„Nem mindig szerelem az, ha pillangót érzel a gyomrodban”

(Hanem lehet az kés is.) Az elmúlt hetek Wilde-, Poe- és Madách-idézetei után ezúttal egy borsodi bölcs mondás adta az inspirációt a vezércikkhez. Mert tényleg: időnként átver minket a valóság, s hagyjuk is, hogy átverjen. Legalábbis az emberek egy része hajlamos erre. A ballibsik és az „igazikonzervatívok” különösen.

Ezt hívják úgy, hogy vágyvezérelt gondolkodás. Amikor már csak kettőt kell aludni, és az ukránok beveszik Moszkvát. Vagy „a szankciók működnek”! De tulajdonképpen vágyvezérelt gondolkodás az is, hogy a férfiak is szülhetnek, és hogy mindenki olyan nemű, amilyennek gondolja/képzeli/szeretné magát. A józan eszét még megőrző ember ezekre mind zsigerből azt mondja: Mi van???

De nem mindenki őrizte meg a józan eszét. Sőt, mintha a világ nagyobbik részénél, az emberek többségénél elmentek volna otthonról. Komolyan gondolják, hogy ideológiákkal felül lehet írni a biológiát, morállal a geopolitikai valóságot. Valójában persze az emberek többsége még őrzi a józanságát, realitásérzékét; csak a hangadók, a véleményformálók, a „kapuőrök” vesztették azt el. A New York Times vagy a Guardian publicistái, a Telex vagy a 444 ügynökei (véletlenül majdnem újságírót írtam) ma már láthatóan elhiszik a saját hazugságaikat. Hogy Putyin rákos, fél heréje van csak, és már meghalt. Meg hogy Orbán ezen a héten is megbukott már megint.

De komolyan, miért váltak a nyugati közbeszédben ennyire dominánssá a vágy- és ideológiavezérelt kijelentések, miért szűnt meg az igény a kritikai szemléletre, a józan mérlegelésre… úgy általában, a valóságra? Miért gondolja azt a nemzetközi (és vele a hazai) baloldal, hogy ha nagyon sokszor leírják, hogy Oooooooorbán, akkor a patásördög egyszer csak huss, eltűnik? Szerintem két okból. Egyrészt, mert néha tényleg úgy tűnhet számukra, hogy a vudubabázás működik. Másrészt, mert az elhülyült, elkényelmesedett, önmaguk hatása alá került urbánus ál-értelmiség egy olyan buborékban él, amely (egyelőre még) megvédi a kognitív disszonanciától. Sokkal kellemesebb ebben a buborékban tespedni (sőt, még jobban fújni a lufit), bevenni a kék kapszulát, és tovább élvezni a mátrix adta fals biztonságot.

De kezdjük az első okkal. A vudubabázás időnként tényleg működik. Trumpot addig sikerült démonizálni, addig adagolta a média a vele szembeni gyűlöletet a szivacsagyúvá butított nagyvárosi amerikaiaknak, hogy végül kellő számban elmentek szavazni egy pelenkába szaró, láthatatlan emberekkel kezet fogó, koherens beszédre is alig képes idiótára. (Jó, a halottak szavazatai, meg a kreatív szavazatszámlálás lehet, hogy szintén hozzájárultak Biden győzelméhez. De ha egy valós szavazatot is kapott, az is eggyel több, mint amennyit kapnia kellett volna, ha minden emberben működik valamiféle józan ítélőképesség.)

Trumppal szemben (legalábbis 2020-ban) működött a hergelések és hazugságok végtelen sorozata, az ezeken keresztül történő lejáratás, a verbális lincselés. De működött Jair Bolsonaróval szemben (még ha Lula elnök személyében kígyót is melengetett keblén a globalista baloldal), vagy Jarosław Kaczyńskivel és a lengyel jobboldallal szemben is. A balos politikai és médiacsőcselék ezért vérszemet kapott, és azt gondolják, ugyanez működni fog Elon Muskkal vagy Orbán Viktorral szemben is. Azt hiszik, hogy mindenütt, mindenkit meg lehet hülyíteni, és majd elpártolnak Orbántól a szavazói, vagy lejönnek az X-ről (Twitter-ről) a felhasználók.

A második ok, a buborékeffektus legalább annyira csalóka, mint a valóság fölött aratott pirruszi győzelmek. Sőt, talán még veszélyesebb is. Mert nemcsak önmaguk hatása alá kerülnek a globalista, woke narratíva apostolai, hanem a buborékban még egymás fingját is szagolgatják, újabb és újabb megerősítéseket nyerve. Mert amikor Rácz András is megmondja, hogy az orosz hadseregnek katasztrofális a morálja, akkor Puzsér Róbert is szájába veszi saját szerszámát, hiszen ő már ezelőtt is megmondta, ráadásul kurva hangosan. Pulai András pedig gyorsan közli a közvélemény-kutatás eredményét: zárul az olló (az ukrán fronton is).

A buborékeffektus legfrissebb példája a legújabb brüsszeli fejlemények megítélése. Kórusban zengte a FOS (független-objektív sajtó), hogy Orbán vesztett Brüsszelben, a nindzsa meghunyászkodott, nyalja a szája szélét, stb. Mert végül nem emelt vétót az Európai Unió és Ukrajna közötti csatlakozási tárgyalások megkezdésével szemben. Megvétózta viszont újabb 50 milliárd euró bedobását az Ukrajnának nevezett feneketlen kútba. Sokan megírták már előttem a valóságot, elmagyarázták, hogy mi történt és miért, így a részletekre itt most nincs is szükség, pusztán mai témánk szempontjából vizsgájuk.

A vágyvezérelt gondolkodás, a buborékeffektus és persze az elkeseredett kapálózás itt is napnál világosabban megmutatkozik: görcsösen próbálják bemagyarázni maguknak (és az olvasóknak, nézőknek), hogy Orbán vesztett, becsicskult, megijedt, stb. És még akkor is ezzel hitegetik magukat, amikor már az Orbán-pártisággal legkevésbé sem vádolható Der Spiegel is megírta (igaz, hogy egy éjszakába tellett a kijózanodás náluk is), hogy Orbán mindenkit átdobott a palánkon, és 10 milliárd euróval sétált haza.

Szóval a balosok ismét beleszerettek önmagukba; annyira jól megírták Orbán vereségét, hogy pillangót éreznek ettől a gyomrukban. Csakhogy ez a pillangó egy pillangókés, amit Orbán beléjük döfött, úgy, hogy még örömködnek, tapsolnak is hozzá. Nemhiába, a közmondásból is látszik: a borsodiaknak több eszük van, mint a baloldali elemzőknek, ügynököknek (másodszor sem rontottam el, most sem írtam „újságírókat”.

Jeszenszky Zsolt - ]]>www.pesisracok.hu]]>