Kitekintő - A radikális politika jövője

Már nem lehet igazán baloldali, mert kormányozva elvállalta a jóléti állam lefaragását, de neoliberális sem lehet, mert a globalizáció vesztesei döntően baloldali szavazók; nem állhat tehát át teljesen a tőke oldalára, mert ez politikai öngyilkosság lenne. Konzervatív eleve nem lehet, mert ezt a területet az európai jobboldali néppártok foglalták el - vagy mégis? Giddens azt mondja, hogy a modern politika sem hagyományosan baloldali, sem hagyományosan jobboldali nem lehet, hanem létezik egy harmadik út, azon kell járnia.

A felvilágosodás után azt gondolták, hogy eltűnnek a hagyományok, a vallás, a nemzet és a család, ezek azonban újrateremtették magukat. Ezzel szemben ma valóban megrendülnek és átalakulnak a társadalom alapvető intézményei. Társadalmi forradalmat élünk át, ahol az egyén kiszabadul a hagyományok és a hiányok korábbi korlátozó hatalma alól, és az egyre bővülő tudással (mint személyes tulajdonnal) felvértezve a társadalom döntő szereplőjévé lép elő. A nők is forradalmat élnek át családon belül és kívül, mert hagyományos kötöttségeiket és korlátaikat levetve a férfiakkal azonos erővel képviselik érdekeiket. A gyermekek és fiatalok is megerősödnek, széttörik a hagyományos családi szerepeket, és a szülőkkel naponta megkötött "megállapodások" keretében egyre szabadabban döntenek életükről. Az idősek is forradalmat robbantanak ki, mert a gazdaság és a társadalom legnagyobb és leggazdagabb "osztályává" válnak: a vásárlóerő a piacon, a szavazati erő a politikában döntő szót ad a nyugdíjasok új osztályának. A társadalom ügyeiben már nem az előre meghatározottság, a hagyományok vagy a természet kötöttségei jelentik az iránytűt, hanem az egyre szabadabb és személyesebb egyéni döntések. Ezek a döntések valóban egyre személyesebbek, mert a családi ügyekre, az egyéni jellemre, a testre, a sorsra, a tudásra és az egyéni értékekre egyaránt kiterjednek: az előre meghatározottság helyét az egyéni döntés veszi át. Az egyéni döntéseket egyre jobban más egyének döntései és a saját korábbi döntések befolyásolják, miközben mindenki egyre okosabb lesz, tehát egyre több korábbi döntés alapján egyre gyorsabban hozza meg saját döntését.

A globalizáció és az egyre okosabb és gyorsabb egyéni döntések együtt vezetnek el azokhoz a társadalmi forradalmakhoz, amelyek már nem kezelhetők hagyományosan: új politikákra van szükség. Giddens azonban még tovább megy, és azt mondja, hogy nem egyszerűen a hagyományos bal- és jobboldali politikákon túllépő politikára van szükség, hanem annak radikálisnak is kell lennie. Itt kapja fel a fejét az olvasó, mert a radikalizmust eddig csak szélsőségesnek és bűnösnek gondolhatta, hiszen vagy a kommunista, vagy a nacionalista ideológiákat bélyegezték meg szélsőséges radikalizmussal. A szerző a bátor új politikákat tekinti radikálisnak, amelyekre éppen a társadalmi forradalmak tömegessége, mélysége és ereje, tehát radikalizmusa miatt van szükség. Úgy tartja, a mai világban a radikális gondolatnak nem lehet egyetlen letéteményese, hanem az élet sok területén sokaknak kell - közöttük a politikai pártoknak is - radikálisan újat képviselniük.

Miben? Radikálisan új politikára van szükség a természet megóvásában, a hagyományok megőrzésében és a társadalmi szolidaritás megerősítésében, amit a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek szétnyílása rendít meg. Éppen a globalizáció és a piac erőivel szemben kell radikális politikával megvédeni a társadalmat, amelyet az individuális érdekek egyre erősebb érvényesítése fenyeget. A polgári közösségeknek, sőt még az államnak is nélkülözhetetlen szerepet szán Giddens ebben a radikális, védő és konzerváló politikában. Nos, itt csenné el a baloldal a jobboldal programjait, mert a hagyományos európai kereszténydemokrata politika alapértékeit kívánja felkarolni szociáldemokrata pártok keretében. A kommunizmus bukása után kiveszett radikalizmust beépíti az új szociáldemokrata politikába, amelyet gazdagít a hagyományos kereszténydemokrata és polgári értékekkel. Van azonban egy bökkenő, mert a nemzet már nem fér rá az új mozaikképre.

Giddens szerint a hagyományokon túllépő mai társadalom nem nemzeti, hanem egy globális kozmopolita rend része. A nemzeti kultúrák, nemzeti hagyományok ugyan nem tűnnek el, hatnak is egymásra, de állandóan meg kell küzdeniük létükért a globális kozmopolita renden belüli versenyben. Számára nem kétséges, hogy a helyi és a nemzeti vesztésre áll a globálissal szemben. A brit társadalomtudós nem ismerte fel a nemzeti erejét, mert ami neki nemzeti, az lett a globális: az angol nyelv, az angolszász piacgazdaság, film és zene, öltözködés és államvezetés. Más nemzeteknek azonban nem az angol vagy az amerikai a nemzeti, hanem az a globális, ami ellen védekezni kell! Az európai polgári pártok előretörése mögött a helyi és a nemzeti láthatatlan ereje húzódik meg, és ez kimaradt a baloldali receptből. Ahogy a helyi gazdaság is egyre erősebb a globálissal szemben, úgy a nemzeti kultúra is a kozmopolita kultúrával szemben. Miért?

Mert valahol otthon kell lenni a világban.

(Anthony Giddens: Beyond Left and Right, The Future of Radical Politics, Polity Press, Cambridge, 1994)

Matolcsy György, hetivalasz.hu