Példaképe egy besúgó

Csáki Judit szerint várhatóan politikai döntés születik a március 15-i ünnepségeken átadandó Kossuth- és Széchenyi-díjakról. A Hírklikknek nyilatkozó színikritikus ekképp indokolta jóslatát: 

„Mit lehet várni egy olyan testülettől, amelynek a tagjait Orbán Viktor nevezi ki, akit a kultúra egy csöppet sem érdekel, és aki féldeci pálinkával a kezében köszönti a kultúra napját, mert neki már nagyjából ott végződik a kultúra? A miniszterelnök a mai színházi életből annak a két embernek a nevén kívül, akit beültetett a bizottságba, aligha ismer bárki mást. Vidnyánszkynál és Eperjesnél véget ér a »tudománya«, fogalma sincs a szakmáról.”

A jövendőmondó asszony szerint a díjnévadó Kossuth Lajos is elpirulna, ha látná, mire használják a nevét. Aligha véletlen, hogy épp Csáki Judittól kért szellemi hátteret a vadbaloldali portál. Orbán-fóbiás hősnőnk még szakmai példaképének is azt a néhai Molnár Gál Pétert tartja, aki az átkosban a Népszabadság színikritikusaként tizenöt éven keresztül jelentett az államvédelemnek a színházi világ szereplőiről. 

Hősnőnktől legutóbb a 2022-es választások után (ahol szavazatszámlálóként vett részt) olvashattunk hasonlóan magasröptű kinyilatkoztatást: „Ma láttam Orbán Magyarországát. Nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó emberek (…). Ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement. (…) Sok a cigány, sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket, a szavazatukat is.”
Ezek lennénk mi.

De kicsoda ez a magasból szavaló delnő?

Borítókép: Csáki Judit (Fotó: Képernyőkép)

Pilhál György

]]>www.magyarnemzet.hu]]>