- 0
Álljunk meg egy pillanatra Detroit csődjénél. Hogy miképp is történt. És üzen-e nekünk, magyaroknak ez bármit is.
Ha egyáltalán hallották a keddi bejelentést, akkor sem hiszem, hogy felzaklatta önöket a hír. Főleg, hogy az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Mélyebbre ásva derül csak ki igazán a jövő, olvasható ki belőle egy olyan lehetséges forgatókönyv, amely az alkalmazkodni képtelen gazdasági egységeket fenyegeti a mai mobil és globális világban. A gazdasági teljesítményét tekintve körülbelül magyarországnyi amerikai városra, Detroitra ezen a héten 18 milliárd dollárnyi adósság omlott rá (Magyarország tavalyi összterméke 220 milliárd dollár volt, Detroité 200 milliárd).
Ebben a történetben valószínűleg az a leginkább tanulságos, hogy a „vadkapitalista” Amerikában miképp is kezelnek egy ilyen helyzetet. Hogyan állítják fel a prioritásokat, ki számít, és ki nem. Hogyan szedik össze a hiányzó pénzt. Kin spórolnak, kit préselnek, különadóztatnak, faragnak, kitől vonnak el. Akik sok tekintetben laboratóriumnak tekintik Amerikát, azok főképp nem is a vadkapitalizmust, hanem a kendőzetlen nyíltságot kedvelik benne. A logikát. Hogy bármennyire próbálja ott is a politika és a lobbiérdekek maszatolása elleplezni dolgokat, a végén (ők azt mondják, a „nap végén” – end of the day) mégis mindig minden kiderül. Mert van az a pillanat, amikor már nem lehet tovább mismásolni.
És ebből akár mi, magyarok is tanulhatunk.
Detroitban hasonló folyamatok játszódtak le az elmúlt években, mint a világ sok más, válság sújtotta övezetében. Az emelkedő munkanélküliség és a csökkenő beruházások elkergették a fiatalokat (pár év alatt 700 ezren költöztek el Detroitból és környékéről, a világ autógyártásának egyik fellegvárából). Növekedett a bűnözés, de a deficittel küzdő város mégsem tudta megemelni – vagy nem jött rá, hogy meg kellene – a rendfenntartásra költött összegeket. Ahogy a rendőrség alulmaradt, úgy lett egyre „rosszabb környék” mind több kerület a városban. A spórolás keretében csökkentették a közútfenntartásra és általában a karbantartásokra költött összegeket. Rozsdásodni kezdett a város, ahogy Detroitban mondják. Ez megint csak elkergetett sokakat, és visszatartott a beruházásoktól másokat. Múlt héten – elsőre hihetetlenül hangzik, tudom – a közvilágítás fele már nem működött ebben a hatalmas amerikai városban, mert a csőd felé közeledve a polgármesteri hivatal nem tudta kifizetni a villanyszámlát.
És közeledve a katasztrófához egymásnak estek azok, akik zsebéből ki lehet vagy ki kellene venni a hiányzó 18 milliárdot. A fiatalok, vagyis az aktív adófizetők menekülését látva, a polgármester első körben a nyugdíjasokon akarta leverni az ügyet. A gazdasági teljesítményét tekintve egykor Amerika negyedik legerősebb városából a 18. helyre visszacsúszó Detroitban azt javasolta, hogy 84 százalékkal csökkentsék a nyugdíjakat. Az átlagos 19 ezer dollárról vegyék vissza évi háromezerre (havi körülbelül 65 ezer forintra). Tüntetések, tiltakozások kezdődtek, és politikai okokból persze nem tették meg. Maradt a lassú lecsúszás, a fiatalok elvándorlása, az egyre hepehupásabb utak, a csökkenő beruházások, a lekapcsolt utcai közvilágítás, a növekvő bűnözés, és a végén, most kedden, a csőd.
Itt tart Detroit.
Frei Tamás - metropol.hu
Kapcsolódó anyagok:
