Nyerges Attila: Most már Magyar Péter is a helyén van nálam

Számomra magyar és magyar között csak egyenlőségjel van, ez ilyen matematika – mondta Nyerges Attila, az Ismerős Arcok énekese, dalszövegírója. Mit várt volna el Gyurcsány Ferenctől? Miért gond, ha drogfogyasztást népszerűsítenek a zenészek? Mit tehetünk, hogy a gyermekeink ne veszítsék el a lelküket, és miért írt dalt Magyar Péterről a készülő lemezükre? Interjúnk.

–„Bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket” – így szól a Nélküled egyik sokatmondó sora. Ön szerint mára már megértették a magyarországiak a lényeget?

– Amikor ezt a dalszöveget írtam, még hatalmas falak választották el a magyart a magyartól. Azóta sok minden megváltozott, a belső magyar és az elcsatolt területek közötti világ sokkal nyitottabbá és átjárhatóbbá vált, lélekben és a valóságban is. Aki most sem érti, hogy mit jelentenek ezek a „nehéz évek”, az sohasem fogja megérteni, és én már túl idős vagyok ahhoz, hogy mindig elmagyarázzam. Beleuntam abba, hogy mindenkit meg kell győznöm a hitemről, értékrendemről. Nem kell! Aki nem érti, az lemarad.

– Ez a korral jár?

– És tapasztalatból ered. Küldetéstudatom is még annyiban van, hogy továbbra is a helyes utat járom, és figyelek arra, hogy ne tegyek olyat, amiben nem értenék egyet a régi önmagammal. Arról már letettem, hogy megváltsam a világot. Az elmúlt csaknem harminc év során rájöttem, hogy nincs sok értelme állandóan nekirohanni a falnak, mert fáj. A motorbalesettel járó tapasztalatom is ráébresztett arra, hogy fölösleges olyan dolgok miatt idegeskednem, amiken nem tudok változtatni. Nem pazarlom az időmet hülyékre és megmásíthatatlan dolgokra. A környező világ azért szerez néha meglepetést, például hogy milyen alakok jelentek meg a magyar politikában, amellett nehéz szó nélkül elmennem.

– Magyar Péterre gondol?

– Rá.

– Pedig először azt akartam kérdezni, mit gondol arról, hogy eltűnt az életünkből…

– Feri?

– Bingó.

– Őszintén szólva csalódottságot érzek, mert ő volt a fő ellenségképem, ha már nem is olyan súllyal és erővel volt jelen a közéletünkben, mint a kétezres években. Angolosan távozott, elvártam volna, hogy ne szívódjon fel csak úgy, ha már felelősségre vonni nem lehetett.

– Mit várt volna tőle?

– Egy bocsánatkérést. Bocsánatot kellett volna kérnie az egész magyar néptől, azt hiszem, hogy megérdemeltünk volna legalább egy ilyen keserédes katarzist. De Feri köddé vált, és ezzel nekem csalódást okozott. Csak a rossz emlékek maradtak utána, semmiféle teljesítmény, semmiféle pozitívum, fölöslegesen volt itt közöttünk, ráadásul miatta kellett szégyenkeznünk sokáig, hogyha a határon túl jártunk.

– Pedig olyan ördögien szépet írt róla.

– Mire gondol?

– „Lucifer szarva tompa, a hetedik napon majd kinő, öltönye véresen ragyog, patáján új Gucci cipő.”

– Azóta a Gucci cipő lekopott a patájáról. Ezt akkor írtam, amikor az emberek tele voltak dühvel és elkeseredéssel. Akkoriban született meg ez a szöveg. Az új emberünkről másképpen és mást írtam.

– Írt dalt Magyar Péterről?

– Az új lemezünkön rajta is lesz, év végén, legkésőbb januárban jelenik meg. Szóval most már ő is a helyén van nálam.

– Meglepődött, hogy színre lépett?

– Inkább az emberek reakcióján lepődtem meg. Ilyen trógerek mindig a felszínre kerülnek, de erre az emberek úgy szoktak reagálni, hogy elfordulnak tőlük, nem pedig a tenyerükön hordozzák őket.

A Teljes cikket ]]>ITT]]> olvashatják el!

Pataky Tamás - ]]>www.demokrata.hu]]>