik” – bezsebelve, ha mást nem is, de legalább a gyanútlan néző együttérzését. Campanile „evangéliumában” ez a legfontosabb üzenet: „maradj a bőrödben!”, Kaleb kalandjai e tétel bizonylatai, s ha a néző azonosul a figurával, mást sem tapasztal, mint hogy „kibúvási” kísérleteit sorra nevetségessé teszi, igazolván ezzel az üdvözülés egyetlen lehetséges módját („maradj a bőrödben!”). Mert mit számítanak a pofonok, a megaláztatás és a korgó gyomor, ha végül minden heppiendbe fordul, s üdvözülök a keresztfán „balfácánságomért”.

Campanile a Jézus-mítoszt Kaleb történetének komikus helyzeteivel ölti egybe az isteni csodák/ földi másuk alapon. A legfontosabb komikumforrás így az archaikus téma persziflázsa, modern nyelvvel alkotott, szándékolt „tökéletlensége”. A rendező azonban – ahogy ezt a Hűtlenség olasz módra, Mondd, mindent megteszel értem című filmjei esetében is láttuk – nem képes igazán kihasználni az alapötletben rejlő lehetőségeket; meseszövése hosszadalmas, olykor az unalom veszélyzónáját érinti. Az alapötlet variálásával jól egyensúlyoz – csak alacsonyan.

 

 

A Lator (Il ladrone)

színes, magyarul beszélő, olasz-francia vígjáték, 108 perc, 1979

rendező: ]]>Pasquale Festa Campanile]]>
forgatókönyvíró: ]]>Renato Ghiotto]]>, ]]>Ottavio Jemma]]>, ]]>Santino Sparta]]>
zeneszerző: ]]>Ennio Morricone]]>
operatőr: ]]>Giancarlo Ferrando]]>
látványtervező: ]]>Enrico Fiorentini]]>
vágó: ]]>Alberto Gallitti]]>

szereplő(k): 
]]>Enrico Montesano]]> (Kaleb)
]]>Edwige Fenech]]> (Debora)
]]>Bernadette Lafont]]> (Apula)
]]>Sara Franchetti]]>
]]>Claudio Cassinelli]]> (Jézus)