- 0
12 esztendő után tudtunk ismét győzelmet aratni Debrecenben. Mintha átok ült volna az Oláh Gábor utcai pályán. Rendre alulmaradtunk a piros-fehérekkel szemben, pedig ez alatt a hosszú idő alatt nagyon erős csapatokkal is vendégszerepeltünk már a cívisvárosban.
Most végre sikerült, bár az is igaz, hogy számunkra igazi tét nélküli volt már ez a találkozó, hiszen az már eldőlt, hogy már nem tudunk a dobogóra felkapaszkodni. Ennek ellenére a mérkőzés igazi presztízs összecsapás volt, hatalmas érdeklődéssel. A hazaiak vissza szerettek volna vágni a legutóbbi találkozón elszenvedett vereségükért, mi pedig azt szerettük volna elérni, hogy egyrészt törjön végre meg a hosszú ideje tartó átok, másrészt pedig a Debrecen legyen a Pápa mellett az a csapat, akit ebben a szezonban mindkétszer két vállra tudunk fektetni.
Ennek szellemében kezdtük a találkozót és Holmann nagyszerű helyzetfelismerése után Somála megszerezte a vezetésünket. Jól és taktikusan játszottunk, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy igazi „szezonvégi” mérkőzés volt, abban az értelemben, hogy minkét csapat győzelemre tört, feladva a számos esetben a taktikai fegyelmet.
Cukic ügyetlen és felesleges mozdulata után természetesen megkaptuk a menetrendszerinti büntetőnket, amit Coulibaly értékesített is. De a csapat tartását és hitét bizonyítandó ismét vezetéshez jutottunk ezúttal a három mérkőzésre szóló eltiltását letöltő Jenner révén.
Így 2:1 es vezetésünk birtokában mehettünk a szünetre. A második játékrészben is mi kezdtünk jobban, de egy nagyon csúnya Máté belépőt követően, az addigi legjobbunk Somália nem tudta folytatni a mérkőzést, ezáltal támadásban nagyon meggyengültünk, annak ellenére, hogy a debreceni védőt kiállította a játékvezető.
Nagyon veszélyes támadásokat vezetett a hazai csapat, de a Besic-Klein-Jova hármas nagyszerű napot fogott ki. Egy kicsit furcsa volt, hogy a kiállítás inkább minket zavart meg, idő kellett mire ismét magunkra találtunk. A fellazuló piros-fehér védők mellett egyre több lehetőségünk adódott, előbb Böde, majd Holmann és végül Peric is elszórakozott egy hatalmas lehetőséget. Józsi kapufát lőtt, de végül egy kontra után Peric tovább növelte az előnyünket.
A végjátékot az tette izgalmassá, hogy még egy büntetőt kaptak jogosan hazaiak, amit ismét Coulibaly értékesített, ezzel feljöttek egy gólra és volt még 2-3 perc, ki kellett még védekeznünk pár szögletet, de végül sikerült megtörni a debreceni átkot és három ponttal gazdagodva utazhattunk haza a Kálvinista Rómából.
Holmann nagyon jól játszott, ami bíztató lehet a jövőre nézve. Alakul a csapat. Most még be kell húznunk a Kaposvár elleni mérkőzést, amely győzelem szerintem elég kell, hogy legyen a 4. helyhez.
Egy kis szünet, reményeim szerint értékes igazolásokkal, majd egy kemény felkészülés és irány a 29. bajnoki cím!
Hajrá Moniz! Hajrá Fradi!
Csépányi Balázs
