Török Gábor elemez - Nem jó, de jobb

Ugyanakkor arra kétségtelenül jók, hogy eláruljanak valamit arról, a politikusok milyennek szeretnék láttatni magukat, mit szeretnének üzenni a választóknak magukról és riválisaikról. Ha erre hangolódva követte ma valaki Orbán Viktor immáron 15. évértékelő beszédét, akkor néhány kérdésre tényleg választ kaphatott.

A miniszterelnök stábja nem bízott semmit a véletlenre: a szónok előtt és felett ott virított a „Magyarország jobban teljesít” felirat, illetve a beszédben is megszámlálhatatlanul sokszor ismételgette Orbán ugyanezt. Már önmagában a kiemelés is világossá tehette, hogy a kormányfő kerülni fogja a túlzott – és emiatt könnyen ellentétes hatást kiváltó - sikerpropagandát, hanem inkább a „nem olyan rossz - lehetne rosszabb is” realistább érvét veszi elő.

A szöveg aztán minden kételyt eloszlatott: a kormányfő a mottóként megjelenített félmondathoz szinte minden alkalommal hozzáfűzte ugyanis azt, hogy „de nem elég jól”. Orbántól kétségtelenül szokatlan volt ez az egyrészt-másrészt érvelés, ami ráadásul néhány kifejezetten bizonytalankodó, esetleg reménykedő megjegyzéssel is párosult: „lehet, hogy – amint elterveztük -, 2013-ban valóban a felemelkedés éve jön”; „meg kellene nyerni a fiatalokat, valahogy meggyőzőbben kellene érvelni”.

Nem ma kell eldöntenünk, hogy ez a visszafogott, valósághoz igazítottabb megközelítés jó választás-e, a nulladik pillanatban erre válaszolni csak az igazán felkészült „]]>sokatmondók]]>” tudnak. Ugyanakkor a túlzott sikerpropaganda elvetése nem tűnik rossz eszköznek egy olyan helyzetben, amikor egyrészt a választók jelentős többsége szerint rossz irányba mennek a dolgok, másrészt pedig az ellenzékkel való elégedetlenség csak kicsivel marad el a kormánnyal való elégedetlenségtől. Ebben a helyzetben a „nem jó, de jobb” – ami logikájában (nem félreérteni, csak ebben!) emlékeztet a „]]>történelmileg úgy alakult]]>” gondolatára - anélkül ad magyarázatot a Fidesz melletti választásra, hogy közben látványosan irritálná – és ezzel esetleg az ellenzék irányába terelné - az elégedetlenkedőket. A kormányoldal célja a hátralévő egy évben feltehetően valami ilyesmi lehet: fontos szimbolikus lépésekkel (nemzeti szuverenitás), kis eredményekkel (több gyermek született, csökkent az államadósság), nagy jövőképpel (a most még számonkérhetetlen 20 éves „mesterterv”) meggyőzni a kormány szavára még fogékony választókat, a többieket pedig a „kisebbik rossz” retorikájával esetleg megszólítani, de legalább az ellenzéktől távol tartani. Orbán mai beszédében ez utóbbi feladatot is elvégezte, méghozzá – szokása szerint – anélkül, hogy ellenfeleinek a nevét kiejtette volna a száján: „régi figurák, jól ismerjük őket, és pontosan tudjuk, hogy mire készülnek” – mondta most, a részletezést pedig a már hónapok óta futó negatív kampány úgyis elvégzi helyette.

„Sok ez vagy kevés – ez itt a kérdés” – tette fel a szónok a beszéd egy részén a kérdést, s igen, ma kiderült, hogy a Fidesz valami ilyesmiről, a félig tele – félig üres klasszikus megközelítésében szeretné szavaztatni a választókat 2014-ben. Leginkább az ellenfelein múlik, hogy megteheti-e. 

]]>http://torokgaborelemez.blog.hu ]]>- A Flag Polgári Magazin partnere