Bencsik András: Nők? És férfiak? Ezek?

A szitásoknál, mert ott minden egy kicsit más. Nálunk ezek a dolgok sokkal egyszerűbbek. Az esetek túlnyomó többségében minálunk a nők nők, a férfiak férfiak, bár amint Karinthy professzor úr megállapította, azért olykor mi is bonyolultak vagyunk: „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.” Szóval, odaát ez másképpen van.

Itt van például a szitás Lannert Judit, tudják, az oktatásiminiszter-nő, aki még egy napot sem tanított iskolában… hát nem egy sietős fajta. Bő száz nap elteltével belátogatott a munkahelyére, a minisztériumba – és meglepődött.

Már az nem tetszett neki, hogy bár ez egy régi bérház, belül minden szép és elegáns. Sehol egy kopott bőrfotel, sehol a falon egy szutykos Lenin-kép, amin éppen a jövőbe mutat a nagy történelmi személyiség, hanem divatos képek, tervezett belső terek, lámpák és hasonlók.

Ízlések és pofonok különbözők, reméljük, soha nem tudjuk meg, mit szeret Lannert Judit, hol érzi magát otthonosan. Az biztos, hogy nem a munkahelyi mosdóban, mert attól nagyon kiakadt. Szörnyülködve szemlélte meg a mosdópultot a tükörrel, a hajszárítót és – uram, irgalmazz! – a zuhanyozót. Plusz gardrób, benne polcokkal például törülközőknek, személyes ruhadaraboknak.

Kiakadt a proletárnő ennyi hivalkodó cicoma láttán. Micsoda? Államtitkár hölgyek itten mosakodtak, és munkaidőben ruhát cseréltek? Tán még meg is fürödtek mondjuk egy rendezvény vagy egy sajtótájékoztató előtt? Megigazították a frizurájukat, tán sminkeltek is kicsit?

Micsoda burzsoá tempó! De most vége lesz ennek. A nép dolgozó leánya, még ha miniszter is, munkaidőben ne tisztálkodjon, és ha a rekkenő hőségben a klíma ellenére megizzad a műszak végére, akkor legyen büdös.

Hát nem tudom, nekem a mieink, a mi asszonyaink és leányaink kedvesebbek. Nekem tetszik, ha egy nő csinos, ápolt és illatos. Ráadásul okos és szellemes. Nem, semmiképpen ne legyen proli. Arra a kis időre végképp ne, amíg ezek uralkodnak.

Ami pedig a férfiakat illeti, abba talán ne is menjünk bele, hogy odaát most mi az ideál. Gusztus dolga, nekem nem tetszik, inkább nem beszélnék róla. Exhibicionista, nőies férfiak, mackóléptű, drabális nők – de vissza a férfiakhoz. Azokból odaát most nagy a hiány. És ha találnak is valakit a proletárhatalom szolgálatára, hát az is milyen.

Ha minden rendben volna nála, végzettsége van, gyakorlata is, akkor meg a gerincével van baj. Mint Baka Andrásnak.

Baka főbíró úr pontosan ismeri azt a lényegi jogelvet, hogy a jogsértés jogot nem alapít (ex injuria jus non oritur), ami azt jelenti, hogy jogellenes, törvénytelen cselekedetből senki sem szerezhet érvényes jogot vagy előnyt. Bizony. Még ő sem. Sőt. Főleg ő nem, mert vele szemben a Fidesz–KDNP-kormány idején elég csúnyán alkalmazták a személyre szabott törvénykezést, hogy kicselezzék a hivatalából. Perre is ment a magyar állam ellen, meg is nyerte, ki is fizették a neki járó húzós kártérítést.

És most beülne Sulyok Tamás köztársasági elnök úr székébe, akit ugyancsak személyre szabott, vagyis jogsértő törvénykezéssel távolítottak el. Ha Baka András egy hatelemis bunkó volna, ez akkor is elfogadhatatlan lenne, de így vérlázítóan cinikus és pimasz magatartás a részéről, mert pontosan tudja, a szitásoktól most éppen lopott holmit vásárol, amiért egyszer majd meg fogják büntetni. Ki tudná nála jobban? Ezért indokolt a kérdés: férfi ez?

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>