A bojkott dumája

A duma (az orosz parlament) bojkottját a bolsevikok már 1906-ban is tervezték, de akkor még Dzerzsinszkij sem értett ezzel egyet. Igaz, alig néhány képviselőjük volt csak a dumában. Később, 1916–1917-ben aztán mégis megvalósult a bojkott. Meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom…

És lőn: csaknem száz évvel később, a kommunisták utódpártjában, az MSZP soraiban felbukkant a gondolat, hogy a 2014-es választásokat bojkottálni kellene. Ezt egy „aktíván” Kolláth György alkotmányjogász vetette fel, s a teljesen véletlenül éppen ott állomásozó Ujhelyi István, a szocialisták fiatal üdvöskéje gyakorlatilag nem zárkózott el a gondolattól. Igaz, a későbbiekben a párt vezetése végül is elzárkózott Ujhelyitől és a választásoktól való távolmaradás ötletétől, minek hatására Ujhelyi is úgy döntött, hogy elhatárolódik önmagától.

Akárcsak annak idején, az ötvenes években Kovács elvtárs (itt most ez a név csak általánosító jelző) a pártgyűlésen, amikor bár már mindenki kifejtette a véleményét, ő még mindig nem szólalt meg. Ekkor megkérdezte a párttitkár: Kovács elvtárs, neked nincs véleményed? A válasz: de van, de nem értek egyet vele!
Már csak Kolláth alkotmányjogászon a sor…
Egy szó, mint száz, szégyen és gyalázat, de ki kell mondanunk: a duma bojkottja helyett megvalósult a bojkott dumája. Igaz, úgy tűnik, ez sem tart sokáig.
De ha egy kicsit egy pillanatra komolyan vesszük a Kolláth–Ujhelyi-féle „tervezetet”, akkor sok minden az eszünkbe juthat.

Meg kell kérdeznünk: milyen komolyan vehető érvek is szólnának amellett, hogy a szocialisták bojkottálják a 2014-es választásokat? Ők azt mondják: a kétharmados parlamenti többségű kormány úgy alakította át a választási törvényt, és úgy fogja átalakítani a választási eljárásról szóló törvényt, ami ellehetetleníti, hogy az ellenzék megnyerje a választásokat. Ha ez így lenne, akkor a bojkott ellen senki nem szólhatna egy szót sem, mert az tényleg túllépne a demokrácia határain. De nincs így.
Elfelejtik ugyanis a szocialisták a következőket. Először is a Velencei Bizottság megvizsgálta az új választójogi törvényt, s egészében elfogadhatónak és demokratikusnak tartotta. Ha más esetekben mindig és mindenkor az a fontos a szocialistáknak, hogy hogyan vélekednek az Európai Unióban, illetve annak csatolt szervezeteiben és intézményeiben a magyarországi eseményekről, akkor most miért nem mérvadó, sőt mértékadó számukra, amit egy európai intézmény mond?

Másodszor: komolyabban vehető választási szakértők, közöttük még bal-balliberális kötődésűek is úgy nyilatkoztak a napokban, hogy az új választási rendszer nem akadályozhatja meg az ellenzéket abban, hogy győzzön a Fidesz felett. (Kéri Lászlót idézem: a Fidesz legyőzhető!) Akkor miért ez a távolmaradás-duma? Meg kell mondanom: ha valamikor, akkor 2006 őszén, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, de különösen az október 23-i rendőri randalírozás után lett volna igazán indok arra az újkori magyar demokrácia történetében, hogy megtörténjen a parlamenti munka bojkottálása.
Ugyanis akkor nem az történt, hogy egy parlamenti többség a demokratikus játékszabályokon belül módosított a választási törvényen, hanem egy miniszterelnök manipulálta a választásokat, s ezt egy zártkörű rendezvényen beismerte. Majd a spontán kitörő tüntetéseket a rendőri erők brutálisan leverték, s ezzel a kormány kilépett a demokrácia keretei közül. Ott és akkor valóban kellő indok állt volna rendelkezésre, hogy – mutatis mutandis – a „bojkott dumája” helyett a „duma bojkottja” megvalósuljon.

Amit viszont a szocialisták most bemutattak, az valóban csak duma volt a javából. Viszont azért helytelen ez a handabandázás, mert paródiát csinál olyan kivételesen alkalmazható radikális politikai lépésekből, amelyeknek vis maior szituációkban helyük és idejük van.
Több komolyságot, szocialisták!