A jó palócok esete E. Katival

Egy négyzetméteren, akarom mondani flekken ennyi badarság ritkán születik, még a hvg-n is.

Tavaly májusban egy nagypapa sétált ötéves kisunokájával Presovban (magunk között a szépséges Eperjesen, ahol Márai Sándor befejezte gimnáziumi tanulmányait), szóval sétáltak, amikor megpillantottak egy gólyafészket.

Az öreg megkérdezte, miért ketten vannak a fészekben. És a kicsi válaszolt, azért, mert az egyik a gólyamama, a másik pedig a gólyapapa. Helyes a válasz, az unoka a természet rendjének legalapvetőbb tényeivel már tisztában van.

Idén decemberben Liptosky Mikuláson (magunk között a szépséges Liptószentmiklóson, ahonnan a brindza, a híres liptói túró is származik) két gimnazista, egy fiú és egy lány az iskola után kézenfogva mentek, közben csókolóztak is. Helyesen tették, mert ők is tisztában vannak a természet rendjének legalapvetőbb tényeivel.

Tudom, hogy egetverő események ezek, ezért folytatom.

Néhány napja Banská Štiavnicán (magunk között a szépséges Selmecbányán, ahol például Kosáry Domokos is született) a Havas Boldogasszony templomában esküdött örök hűséget két fiatal, egy férfi és egy nő. Helyesen tették, a természet rendje, ugye.

E hihetetlen dolgokat csak azért mondtam el, mert a minap népszavazás volt Szlovákiában és eredménytelenül végződött. (Más kérdés, hogy az eddigi hétből is csak egy, az EU-csatlakozásról szóló volt érvényes).

Az érvénytelenség oka, hogy csak 21,4 százalék vett részt (50 kellett volna). De ez a majdnem egymillió (944 ezer) választópolgár mindhárom kérdésre 90 százalék felett igennel voksolt, hogy egyetért.

Az eseményt a Családért Szövetség ((Aliancia za rodinu, AZR) civil ernyőszervezet kezdeményezte, amelyhez csatlakozott az egyház is, a Szlovák Püspöki Konferencia körlevelét minden templomban felolvasták. És megszólalt Ferenc pápa is, aki a szlovák zarándokoknak fejezte ki támogatását a szlovákiai egyházak felé.

A népszavazás a család védelméről és megerősítéséről szólt. A szavazólapokon három kérdés szerepelt: egyetértenek-e azzal, hogy házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre, azonos nemű párok ne fogadhassanak örökbe gyermeket, valamint, hogy az oktatási intézmények ne követelhessék meg a gyermekek részvételét azokon az órákon, amelyeken a szexuális viselkedés, illetve az eutanázia a téma.

A kezdeményezést persze erős és igen kulturált ellenkampány övezte. Honlapot indítottak, vulgáris feliratú pólók és plakátok készültek, melyeket most nem idézünk. És beszállt a sajtó (a magyar is), homofób népszavazás, gyűlöletbiznisz, melegellenes voksolás és hasonlók. Egy magyar nyelvű szlovák portál ezt az alcímet adta: Egy héttel Bálint-nap előtt dönthet a nép arról, korlátozná-e két egymást szerető felnőtt ember jogait. Egyszer már magunkba szállhatnánk, és tényleg őszintén, igaz könnyekkel aggódhatnánk két egymást szerető felnőtt ember jogaiért.

Annál is inkább, mert vannak, akik könnyezés és önmagukba roskadás helyett - ezen már túl vannak - a legnagyobb magabiztossággal ítélkeznek, osztják az észt, miközben egetverő ökörségeket írnak.

Itt van például ez az LMP-ből még a választások előtt dezertált hölgy, akinek blikkfangos című írása (Conchita Semjén szemébe nevet) sajtótörténeti kuriózum. Egy négyzetméteren, akarom mondani flekken ennyi badarság ritkán születik, még a hvg-n is. Ezért idézni kell.

Rögtön leszögezi, hogy nagyjából egy időben Conchita Wurst első budapesti fellépésével Semjén Zsolt is megvilágosodott.

Minden szavával egyetértek: „A szlovák nép tanúságot tett a közös keresztény értékekről és a normalitásról. Véleményük visszatükrözi, amit Magyarország Alaptörvényébe foglalt a család védelméről”. (Utalás a KNDP közleményére). Pontosan így van: ]]>a szlovák nép tegnap jól érthetően közölte]]>: 80%-a magasról tojik az évek óta nagy hévvel izzított végső harcra a „családokat bomlasztó genderideológia” (kerényiül „buzilobbi”) ellen. (…)

Az eredmény: az ideológiai csodafegyver teljes besülése. A szlovák nép plázázással töltötte a napos februári szombatot, és magasról tett az ádáz küzdelemre.

