Nagy Feró: Vége annak a világnak, hogy kussolunk!

– Mitől különleges a jobboldali közösség? Miért érzi jól magát benne?
– Azért, mert mi ki merjük mondani az igazságot, még akkor is, ha ezért iszonyú támadást kapunk. Nem szeretjük azt, hogy a szexuális identitás beköltözött a politikába, mert állandóan vigyáznunk kell, ha véletlenül egy homoszexuális megjelenik. Mi jobban ki merünk mondani mindent, ráadásul nem vesztettük el a józan eszünket. Tudjuk a mai woke-világban is, hogy a férfi az férfi, a nő meg nő, ha ránézek, látom, hogy vannak rajta másodlagos nemi jellegek. Ugyanakkor mi nem úgy gondolkodunk, hogy miénk a teljes igazság, mert ha te mást gondolsz, az szerintünk rendben van. Ebből a szempontból mi, jobboldaliak valójában liberálisok vagyunk. Nem lövünk le egy elnököt, mert nem ért velünk egyet. Minket nem zavar a másság, hanem elfogadjuk, aztán kínlódunk. Ezt szeretem itt.

– Rendszeresen részt vesz a békemeneteken. Mi készteti arra, hogy ott legyen?
– Az, hogy egy iszonyatosan nagy táborhoz tartozom, amelyet igazán csak ott látok. Ekkor belső büszkeség fog el, hogy nem három haverommal gondolkodunk hasonlóan, hanem eljött több százezer ember. Jól érzem magam a színpadon is, csak ott azért nincs ekkora tömeg.

– Milyen országot képzel el a négy unokájának? Hogy néz ki Nagy Feró ideális, álom-Magyarországa?
– Azt szeretném, ha majd az uno­káim harminc-negyven évesek lesznek – a legidősebb unokám most nyolcéves –, akkor olyan vezetői legyenek Magyarországnak, mint amilyen Orbán Viktor és Szijjártó Péter, akiknek eszméletlen munkabírásuk van. Jó lenne, ha az unokáim olyan országban élnének, ahol gondoskodnak róluk vagy legalább gondolnak rájuk. Ez nagyon fontos dolog.

– Brüsszel ránk akarja kényszeríteni a migrációt. Mit szólna ahhoz, ha az unokáinak vagy a dédunokái­nak a kis Mohameddel vagy Alival kellene egy iskolába járniuk?
– Nagyon nem örülnék neki, mert a migránsok más kultúrából jönnek, ami nem biztos, hogy alacsonyabb rendű, de nem a miénk. Máshogy nőttünk fel, mások az erkölcsi gátlásaink és a szokásaink. Ha itt akarnak élni velünk, akkor próbálják meg azt a tempót felvenni, amit mi élünk. Még azt sem kérem tőlük, hogy az én istenemben higgyenek, hiszen egy Isten van. Ha viszont tőlem olyan dolgokat követelnek, amik engem zavarnak, például hogy vegyem le a keresztet a nyakamból, akkor baj van. 

Mi ezt nem szeretnénk, maradjanak csak otthon! Úgy látom, hogy nem a munkaképes emberek jönnek ide, hanem a linkek. Azt mondják: de jó, kapok itt ezer eurót minden hónapban és boldogan élek, otthon nem kaptam egy fillért sem. Itt van elrontva az egész, ezért az nagyon jó, hogy nálunk nincsenek ilyen bevándorlók. Azt sem szeretném, hogy az unokámat az iskolába kelljen kísérnem, mert nem tudom, hogy ki támadja meg egy késsel és miért.

– Azt mondta az identitáskonferencián, hogy a család szénája nem áll jól, különösen az interneten. Mit lehet tenni a mindenhonnan ránk ömlő LMBTQ-propaganda ellen?
– Ezzel a kijelentésemmel nem Magyarországra gondoltam, hanem a globális trendre, nem ide számítva Afrikát, mert ők még szeretnek szexelni. A „fejlett világ” teljesen meghülyült, náluk a család már nem szent. Nekik az a lényeg, hogy legyél fogyasztó, mindent megkapsz, csak ne kezdj el gondolkodni. Arról már korábban is olvastunk, hogy nem kell család, mert azt nehezebb irányítani. Ha négyen vannak, akkor ők összetartanak, és nem biztos, hogy bele lehet őket illeszteni abba a nagy masszába, ami most a világban látható. Ezért mondtam azt, hogy Nyugat-Európában és Amerikában vesztésre áll a család, kivéve a feketéket és a latinókat, mert náluk még van istenhit, Jézus Krisztus, család és gyerek, ezek mind hihetetlenül fontos dolgok az életükben. A modern emberből ezt kiverték.

– Mit tapasztalt Nyugat-Európában?
– Németország szörnyű lett: jártam ott ezelőtt harminc évvel, meg jártam Berlinben nem is olyan régen. Ledöbbentem. Ez Berlin? Hova lett az utcák német tisztasága és a német precizitás? Amikor Brüsszelből jöttem hazafelé, Németországban megálltunk egy nagy nyilvános vécénél. Úgy emlékeztem, hogy náluk rend van, és ha bemész a budira, a padlóról a kását megeheted, olyan a tisztaság. 

