Frei Tamás: Bevásárol a techgeneráció

Osztályharc, kulturális csata, vagy egyszerűen csak az új idők új szele? San Francisco környékén kicsiben már zajlik az a feszült háborúskodás, melyet világszerte megélünk majd a közeljövőben – állítják szociológusok.

A kaliforniai várostól délre fekszik a Szilícium-völgy, az az információs technológia szinonimájaként emlegetett terület, ahol a legfontosabb internetes világcégek főhadiszállása található. Ahogy a világ előrehalad, és a közelmúlt pár évtizedét jellemző két kulcsszó mellé (információ és szórakoztatás) felzárkózik egy harmadik is (technológia), úgy tolódnak el a keresetek.

Egyre fiatalabbak keresnek egyre több pénzt.

A Szilícium-völgyi programozói átlagfizetés évi 160 ezer dollár, csaknem 50 millió forint. A San Franciscóban élő idősebb generáció (negyventől felfelé) nehezen emészti, hogy „nyikhaj” húszévesek annyi pénzt keresnek, mint ők soha.

A hippikultúrájára és antikapitalizmusára büszke San Francisco, a kaliforniai értelmiség bástyája döbbenten figyeli, ahogy ezek a „techgyerekek” a pénzükkel fenekestül felforgatják az életét.

Mivel a technológia lehetővé teszi, hogy az új generáció már ne üljön feltétlenül irodaasztal mellett, hanem mobil könnyedséggel ott éljen és dolgozzon, ahol a számítógépe van, kerületek, övezetek, bérleti költségek, adóbevételek, évtizedek óta megszokott városi életnormák borulnak fel gyors tempóban. A Facebook atyja, Mark Zuckerberg például egy San Franciscó-i munkásnegyedben építkezik, mert most az a cool. Egykori munkásövezetben normálisnak maradni, arrafelé élni, nem pedig a Szilícium-völgy unalmában, Palo Altóban, vagy éppen Mountain View-ban.

A „technyikhajok” pénze az elmúlt években az egekbe emelte a városi lakbéreket, éttermi árakat, életköltségeket.

Mindent meg tudnak fizetni, így ők diktálják, hogy melyik kerület kapaszkodik fel, vagy veszíti el a vonzerejét.

San Franciscóban öt év alatt majdnem megkétszereződtek a lakásbérleti árak. Közepes kerületekben is havi egymillió forint az egyszobás lakások ára. Csak tavaly 15 százalékkal emelkedtek a költségek. Mivel az amerikai városok többségében az a szabály, hogy a hosszú távú bérleti szerződések idején nem lehet az árat emelni (San Franciscóban a lakások háromnegyedét köti fix bérleti díj), a tulajdonosok egyre nagyobb összeget ajánlanak a jelenlegi bérlőknek, hogy költözzenek ki. Mert az új lakó majd annyival többet fizet, hogy még így is megéri megszabadulni a régi, „szegény” lakásbérlőtől. Aki persze nem szegény, van állása, stabil keresete, csak épp nem tagja a fiatal, „enyém a világ, nincs gyerekem, családfenntartói költségem stb.” élethelyzetű techgenerációnak. San Franciscóban ma már néha százezer dollárt is ajánlanak lelépési összegként.

Egy hete városi népszavazást tartottak például arról, hogy a pár év alatt a világ legnagyobb hotelszobaláncává előlépő internetes cég, az Airbnb lehetővé teheti-e, hogy tagjai évente több mint 75 napra befogadjanak „albérlőt”, aki persze valójában „hotelvendég” a lakásukban. És hogy a lakásukat (amit esetleg ők maguk is bérelnek) így kiadók háromhavonta nyújtsanak-e be adóbevallást. A mozgékony, ügyes, kreatív fiatal techgeneráció többsége (55 százalék) leszavazta a próbálkozást. Ne legyenek szabályok!

A felforduló hagyományos városi struktúrákban és eszközökkel a jelek szerint őket már nem lehet megregulázni.

Frei Tamás - ]]>www.metropol.hu]]>