- 0
Úgy fest, tényleg nincs szükség a „véres” orosz gázra, miután Magyar Péter tegnap föltalálta a meleg vizet (is). Már megint.
Úgy fest, tényleg nincs szükség a „véres” orosz gázra, miután Magyar Péter tegnap föltalálta a meleg vizet (is). Már megint. Reggelre „rendkívüli miniszterelnöki sajtótájékoztatót” hirdetett a kegyelmi ügy úgynevezett fejleményeiről. Hogy aztán kakasszóra tájékoztassa a puszták népét mindazon „rendkívüli” nóvumokról, amelyeket már idestova két esztendeje minden karonülő tud.
Példának okáért arról, hogy egykori hitvese és abuzáltja, Varga Judit akkori igazságügyi miniszter nem javasolta kegyelemre a kényszerítésért elítélt és a procedúra idején már házi őrizetben lábadozó K. Endrét, a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét, ám Novák Katalin akkori köztársasági elnök a pápalátogatásra tekintettel mégis megkegyelmezett neki.
Az államfői döntést – más jogi lehetősége nem lévén – Magyar Péter exfelesége végül ellenjegyezte. Aztán pedig (a balhé kirobbanása után) mindketten lemondtak, távoztak a közéletből. Plusz Balog Zoltán.
A Facebook-miniszterelnök által tegnap nyilvánosságra hozatott néhány irománytól sokkal okosabbak nem lettünk. Még talán azok sem, akik alacsony bázisról indultak. De legalább a hergelés, a show-műsor folytatódhatott, a főszereplő letudta napi Facebook-élőzés adagját, hogy aztán estére újra rátörjön a dopaminhiány meg a pózolhatnék, és Lengyelországból ismét élőzzön egy törppojácásat. Kormányzás helyett abszolút filmszínház.
Hát így telnek a hétköznapok a félperiférián, Brüsszel – korbáccsal és mézesmadzaggal visszaédesgetett – gyarmatán. A vetítővásznon izgalmas műsorral etetik a proletariátust. Katonai parádé a beiktatott kondukátornak, akinek zubbonyáról épp csak a kitüntetések hiányoznak. (Még.) Az ország egyes számú közjogi méltóságának folyamatos sértegetése. Minisztériumokon való lendületes végigvonulás hollywoodi filmeket idéző kamerás különítménnyel. Orbán Viktor vaságyának tapintásos vizsgálata. Alagsorban talált karácsonyi üdvözlőlapokon való harsány sikkangatás. Tónizás a hamutartó nélküli „szivarszobában”. Hüledezés az aranyozott mennyezet – mint a luxizás netovábbja – láttán. (A XX. század eleji építészeket is ki kéne rúgni, amiért mertek nagyot álmodni!) A tetőteraszon Havasi Bertalan helyettes államtitkárral heves szájkaratézás, majd Berci tűpontos találatai nyomán pánikszerű menekülés. Lefelé menet intézkedés Orbán sajtósának épületből való eltávolítására – abból kiindulva, hogy már nem ott dolgozik. Pedig de. Utóbb három Facebook-videó és közlöny-különkiadás Havasi kirúgásáról (hogy tényleg ne dolgozzon ott), hátha az visszaállítja a megtépázott renomét, visszabillenti egyensúlyába a vezért. (Hogy merészelt neki visszaszövegelni az a nyikhaj?) Majd mentesítő cikkek megrendelése a lakájsajtótól, amelyekben utóvédharcot vívnak az elbaltázott kirúgási rendeletért. És így tovább.
És amikor a kamera már nem mutatja, a tiszás élcsapat bemasírozik új szálláshelyére, a Szabad György Irodaházba, amely a Képviselői Irodaházzal ellentétben valóban luxusszínvonalú, s ott kiötlik, másnap mivel hergelik tovább a már amúgy is extázisig uszított híveket.
Hiszen a vetítésnek folytatódnia kell, nehogy a nézők a 480 forintos benzinárígéretről, közeledő migránskvótáról, Ukrajna uniós csatlakozásáról, iskolák környékén ólálkodó genderaktivistákról kezdjenek érdeklődni.
Olyasféle országlásnak ígérkezik ez, mintha a Szomszédok legirigyebb, leglustább szereplőit összeköltöztetnénk a Való Világ hiperagresszív, buta, de legalább narcisztikus celebjeivel. Hogy mi sül ki belőle, nem nehéz elképzelni. S hogy hogyan szabadulhatunk meg tőlük, azt pedig Havasi Bertalan bemutatta. Bátorsággal.
Borítókép: Magyar Péter (Fotó: Ladóczki Balázs)
Pilhál Tamás