Ekkor veszett el a németekről és a kultúrájukról vélt idealista gondolkodásom. Kértem ott egy kávét és kaptam helyette valamit vackot. Mondtam az útitársaimnak, hogy innen már csak nyolcvan kilométer Ausztria, ott rendes kávé lesz, és úgy volt! A németországihoz hasonló szörnyűségeket láttam Koppenhágában is, ahol az egyik gyorsétterem előtt számomra ismeretlen nációjú emberek ültek. Hihetetlen volt az a kosz, amit maguk körül csináltak! Végül nem ültem be, nehogy elkapjak valamilyen betegséget. A második világháború miatti bűntudatot a németekbe verték, ami nem baj, de ezt most már nem kellene kiengedni egy kicsit magukból? Az antiszemitizmust persze már engedik. Kikérem magamnak!

– Mi a véleménye Magyar Péterről?
– Valójában túl rossz véleményem nincs róla, mert neki ezt dobta a gép. Ha nem ezt csinálná, akkor vajon mit? Menjen el dolgozni, kapálni? Ez azért egy kicsit könnyebb. 

Én nem haragszom Magyar Péterre, nem érzem magam ­miatta veszélyben, a mi kétharmadunkat ő nem fogja befolyásolni. A másik dolog, hogy nagyon szorgalmasan szétverte a baloldalt, ami nekem tetszik.

– Tervezi, hogy valamilyen módon részt vesz a 2026-os választási kampányban?
– Mindenképpen részt szeretnék venni! Vége van annak a világnak, hogy kussolunk, vagy hogy nem merjük kimondani Szijjártó Péter nevét, mert akkor rohadt fideszesek vagyunk. 

Sokan azt gondolják a megosztó állapotokról, hogy az ország egyik fele ilyen, a másik fele meg olyan. Nem a fele! Ezt mindig el kell magyaráznom, még a saját társaságomban is. Ott ülünk tizenketten és azt mondom: figyeljetek ide, ha fele-fele az arány, akkor a tizenkettőből legalább hat ember homoszexuális, de csak egyet mutassatok! Nincs a fele, ezt csak ők mondják! Itt a faluban azt sem tudom, hogy van-e ilyen ember, de ha van is, akkor csendben marad. Mindenkinek a saját dolga, hogyha akár a kecskéjébe szerelmes, nem az enyém. A szomszéd viszont észreveszi, ha valaki udvarol a kecskének.

– Mi a helyzet a Beatricével? Kikből áll most a zenekar a fia és az egyik gitáros távozása után?
– Működik a zenekar, járjuk az országot, a saját utunkat. Újra fel kell építeni magunkat, ezért megyünk akár a kisebb klubokba is. A dobost itt a faluban találtam, Szpuszenik Richárd a neve, mi csak Szputnyiknak hívjuk, mert azt könnyebb kimondani, de van egy több mint két méter magas új gitárosunk is. A régi három tag megvan: Tari Botond gitáros, Laczik Fecó basszusgitáros meg én. Idén készítettünk egy nyolc dalból álló lemezt egy régi barátommal, Csillag Endre Csukával, aki többek között az Eddában és a Bikiniben játszott, most a Zártosztályt erősíti. Ezen a lemezen nagyon sok fontos mondanivaló van, amit remé­nyeink szerint az emberek megfogadnak. Az október 11-i budapesti koncerten, a Backstage pubban Csuka lesz a sztárvendég, akivel eljátszunk három dalt erről az új lemezről, bár főleg az ős-Rice-nóták lesznek porondon.

– Miért érdemes 2024-ben lemezt kiadni, amikor lemezeladások már szinte nincsenek?
– Belső kényszerből csináljuk, a saját lelkivilágunknak kell. Nem adtunk ki tíz éve lemezanyagot, nekem viszont közben felgyűlt egy csomó dal. Tulajdonképpen nincs rock and roll egy bandát kivéve, az pedig a Tankcsapda. Ők slágereket írnak, de közben a saját stílusuknál maradtak.

– Az évek során rengeteg zenekarnak segített, például a Tankcsapda is a Garázs című rádióműsorban volt sokat hallható, de mentorálta a Pokolgépet, valamint a Kispál és a Borzot. Mire a legbüszkébb a mentorálásban?
– Ez olyan, mintha megkérdezné, hogy melyik gyerekemet szeretem a legjobban, nem tudok kiemelni egyet sem. Lukács Laci, a Tankcsapda énekes-basszusgitárosa idézte fel, hogy amikor behívtam őt a Garázsba és feltettem neki egy kérdést, köpni-nyelni nem tudott. Nyögve valamit akart mondani, mire beléfojtva a szót megköszöntem neki a riportot, és bejátszottunk egy Tankcsapda-számot. Ma már nyilván tud beszélni, hiszen zseniális szövegíró és előadó. A Tankcsapda mellett segítettem a Pokolgépnek, írtam nekik dalokat, például az Itt és mostot, de Trunkos András barátommal együtt szereztük a D. Nagy Lajos-féle Bikini nagy slágereit, illetve én adtam ki a Kispál és a Borz első lemezét is.

– Öles léptekkel közeledik 2026. január 14., amikor betölti a 80. életévét. Tervez valamilyen különleges ünneplést a jeles alkalomra?
– Csodálkozik, hogy iszom? Erre mondom, hogy optimistán bele a reménytelenségbe! Sokan nem értik ezt, csak azt hiszik, hogy jópofa szöveg. Ami ebben a világban folyik, az reménytelen, de mi optimistán megyünk és tesszük a dolgunkat. Hogy miért, azt nem tudom, de muszáj csinálnom.

Borítókép: „Menni kell és segíteni, egy újabb kétharmadot kell csinálni!” – üzente a Beatrice frontembere (Fotó: Ladóczki Balázs)

Molnár János

]]>www.magyarnemzet.hu]]>