Három halál

Sao Paolo külvárosában eközben kérlelhetetlenül hullott az eső, elmosva mindet, megtisztítva a koszos szűk utcákat, mégha csak rövid időre is a lassan mindent elárasztó szeméttől.

. . .

A kis Torsten háromkerekű kerékpárjával éppen a híre oslói Vigeland szoborpark felé tartott az édesanyjával, amikor egy útkereszteződésben a gyalogátkelőhelyen halálra gázolta egy svéd rendszámú kamion. Torsten Flo nagyon szép és okos kisgyerek volt, sajnos a felismerhetetlenségig szétroncsolt koponyája nem adta meg azt a lehetőséget a gyászoló szülőknek, hogy nyitott koporsóban ravatalozzák fel elsőszülött gyermeküket. Így a szünni nem akaró esőben a sárban állva, zárt koporsó mellett búcsúztatták el, szűk családi körben.

. . .

Egy kairói kórház kardiológiai kabinetjében fekvő Zenun Selimi nyugalmazott tevehajcsár testéből, minden irányból, drótok, csövek, vezetékek lógtak ki és mindössze a lélegeztető gép monoton zúgása hallatszott. Az ablakpárkány ütött-kopott bádoglemezén, szabályos időközönként kopogtak az esőcseppek. Egy fiatal nővér a családdal történt drámai hangú konzultáció után sorban kikapcsolta a férfit életben tartó gépeket. Zenun Selimi még egy utolsót sóhajtott és átadta lelkét az örökkévalóságnak.

. . .

Edson Pereira de Rodriguez, ahogy haladt lefelé a mahagóni lépcsősoron, fülében Cole Porter örökbecsű dala, a Let’s do it szólt, majd váratlanul a szívéhez kapott és legurult a fényesre vaxolt csigalépcsőn. A pincéből pedig Diabolico Negra sátáni kacaja hallatszott.

Eközben, valahol Európában, Párizs egyik nyomornegyedében Josephine  Delacroix színes bőrű kurtizán egy egészséges fiúgyermeknek adott életet.

A gép forog az alkotó pihen...
 

 Csépányi Balázs