Eredetileg viszont az RTL Klub és a TV2 azt javasolta, hogy a mostani 1,8-1,9 milliárd forintos fizetnivalójukat felezzék meg.
Cselényi szerint a drágulást „akár a közízlés rombolásáért kiszabott giccs-bírság kivetésével is lehetne indokolni”. Érvelésében kifejtette, hogy a közszolgálati televíziók forráshiánnyal küzdenek, így kétségessé válik, hogy az esetleges díjak felezése után a jövőben képesek lesznek-e ellátni feladatukat. Mindezeken túl a kereskedelmi adók alacsony kulturális színvonalú műsorokat sugároznak, ezért indokolt a „giccs-bírság”.
Cselényinek természetesen rengeteg dologban igaza van. A közszolgálati adók nincsenek könnyű helyzetben; a reklámokkal kapcsolatos megkötések gátat szabnak a bevételeknek, miközben a kereskedelmi csatornák az utolsó fillért is gátlástalanul kifacsarják az adásidő legutolsó másodpercéből. És akkor még nem beszéltünk az ezeken kívül eső, járulékos marketing-lavinákról, amelyeket hétről hétre el kell szenvednie mindenkinek, aki balszerencséjére nyitott szemmel jár a világban.
Az RTL Klub honlapján a közszolgálati adók perrel való fenyegetésére reagálva aztán megjelent egy szívhez szóló válasz. Hogy ők sajnálják. Sajnálják, hogy sokan félreértették őket abban, hogy a gazdasági válság hatására kérvényezték a díjaik csökkentését. Pedig erről szó sincs ám!
Nem, egyszerűen arról van szó, hogy inkább nem fizetnének ennyit. Ilyen szépen, egyszerűen elmagyarázva. Álláspontjuk szerint ugyanis a hazai koncessziós díjak Európa többi államához képest példátlanul magasak, más országokban alig, vagy egyáltalán nem kell fizetniük a csatornáknak. Közleményükben leírják, hogy a rájuk nehezedő teher elviselhetetlen, a nyereségükből a többletköltségeket képtelenek lesznek előteremteni. Szomorúnak szánt, lesújtó, már-már sokkoló végkifejletük szerint nincs más lehetőségük, mint az egyes műsorokra fordított kiadások jelentős csökkentése, valamint meglebegtették az esetleges létszámleépítések eshetőségét is.
Akkor most tisztázzuk, mit is jelent mindez. A két nagy kereskedelmi csatorna évek óta azon ügyködik, hogy a nyereségét valahogyan papíron megpróbálja minél inkább a nullához közelíteni, nehogy több adót kelljen fizetniük. Most meg azzal érvelnek, hogy a nem létező nyereségükből a válság okozta nehézségek miatt képtelenek tovább fizetni? Hát igen, néha az is probléma tud lenni, ha az ügyes jogászok és pénzügyesek túl jól végzik a dolgukat.
S valóban abban bíznak, hogy „minőségi” műsoraik költségvetésének csökkentése hátborzongató vízióként kell, hogy a szemünk előtt lebegjen? Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi tévék által eltartott pletykalapok is bajba kerülnek, mert kevesebbet hirdetik bennük magukat? Kevesebb lesz az óriásplakát, a marketing, az új műsorok promóciója? Ritkábban látjuk majd a csatornák saját, mesterségesen felfújt és kirakatba állított szupersztárjait? A különböző kereskedelmi rádiókban is ritkábban fényezik majd magukat? Csökkentik majd külföldi minták alapján másolt (lopott, vásárolt; kinek-kinek vérmérséklete szerint) szórakoztatónak vallott műsorok számát?
Bizonyára bennem van a hiba, de ez pontosan úgy hangzott, mint egy megvalósult álom. Ám attól tartok, ez nem fog bekövetkezni. Az elbocsátások, leépítések azonban sokkal valószínűbbnek tűnnek, bármennyire is sajnálatos a dolog.
Azért remélem, az RTL-Klub egyszer majd valamelyik, az előzőhöz hasonlóan szívhez szóló közleményében reagál majd Cselényi László giccs-bírság ötletére is. Ha azonban ezt mégis elmulasztanák megtenni, netán túl találónak vélik, én bármikor nagyon szívesen elmondom róla a magamét…
Sztakó Balázs
Szerző A Flag Polgári Műhely tagja