Nem értem, milyen csodafegyverről meg ádáz küzdelemről beszél Ertsey, a választási elemzés ennél bonyolultabb, bár némileg szubjektív dolog. Tény, hogy elbukott a népszavazás, de a megjelentek kilencven százaléka igennel szavazott. Katalin szerint nyolcvan százalék tojik a végső harcra (?), ezért nem ment el. Szerintem meg azért, mert ebből még negyven-ötven százalék egyenesen hülyeségnek, kikényszerítettnek tartotta az első kérdést. Azt, amire a kisunoka is jól megfelelt. Tegye fel a kérdést az LMP, hogy egyetért-e azzal, hogy keleten kél a Nap? Aztán magyarázkodhat. Sajnos, megint idéznem kell.

Természetesen mindez annak az eredménye, hogy a szlovákok már a 90-es években túlestek a Meciar-korszakon, és egy életre levonták a tanulságokat. Mindez sajnos még előttünk áll, és a tegnapi médiatörténeti események (Simicska-ügy) nem sok jót jósolnak a „polgári Magyarország” mögött álló csoportok csodás színvonalú küzdelme tekintetében. Még sok csúnyát kell lenyelnünk, hogy mi is megértsük, amit a szlovákok már megértettek évtizedekkel előttünk. Lehet őket lenézni, de ez csak a mi provinciális tájékozatlanságunkat mutatja.

Állj meg Kati, állj meg, amíg nem késő! Min estek át a kétezer éves Szlovákia polgárai? Ha a Meciar-korszakon (no volt ott egy kis Slota is), akkor mi meg Gyurcsányon. De hogy jön ide a polgári Magyarország képviselőinek csodás színvonalú küzdelme? Hogy jövünk ide mi? És Simicska? Mit értettek meg a kétezer éves szlovákok? Ez már nettó nemzetgyalázás, de ezt megszoktuk liberálisainktól. Semjén persze bizonyára tájékozatlan, méghozzá provinciálisan, más kérdés, hogy amellett, hogy most miniszterelnök-helyettes, de ettől még teológus, filozófus és szociológus, bizonyára ezért annyira tájékozatlan. Nem úgy, mint ez a liberális nagyokos.

És Kati - vesztére -  nem állt meg.

Évek óta mondom: ennek az antifeminista, a genderideológiát a patás ördögnek kikiáltó szánalmas kis birkózásának kizárólag akkor lehet némi jelentősége (akkor se nagy), ha pénzt, időt és energiát nem kímélve beleveti magát az ellentábor. Ha az ideológiai csapatok felfegyverzésére, és a visszavágóra költjük azt a kevés pénzt, amit a nők segítésére jut, akkor tartósíthatjuk ezt az állapotot, és ezzel épp a lényegről tereljük el a figyelmet: a nők mindennapos megalázása elleni küzdelemről, az emberi jogi, munkaügyi és szexuális kizsákmányolás és erőszak csökkentésérről, a feminizmus évszázados felvilágosító szerepéről, és alapvető lényegéről: nőkről és férfiak társadalmi együttéléséről.

Mint született provinciális tájékozatlan, ebből semmit sem értek. A patás ördögöt hagyjuk, de Katink meg nem érti, illetve nem veszi figyelembe az ok-okozati összefüggéseket, de ez egy vadliberálisnál elhanyagolható.  Az meg, hogy két férfi (masculinum) egymásnak esik a bárpulton, az ágyban vagy bárhol, hol van abban antifeminizmus, a nők mindennapos kizsákmányolása, a társadalmi együttélés nők és férfiak között, óh…

Ráadásul Ertsey még megnyugtat egy fantasztikus hírrel, egy igazán intellektuális érvvel:  Conchita eközben Budapesten egy bulvárújság buliján belevágott a műsorba, és a beszámolók szerint „imádták”.

Azt hiszem, az eperjesi kisunokának több köze van az ökopárt eredeti szellemiségéhez, már ami a természet (folyók, fák, földek, levegő, állatok és emberek) óvását jelenti.

Nem tudom, e zagyvalék láttán dühöngjük, vagy legyintsünk. Sírni kár, nevetni meg nem érdemes. Azt már egyébként a szakállas osztrák borzalom állítólag megtette.