- 0
Laborc Sándor lemondott. Azért lássuk be, ez jó hír. Azért jó hír, mert amikor Laborc Sándort kinevezték a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának, akkor szomorúak voltunk. Szomorúak és kétségbeesettek és haragosak.
| Az egy rossz hír volt. Továbbá azért is jó hír Laborc Sándor távozása, mert önmagában botrány volt, hogy kinevezték, s az is, ahogyan kinevezték. Olyan gyurcsányosan–MSZP-sen nevezték ki. Mindenki tiltakozása ellenére. Mert nemcsak a Fidesz tiltakozott, nemcsak a KDNP – de még az SZDSZ is. A parlament illetékes bizottsága pedig meg sem szavazta – ennek ellenére lett ő az, aki lett. S azért lett éppen ő, mert a Gyurcsány-Apró-klánnak ő és csakis ő kellett. Ez volt a botrány. Miképpen botrány volt a Gyurcsány–Apró-klán puszta létezése s útja a hatalomba. (Amikor Szelényi Ivánék megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomba című esszéjüket, amiért elzavarták őket az országból, biztosan nem gondolták volna, hogy így lesz igazuk. Úgy lesz igazuk, hogy nem lesz igazuk. Mert azt nem is merték volna leírni, hogy: az Apró-ivadékok és KGB-sek útja a hatalomba a demokrácia huszadik esztendejében. Pedig az lett volna ám az esszé!) De Laborc távozott. Mielőtt muszáj lett volna távoznia. Mielőtt utolérte volna az igazságszolgáltatás és a jogállam keze. A jogállam, amelynek gépezete csikorog – de valahogy azért mégis működik. Laborc megsejtette a régi igazságot, a hitünk maradékát: az igazság, így vagy úgy, de mindig helyrebillen valahogyan. S a helyrebillenő igazság Laborcot fogja kibillenteni székéből, nyugalmából, hatalmából, pökhendi elbizakodottságából. Ezt sejtette meg. Talán tanítják is ezt a KGB-nél, ahonnét Laborc útja vezetett a hatalomba. A Gyurcsány-Apró-féle hatalomba. Az önmagáért való, a rablásra, lopásra és hazugságra szerveződő hatalom sáncai közé. S most, hogy elment, s most, hogy itt állunk a Laborc távozása és a Laborc felelősségre vonása közötti pillanatnyi csendben, elevenítsünk fel valamit. Valami apróságot. Nevezhetjük egyszerű gondolatkísérletnek is, vagy összeesküvés-elméletnek – bár jó, ha tudjuk: az összeesküvés-elmélet mint paranoia bizonyos életkor és tapasztalat birtokában már nem betegség, hanem az elemi életösztön megnyilvánulása… Tehát elevenítsük fel a következőt: Laborc Sándor, aki kirobbantotta s levezényelte az UD Zrt. elleni álbotrányt, a KGB-akadémián végzett Moszkvában. A tönkretett UD Zrt. legnagyobb ügyfele a Mol volt. A Molt az oroszok akarták (akarják) megszerezni, a Szurgutnyeftyegaz részvényvásárlási akciója e terv része volt. Az UD Zrt. tönkretétele éppen megelőzte az oroszok részvényvásárlási akcióját. Hangsúlyozni szeretném, az imént semmi egyebet nem tettem, mint néhány tényt tettem egymás mellé. S fenti cselekedetem ezerszer racionálisabb és megalapozottabb, mint Laborc Sándorék összes vádja volt az UD Zrt. ellen. Tessék ezen eltöprengeni! S itt nagyjából be is fejezhetjük. Majd úgyis kiderül minden, előbb vagy utóbb. Talán még egyetlen apróság érdemel figyelmet ebben a felettébb gusztustalan történetben. Ezt az apróságot Dávid Ibolyának hívják. Bizony-bizony! Egyszer majd az is ki fog derülni, hogy kicsoda valójában Dávid Ibolya, s hogy mikor és miért lett azzá, amivé lett. S ha majd ez mind-mind kiderül, akkor fel fogunk sóhajtani. És meg fogunk világosodni. És rá fogunk döbbenni, hogy mennyire naivak voltunk, s hogy micsoda erők, micsoda gazemberek álltak mindvégig a háttérben, a hátunk mögött, a rendszerváltás sötétjében. Iszonyú nap lesz – de felemelő. És én majd elszámoltatást is akarok… |
 |
| Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu |
