- 0
Ne felejtsük el: az uniós pénzek, amelyekről mi állítjuk, hogy szerződés szerint járnak hazánknak, valójában korbácsként és kalácsként szolgáló eszközök.
Nehezen követhető világunkban létezik „történet” – ami van, ténylegesen történik – és van a „metatörténet”, egy átfogó meseszál, amelyet általános magyarázatként lenyomnak a torkunkon, már persze akkor, ha hagyjuk. Az egyik ilyen az uniós pénzek hazahozatalára vonatkozik. A metatörténet szerint Magyar Péter „jó” kormánya elhozza Brüsszelből a nekünk járó pénzeket, amelyeket az előző „rossz” kormány bent hagyott ragadni. Sőt a Fidesz – így Magyar Péterék – egy alkotmánybírósági beadvánnyal most is blokkolja, hogy hatezermilliárd forintnyi EU-pénz érkezzék hazánkba.
Csakhogy ez nem tartóztat fel semmit, nem erről szól a valós történet. A nyár közepi melegben Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője, korábbi EU-ügyi miniszter emlékeztetett bennünket arra: az EU-pénzek beérkeztének fő gátja az az eljárás, amelyet az Európai Néppárt – azaz a Tisza Párt saját frakciója – kezdeményezésére az éppen szabadságát töltő Európai Parlament indított az Európai Bizottság ellen a nekünk járó eurók ügyében, mégpedig hazánk Ukrajna-politikája miatt. Ha az olvasó úgy találja, az előző mondatban kicsit sokszor szerepel az „európai” szó, akkor nem téved, de legyen ez emlékeztető az új hazai kormány tagjainak is, ha úgy gondolják, a sok-sok kampányszagú európázással bevásárolták magukat a brüsszeli jóindulatba.
Ne legyünk az emlékezetes Kollár Kinga módjára kárörvendők: nekünk nem az a jó, ha nem jönnek a pénzek, és lehet a Tisza-kormányra mutogatni, hanem az, ha jönnek. Csak éppen az a helyzet, hogy olyan kincsről beszélünk, ami jelenleg nincs. Vitézy Dávid az uniós pénzekkel kapcsolatos magyarázkodásáról – ő egyébként úgy emlegeti a Fideszt „bukott kormánypártként”, hogy Orbán Viktor idején kormánybiztos és államtitkár is volt – már írtunk e hasábokon.
Ne felejtsük el: az uniós pénzek, amelyekről mi állítjuk, hogy szerződés szerint járnak hazánknak, valójában korbácsként és kalácsként szolgáló eszközök. Könnyű lenne azt állítani, Magyar Péter intézze el szépen a politikai elvbarátainál, a néppárti Manfred Webernél és Ursula von der Leyennél, hogy kapjuk meg a pénzeket, de ez nem ilyen egyszerű. Hiszen akkor mi maradna az ő kezükben? Mivel tudnák sakkban tartani a miniszterelnököt, aki már akkor a 16,4 milliárd euró hazahozataláról beszélt, amikor csak elvi ígérvényt kapott arra az esetre, ha teljesíti a tőle elvártakat?
Nyíltan beszélt erről Tineke Strik, az Európai Parlament holland Magyarország-jelentéstevője, aki azt mondta, nem szabad hazánknak biankó csekket kiállítani, majd a „korrupcióellenes és jogállami reformok”, valamint „a demokrácia helyreállítása” után lehet megnyomni az utalás gombot. Hogy pontosan mikor? Azt ő akarja megmondani. Igaz, épp a jogállamiság és a demokrácia terén a Magyar-kormány nem áll éppen túl jól, de nem fogunk csodálkozni, ha az uniós fősodor szemet huny efelett. Örülnek most Magyar Péternek – a nekik ellentmondó Orbán Viktorhoz képest főleg –, de azért nem annyira, hogy ne méregetnék, mint kupec a lovat. (A hollandokat meg ne becsüljük le, egy főre vetítve ők a legnagyobb befizető uniós ország.)
Voltak, akik elégedetten dörzsölték a kezüket, amikor Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke nyíltan megmondta: „Orbánt ki kell pénzügyileg éheztetni.” Azért tették, mert a mondatból csak az Orbánt jegyezték meg. A név tetszőlegesen cserélhető, ha az illetékes nem teljesíti a szupermérföldköveknek, ajánlásoknak vagy akármiknek nevezett ukázokat.
Az uniós pénzek nem annak függvényében jönnek, hogy Magyar Péter mit jelent be akárhányszor a Facebookon, hanem a brüsszeli akarathoz igazodva.
Szőcs László - www.magyarnemzet.hu
