Cinquecento

Kalandos utazások voltak ezek a szövegek varázslatos világában, a szavak és a mondatok buja erdejében. Sorra babráltunk az irodalmi művekkel, amikor is eljutottunk Örkény, Itália című egyperceséhez.

Az olasz karmester, miután végigvezényelte az Álarcosbál-t, nekivágott a pesti éjszakának. Hajnaltájban egy hölgyet invitált asztalukhoz, akivel már több ízben táncolt. A vendég művész - a tolmács közbenjárásával - egy ideig udvarolgatott, aztán zsebébe nyúlt, elővette pénztárcáját, és rátenyerelve, várakozásteljesen nézett a tolmácsra. Emez néhány szót váltott a hölggyel.

- Cinquecento - mondta aztán a karmesternek.

- Trecento - mondta a vendég, mert sokallotta az összeget.

- Quattrocento - ajánlotta végül a tolmács.

Ebben megegyeztek.

Ekkor SK.,  mint minden szöveg esetében, most is feltett egy rávezető, hangoló kérdést.

Kinek mi jut eszébe Olaszországról?

Érkeztek is sorra válaszok: Mussolini (sic!), kövér mama, életöröm, dolce vita, Fellini, Antonioni, Róma, szűk kacskaringós utcák, házak között kötélre fellógatott száradó ruhák, a tenger illata, spagetti, pizza, a divat, Versace, Dolce Gabbana, Armani, Ferrari, Bud Spencer (Carlo Pedersoli).

Míg egyszercsak valamelyikünk azt mondta, hogy a Pápa.

Ekkor egy jelentőségtejes pillanatra megállt a levegő a kis szemináriumi teremben. Lehet valaki vallásos, keresztény vagy más vallású a pápa említése tiszteletet parancsolt még a szavak szintjén is. Sok ismerősömmel beszéltem már az ő itáliai élményeikről, s azokat összevetettem a saját tapasztalataimmal. Arra jutottam, hogy mi magyarok nagyon érdekes emberek vagyunk.

Mindenki kivétel nélkül azt mondta, hogy nagyon szereti például a pizzát, a spagettit, de az Olaszországban evett tészták meg sem közelítették a magyarországi éttermekben kapható változataik ízét. Nem is beszélve az otthon egy jófajta, testes vörösbor mellett készített pizzák, makarónik, spagettik magyaros ízharmóniájáról.

Tehát mi magyarok még az olaszban is a magyarosat szeretjük.

Lehet, hogy most XVI. Benedek lemondását követően Erdő Péter révén a pápát hazánk fogja adni. Talán ezt a ma még hihetetlennek, megfoghatatlannak tűnő, de egyáltalán nem elképzelhetetlen döntést, még mi magyarok sem fogjuk fanyalogva fogadni.

Bár ki tudja…

Csépányi Balázs