- 0
Szekeres Imre 19 évesen, 1969-ben önként lépett be a kommunista pártba, az MSZMP-be. 1977-től 1985-ig a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Veszprém megyei első titkáraként közvetlen munkatársa volt Pap Jánosnak, az MSZMP Veszprém megyei pártbizottság első titkárának, aki régi kommunistaként 1956. november 4-én csatlakozott Kádár Jánoshoz és társaihoz.{...}
I. {...} Aktívan részt vett a megtorlásokban és a munkásőrség megszervezésében. Volt belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd Veszprémbe került. 1990-ben agyonlőtte a feleségét, majd önmagával is végzett. Ez a gyilkos-öngyilkos kommunista volt az, akinek a követelésére kivégezték a teljesen ártatlan Brusznyai Árpád tanárt, akinek az volt az egyetlen bűne, hogy a Veszprém megyei nemzeti forradalmi tanács elnökeként 1956 októberében védőőrizet alá helyezte a gyakorlatilag rejtőzködő Pap Jánost, és mindent elkövetett annak érdekében, hogy Veszprémben ne folyjon vér. Brusznyai Árpádot első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ezt követően született meg az alábbi levél:
„Legfelsőbb Bíróság Elnökének
Budapest
Kedves Domonkos Elvtárs!
A megye kommunistái, becsületes dolgozói – a népi államrend megdöntéséért küzdő, vezető szerepet játszó ellenforradalmárok felelősségrevonásánál – a legsúlyosabb ítéletet várták, nem pedig a törvényes büntetési tétel minimumát. Kérjük a Legfelsőbb bíróságot, hogy az ügyben – mely fellebbezés alatt áll – törvényeinknek megfelelő komoly ítéletet hozzon.
Veszprém, 1957. november 2.
Elvtársi üdvözlettel:
Geiger Béla
m. adm. főelőadó
Pap János
m. titkár”
Pap János kérését teljesítették: Brusznyai Árpádot 1958. január 9-én kivégezték.
Ennek a vérszomjas embernek volt nyolc éven át közvetlen munkatársa Szekeres Imre, aki a magyar rendszerváltozás örök szégyenére az utódpárt MSZP politikusaként – sok egykori elvtársával együtt – ma is tagja hazánk Országgyűlésének.
II. Az emberek hajlamosak össze-vissza beszélni, képtelenségeket állítani, tényeket letagadni, csúsztatni, hazudni. A politikusok sem kivételek. Naponta hallunk olyan mondatokat, amelyekről mindeni tudja, hogy nincs semmi valóságtartalmuk. Ám ennek a műfajnak is megvannak az extravagáns képviselői, akik képesek minden határ átlépésére, és minden szégyenérzet nélkül olyan őrültségeket hangoztatnak, amire az átlag nem képes. Ők a műfaj királyai, a zsenik, a kereskedelmi televíziók médiasztárjai. Közéjük tartozik a trágárkodásáról elhíresült lipótvárosi exkommunista, Szanyi Tibor, aki az ATV egyik októberi műsorában szó szerint ezt mondta: „Van egy mondatom, amit élő ember még nem tudott megcáfolni. Ez az ország 2002 és 2010 között többet fejlődött, mint történelmének ezer évében. Mi az Istennek kell ezt pocskondiázni?” Tényleg: miért is? A műsor egyik résztvevője (Juhász Péter, Milla, Együtt2014!) nem értett egyet az elhangzottakkal, emiatt Szanyi Tibor feje színt váltott, és egyre vörösebb lett. Indulatai teljesen érthetőek voltak, hiszen az állítását azzal támasztotta alá, hogy ezt még élő ember nem cáfolta meg. Tehát amit ezután mondott, az cáfolhatatlan igazság; az kőbe van vésve. A szentírást nem szeretném iderángatni, mégiscsak egy közönséges baloldali megszállottról van szó. Mészáros Antónia műsorvezető nem csodálkozott az elhangzottakon, elvégre őt azért fizetik, hogy a Szanyi-féléknek minél nagyobb nyilvánosságot biztosítson. Még akkor is, ha azok nyilvánvalóan őrültségeket beszélnek és/vagy teljesen irracionális kijelentéseket tesznek: mondataiknak nincs semmiféle valóság- és igazságtartalma, és még a vágyálom kategóriáiba sem férnek bele. Egy átlagember ennél racionálisabb, valóság közelibb kijelentésekért is könnyen a pszichiátrián köt ki, mondván: folyamatosan őrültségeket beszél. Szanyi azt állítja, hogy ez az ország az MSZP–SZDSZ-koalíció nyolcéves kormányzása alatt többet fejlődött, mint történelmének ezer évében! Egy ilyen kijelentést lehetetlen megcáfolni, mert a benne megfogalmazott állítás és üzenet egyaránt légből kapott, márpedig a csak verbális szinten létező, de a valós társadalmi-gazdasági folyamatokra vonatkozó valótlan, a tényeket figyelmen kívül hagyó állításokkal szemben a racionalitás keretein belül nem lehet mit kezdeni.
Kezdjük el bizonygatni, hogy a budai Vár nem az SZDSZ tervei alapján épült? Hogy a Hősök Tere nem az MSZP és nem Demszky Gábor egyik legsikeresebb projektje volt? Hogy a sok turulmadarat nem az SZDSZ értelmiségi holdudvara faragta kőbe, öntötte ércbe? Hogy az ország közigazgatását és vasúthálózatát nem a Magyar–Kuncze–Pető trió hozta létre? Hogy Eörsi Mátyás nem Werbőczy? A legegyszerűbb kétségkívül az volna, ha a pénzügyi-gazdasági adatok alapján megnéznénk, mi is történt Magyarországon 2002 és 2010 között?
De fölösleges ilyesmivel vesződni. Aki megőrizte a józanságát és tudatának épségét, annak nincs mit magyarázni, a tények önmagukért beszélnek. A tudatvesztés szélére sodródott megzavarodott gyűlölködőket meg kár zaklatni: ők jól megvannak egymás között baloldali és liberális téveszméikkel.
Egyetlen kérdés azért nyitva maradt: meddig ülhetnek Magyarország Országgyűlésében gyilkosok karrierista pártfogoltjai és őrültségeket beszélő, hiperaktív szellemi törpék?
Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója
demokrata.hu
