Frei Tamás: Az egyenlősdi vége

A nyugati világ épp akkor vergődött a máig sem kihevert gazdasági válság legmélyebb pontján. Tízmilliók vesztették el az állásukat, a házukat, a stabil, kiszámítható életüket. És akkor a felső egy százalék ész nélkül költi a pénzt, lásd Ecclestone lánya. 

Körülbelül ezért és így csámcsogott a média a pazar esküvő részletein. Nagyjából egy időben azzal, hogy a világ egyre több pontjáról érkezett egyre több hír a szakadásról, ahogy a mostani válság tovább növelte a távolságot gazdagok és szegények között. Teszem hozzá, Magyarországon is. Mostanra könyvek, elemzések és felmérések tucatjai értenek egyet abban, hogy véget ért a második világháború utáni korszak „egyenlősdije”. A 21. századi világ visszatér a 19. század társadalmi szerkezetéhez. A gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, az örökölt vagyon dominanciája erősödik, miközben a szegények tovább szegényednek. A középosztály pedig olvadóban.

Pár nappal ezelőtt jelent meg az ENSZ fejlesztési intézetének a tanulmánya arról, hogy megfordult az évtizedek óta tartó világtrend. 1981 óta folyamatosan csökkent a szegénységi küszöb alatt élők száma, annak dacára, hogy egyre többen lettünk a Földön. De ez a folyamat most megállt, sőt, a visszájára fordult. A „törékeny középosztály”, ezt a kifejezést használja az ENSZ arra a 2,8 milliárd emberre, aki a napi 2 dolláros, vagyis 450 forintos élet mezsgyéjén vergődik.

Ez az éhhalál környéke, az éppen-csak-élet lidérce. De egy lépcsővel feljebb, a kicsit-több szakadéka is ijesztően mélyül, hiszen minden drágul. Az infláció most már évek óta emberek milliárdjait bilincseli a napi 10 dollár, vagyis 2200 forint szűkösségébe. Az Amerikából továbbhömpölygő gazdasági válság az elmúlt öt évben a Föld lakosságának a kétharmadát, csaknem ötmilliárd embert szorított vagy tartott ebben a halmazban, vagyis a napi 10 dolláros megélhetési küszöb alatt. Az havi 65 ezer forint.

Szakad a világ, és szakad Magyarország is. Ez nem a Nyugat válsága, mondják a bölcsek, ez ennél sokkal többről szól. Miközben a tévé, az internet és a telekommunikáció a Föld minden pontjára elviszi a dúsgazdagok irritáló viselkedését. A felső egy százalék egy százalékának a túlkapásait. Az esküvők, 90 millió dolláros festmények, óriásjachtok, légkondicionált raktárakban őrzött autógyűjtemények és csak pár hétig használt városi paloták értelmetlen ürességének a pökhendiségét.

Most éppen New York őrületét. Ahogy a Central Park környékén hajszálvékony épületek kúsznak a magasba, a felső egy százalék egy százalékának a tűlakásai. Először Londonban kaptak rá az orosz, kínai és arab milliárdosok. A One Hyde Park forintban számolva 30 milliárdba kerülő apartmanjainak az elzártságára. Aztán Hongkongban megépült az Opus, most pedig Amerikában karcolják a felhőt a magánliftes, egész emeletet elfoglaló, körpanorámás üveglakások. Hogy a magánrepülővel furikázó dúsgazdagok több száz méter magasról, biztonságos üvegbuborékokból nézhessenek le az utcán hömpölygő hangyákra.

Lemerészkednek majd egyáltalán?

Frei Tamás - metropol.hu

Kapcsolódó anyagok:

• ]]>Megkezdődött Ecclestone büntetőpere Münchenben]]>
• ]]>Globális középosztály]]>
• ]]>Olyan gazdagok, mint a világ szegényebbik fele]]>
• ]]>Hiányos a tudásunk a magyar gyerekekről]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>