Csendélet a gumiszobában

Humorral a hatalom ellen címmel nyílt kiállítás az Európai Parlament egyik különtermében. A német Jacques Tilly általában konzervatív politikusokat – Jarosław Kaczyński, Geert Wilders, Marine Le Pen, Donald ]]>Trump]]> – szokott megalázó helyzetben ábrázolni viccesnek szánt installációiban. ]]> Orbán Viktor ]]>magyar miniszterelnököt több ízben féregként tárta elénk a „művész”. (Érdekes, iszlám politikusokról nem készít installációkat a tréfás alkotó.) Gál Kinga, a Patrióták alelnöke szerint ez nem a művészet szabadsága, hanem célzott támadás. (Vagy szimpla ámokfutás – P. Gy.)

Ugyancsak az Európai Parlament adott otthont nemrég annak a fotótárlatnak, amelyen szado-mazo jelmezes „tanítványok” vesznek körül Jézust ábrázoló festményeket. – Jézushoz közel állnak az LMBTQ-jogok – magyarázta közönségének a svéd alkotó, Elisabeth Ohlson „fotóművész”. A svéd Baloldali Párt képviselője nyitóbeszédében arról győzködte a tárlat látogatóit, hogy a társadalom sokat fejlődött az LMBTQ-jogok terén az elmúlt huszonöt évben. És nem szakadt rá a tetőszerkezet.

Nálunk is járt már ilyen formabontó európai kiválóság. Hermann Nitsch, a bécsi akcionizmus radikális áramlatának vezéralakja lemészárolt állatok testrészeit és vérét felhasználó „művészeti akcióival” vált világhírűvé. Disznóvérbe áztatott miseruhákat mutatott be a Kiscelli Múzeum 1999-es tárlatán. Hadd szörnyülködjön a hívő ember! Hiába tiltakozott az ország normálisabb fele, a Demszky-városháza elfogadta a kuncogó „alkotó” ars poeticáját: „A művészetnek mindent meg kell mutatnia, még ha az fájdalommal jár is. Minden ember félig gyilkos.” Szegény, szegény Európa!

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>