Bayer Zsolt: A két Rostás

A két Rostás. Meg a többi. Az „ároktői banda”. Idős, védekezésre képtelen emberekre támadtak. Mindannyiunk szüleire, nagyszüleire, dédszüleire. Összeverték, kínozták őket. Kettőt meg is öltek. S vitték, amit találtak. Az életükért rettegő öregek odaadták volna mindenüket, olykor azt a semmit is, amit magukénak mondhattak, de az állatok a szenvedést akarták. Mások szenvedését, a náluk gyengébbek szenvedését élvezték.

Visszavonok mindent. Nem állatok: emberek. Ilyenre csak ember képes. Az ilyen embereket pedig el kell tüntetni a társadalomból. Hogy mindnyájan élhessünk nyugodtan, s hogy minden tisztességes cigány élhessen nyugodtan. Mert ezek nekik ártanak a legtöbbet. De sajnos nem lehet elvenni az életüket. Kirekeszteni, eltüntetni, elzárni viszont kötelesség. Mindet, aki ilyet tesz. Örökre.

Ehhez képest a két Rostás most bujkál valahol. Menekül. Szabad. És a többi is az. Mert ugyan emberek, de koponyáikban akkor is egy-egy állat lakik. Tehát ameddig nincsenek rácsok mögött örökre, addig szabadnak érzik magukat.

És most bujkálnak. A többi meg nyilván készülődik. Hiszen ha a két Rostásnak sikerült, akkor nekik miért ne sikerülne?

A társadalom pedig áll és néz. És szűköl. Nem a félelemtől, most még csak a tehetetlen, bénító dühtől. Hogy miképpen lehetséges mindez…

A politika meg hozzászól. Belepofázik, ugat, tőkét kovácsol, kérdez, érdeklődik, kinyilatkoztat. Kérdezi az ellenzék: hogyan lehetséges, hogy négy évig nincs ítélet egy ilyen ügyben? Mert hát ezek mégsem a körteformákat lopták el a homokozóból, ezek embereket öltek és kínoztak és raboltak ki. Még sincs ítélet, immár négy éve!

Helyénvaló a kérdés: hogyan lehetséges ez? Csak e mellé a kérdés mellé mindjárt tegye oda ez az ellenzék a lelkiismeretét is meg a szégyentől égő pofáját is, amiért végighaknizta a világot azzal a megveszekedett hazugsággal, amely szerint az ügyáthelyezés a demokrácia halála és a legsötétebb diktatúra.

Nem. Nem az a diktatúra, ha a túlterhelt és az ügyszámmal megbirkózni képtelen bíróságokat tehermentesítik azzal a bizonyos ügyáthelyezéssel. Az a diktatúra, ha szadista állat emberek kerülnek szabadlábra, mert a bíróság képtelen négy évig ítélkezni. Ez az önmagát liberalizmusnak és szabadságnak becézgető, rothadó hazugság diktatúrája.

Aztán azt a bírót is szeretném látni, aki meghozza a szabadlábra helyezés határozatát – mert kénytelen így ítélni négy év tehetetlenkedés és bűnös aktatologatás után! –, de nem rendelkezik arról, hogy a szabadlábra kerülő, szadista állat emberek a lehető legszigorúbb házi őrizetbe kerüljenek. Állandó rendőri felügyelet, jeladó karperec stb. Mégis, mit gondolt az a bíró? Mi járt az idióta fejében? És most mit gondol?

Hát a rendőrség? Igen, a rendőrség, amely rendőrség most a bíróságra mutogat. Rendben. De maguktól nem jutott eszükbe, hogy ezeket a gyilkos rohadékokat talán mégiscsak rendesen kellene őrizni, akkor is, ha a bíró egy kretén? Hogy nincs rá ember? Bravó! És arra van, hogy most hajtóvadászatot rendezzünk ezek után, országon-világon keresztül? Mi kerül többe, uraim? Megőrizni Rostásékat mindaddig, ameddig eltűnnek végre a börtönben örökre, vagy előkeríteni őket a föld alól is? Erre van válasz valahol?

Szégyelli magát egyáltalán valaki mindezért, vagy csak mutogatni tud, és kibúvókat keresni? Szégyelli magát valaki, vagy megint csak a társadalom szégyenkezik, amiért ez megtörténhetett?

Aztán az emberi jogokra oly felettébb érzékeny ellenzék szégyelli-e magát? Igen-igen, maguk ott, az LMP-től az MSZP-n és a DK-n keresztül egészen Bajnaiig! Maguk, akik ordítoznak, ha „sérelem” ér valahol egy bűnözőt, ájuldoznak, ha a társadalom meg merészeli fogalmazni kínját, és közben nem elég korrekt politikailag, maguk, akik szerint a szabadság egyenlő minden korlát és szabály eltüntetésével. Maguk, akik szerint az a normális, ha az ítélkezés hiányában szabadlábra kerülő bűnözőt meg kell kérdezni, szeretne-e jeladó bilincset hordani. Uramisten! Maguk, akik szerint a börtön amúgy is olyan csúnya és idejétmúlt intézmény, éljen hát az alternatív büntetés. Dédelgessünk minden deviáns rohadékot, aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Az lenne a jó, ha maguk elmennének végre egy lakatlan szigetre, vinnék magukkal az összes gyilkost, rablót, kábszeres szociopatát, szexuá­lis bűnözőt és aberráltat, vinnék a két Rostást is meg az egész ároktői bandát, aztán ott fognának együtt bele egy izgalmas kísérletbe. Mi pedig megígérjük, hogy évente egyszer vetünk magukra egy érdeklődő pillantást…

De addig is: kerítsék kézre sürgősen ezt a két patkányt. És vágják sittre az összeset, de azonnal. És ha valamelyik szakértő képtelen elvégezni a DNS-vizsgálatot (állítólag ezért nem született ítélet négy évig), azt a „szakértőt” haladéktalanul zavarják el az anyja keservébe. Mert ez így tovább nem fog menni. Mert a társadalom most még csak tehetetlen dühében szűköl. Ha majd félelmében szűköl, akkor iszonyú dolgok fognak történni. És az is a maguk felelőssége lesz.