Játék a tűzzel

A  bengázi konzulátus elleni rakétatámadásban négyen, köztük a nagykövet  vesztette életét.

Zavargások vannak az Egyesült Államok kairói nagykövetsége környékén, s betörtek a jemeni diplomáciai képviselet területére is. Ha nem is gyilkolnak és gyújtogatnak, de háborognak a muzulmánok A mozlimok ártatlansága című iszlámgyalázó mozi miatt Indonéziában és Afganisztánban is, s e két ország együtt kérte a YouTube-ot, hogy tiltsa le a film terjesztését. Washington két rombolót vezényelt a líbiai partokhoz, s mindenütt megerősítették az amerikai követségek védelmét.

]]>Az iszlám világ haragja érthető, spontán jellege azonban erősen megkérdőjelezhető.]]> Az ominózus filmet ugyanis már egy éve forgatták, s rövidített változata az internetes videomegosztó portálon is hónapok óta látható, a muzulmánok ingerküszöbét azonban nem érte el ez a provokáció. Egyáltalán nem légből kapott tehát a feltételezés, hogy a célkeresztben valójában Obama áll. Erre utalnak a botrány kirobbantására irányuló lépések, a film arab feliratozásának elkészülte s a neoprotestáns fundamentalista Terry Jones aligha véletlenül szeptember 11-re időzített figyelemfelhívása, valamint a film készítői körüli homály is. Mindebben kitapintható egyfajta tudatosság, hiszen két hónappal a választások előtt a történtek ugyancsak kellemetlen helyzetbe hozták a regnáló elnököt. Az iszlám világban tomboló, erőszakkal párosuló vad Amerika-ellenesség ugyanis az átlagpolgár szemében éppen azokat a konfrontációt nemegyszer szándékosan kereső neokonzervatívokat igazolja, akik nem tanulva az elmúlt évtized kudarcaiból, ma is kemény kézzel, fegyverrel biztosítanák Amerika szuperhatalmi státusát, s mindig puhánynak tartották Obamát.

A Közel-Keleten lángoló amerikai nagykövetségek látványa eközben csak megerősíthet mindenkit abban, hogy az úgynevezett arab tavasz immár végérvényesen őszbe fordult. A sok tekintetben naiv, gyors demokratikus átalakulást vizionáló elképzeléseknek kicsi a realitásuk, s az Egyesült Államoknak drámai körülmények között kell szembesülnie azzal, amit kifőzött, az arab világ káoszba torkolló instabilitásával és radikalizálódásával.

Amerika azonban a saját keserves tapasztalataiból sem képes tanulni. A helyzet ugyanis erőteljesen emlékeztet Afganisztánra, ahol a hidegháború szembenállásában a befolyás növelését, valamint a vetélytárs szovjetek gyengítését szem előtt tartva kiképezték és felfegyverezték a tálibokat, hogy aztán három évtized múltán a túlerősödött fanatikusok megtörésére indítsanak háborút. Washington most kicsit nyugatabbra gondolja úgy, hogy megszelídítheti a tigrist, s az erőteljes muzulmán ébredés élére állva terelgetheti érdekei szerint az új rebelliseket. S hiába figyelmeztettek sokan a játék veszélyességére, a Fehér Házban úgy számoltak, hogy Amerika az elégedetlenségi hullámra ráülve, az iszlám kegyeinek megnyerésével szilárdíthatja meg gyengülő világuralmát, s a sikerhez a harmadik világ káoszán keresztül vezet az út.

Cinikus elképzelés ez, játék a tűzzel, amely éppen ott, Bengáziban pukkadt ki, ahonnan elindult. A Brzezinski által „új világrendetlenségnek” nevezett demokrata doktrína most ugyanúgy porlad el a felgyújtott nagykövetségek lángjai között, mint ahogy megbukott a republikánusoknak a katonai erőre és a vazallusok rendszerére alapozott stratégiája. Amerikát azonban néhány égő zászló s felgerjedt tüntető aligha készteti meghátrálásra. Pedig a látvány elgondolkodtató, s mindenki számára üdvösebb lenne, ha Washington végre megtalálná a helyét a változó, immár többpólusú világban.

mno.hu - Stier Gábor