- 0
Karácsony Gergely újra mellényúlt.
Kevésbé szépen fogalmazva, pofára esett annak kapcsán, hogy olyan előterjesztést küldött szét a közgyűlés tagjainak, amelyen jókat lehet kacarászni.
Szalai Piroska munkaügyi és adószakértő, a Fővárosi Közgyűlés fideszes tagja Facebookján ugyanis közzétette: „A közgyűlésre készülve olvasom, azt javasolja, hogy a kormány engedje el az egy évnél hosszabb időre kiadott lakások esetében a turisztikai célú lakáskiadás átalányadójának felét.”
Szalai Piroska kellő szakmai malíciával kezelte a dolgot, amikor így folytatta: „Gratulálok a javaslatához! Képzelje, már el is van intézve! Sőt nemcsak a felét, de az egészet is »elengedte« a kormány! Mert soha nem is kellett fizetni ilyet.
Ha valaki egy évnél hosszabb időre egyazon személynek adja ki a lakását, az nem »turisztikai célú« lakáskiadás, ezért nem is kell fizetni neki a turisztikai célú lakáskiadás átalányadóját.”
Bravó, kedves Főpolgármester úr!
Karácsony az ilyen fércmunkák ellenére úgy véli, hogy egy csomó ügy azért áll, mert a kormányzati oldalon szerinte nincsen politikai mandátum arra, hogyan kell a fővároshoz viszonyulni. Mint a Magyar Hangnak elmondta: „Ezek szerint nem teljesen triviális, hogy meg akarnak ölni minket.” Ez azért olyan Mézga Gézás, ahol ugye kacag a máj, mert itt van például ez a nevetséges javaslat, amelyet képes a főpolgármester előterjeszteni, miközben annak tartalma egyenlő a nullával. „Javaslom, hogy kompetensebb embereket ültessen a tanácsadói székeibe évi 105 millióért. Minden
budapesti hálás lenne érte” – érvelt Szalai Piroska.
Azért ez ugye több, mint sok?
Korábban a 444 közérdekű adatigényléssel megszerezte Karácsony Gergelyék főtanácsadóinak és tanácsadóinak a fizetési adatait. Összesen 11 emberét, de ebből négy csupán a frakciók munkáját segíti, a maradék hét a főpolgármester embere – és hogy, hogy nem, ők kapják a legtöbbet, átlagosan évi 15 millió forintot. A legtöbbet Gál Zoltán keresi, évi 23,4 milliót, a legkevesebbet Misetics Bálint, aki 10,8 milliót.
Nem véletlen, hogy Karácsony Gergely jelezte, tudna örülni egy Tisza-kormánynak, de nem látja, milyen önkormányzati politikája lenne, ám azt gondolja, nem tud rosszabb lenni, mint a jelenlegi kormányé.
Hogy milyen lehet egy esetleges Tisza-kormány színvonala – Isten mentsen meg tőle –, arra elég jó példa, hogy szintén a közgyűlésre a Tisza-frakció beadott egy indítványt, amely azt tartalmazza, hogy az Állatkert főigazgató-helyettese ellen, aki szerintük ténylegesen irányítja az intézményt, büntetőeljárás folyik, ezért a főpolgármester mint munkáltató azonnal intézkedjen, „kvázi rúgja ki”. Mire a főjegyző tájékoztatta a roppant fölkészült Tisza-politikusokat: az illetővel szemben nehéz lesz eljárni, mivel két éve nem dolgozik már az Állatkertben, egyébként meg a főpolgármester nem is a munkáltatója.
S miután a frakció és vezetője bizonyára nem csinált még eléggé hülyét magából, ezért írt egy kiegészítést, hogy ők ezt nem tudták, mert nincs fönn a Wikipedián. Az Állatkert honlapján persze fönn van, de erre nem terjedt ki az okos tiszások figyelme.
Intellektuális tekintetben nyilván nem sokban különbözne a frakciótól a Tisza-kormány sem, de mivel akkor már egy politikai oldalon állnának, úgy gondolhatja KariGeri, aki – mint mondta – tudna örülni egy Tisza-kormánynak. Könnyebben szót értenének egymással. Nem kellene eljátszani az áldozati szerepet, nem kéne azt mantrázni, hogy a kormány kivérezteti az fővárost.
Persze Karácsony most is eteti az olvasóit. Azt mondja: „A Tisza konzervatív pártnak tűnik.” Ő is pontosan tudja, hogy nem az. Nem véletlenül ülnek az Európai Parlament néppárti frakciójában, nem véletlenül tartja Magyar Pétert Manfred Weber Orbán Viktor utódjának. Nem véletlenül mondta, hogy Orbán a múlt, Magyar Péter a jövő. Az, hogy Orbán Viktor személyéről a magyarok választáson döntenek, négy ciklus óta nagy többséggel, az nem nagyon érdekli őket. Tehát amiről Weber beszél, az egyszerű manipuláció, a valósághoz semmi köze. De Karácsony úgy tesz, mintha bevenné.
A lényeg, hogy az a katyvasz, ami Karácsonyt körbeveszi a Fővárosi Közgyűlésben, az ne legyen átlátható, s hogy a főváros továbbra is fennmaradhasson a baloldal kifizetőhelyének.
Mindezt természetesen a budapestiek érdekében.
Horváth K. József
A szerző újságíró