- 0
A Milák-sztori!
Milák Kristóf sorsáról nem az indulatos nyilatkozatok döntenek
Nem mintha harcos és karcos véleménye posztolásakor másként gondoltuk volna, de utólag kijelenthetjük, Hosszú Katinka meglehetősen hiányosan jellemezte Wladár Sándort, amikor ország-világ előtt nekiugrott a Milák-saga egyik népszerű epizódjaként.
(„Úgy gondolom, hogy Kristóf nem tartozik Magyarországnak, a sportvezetés pedig hálás lehet az eddig elért eredményeiért! Felháborító és primitív a kijelentés, hogy egy olimpiai bajnok, világcsúcstartó még tartozna az országnak…”)
Felháborító és primitív – kapta meg a magáét az olimpiai bajnokként sorstárs, a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) elnökeként egykori főnök. Rendben, értem én, a kirohanás Wladárt nem személyében támadta, pusztán a kijelentéséért, amellyel arra igyekezett ösztönözni Milák Kristófot, kezdje meg végre az edzéseket, mert tartozik ezzel az országnak.
(„Itt vagyunk egy olimpia előtt nyolc hónappal, amikor dolgozni kellene, és csak azt hallom, hogy keresi az utat, nem jár edzésre, azt sem tudjuk, hol van, ami mély szomorúsággal tölti el a szívemet. A magyar nemzet és a sportrajongók éhezik azt a sikert, amit Tokióban már elért egyszer, és ő tartozik Magyarországnak, de legfőképp saját magának annyival, hogy elvégzi ezt a munkát.”)
Csakhogy kommunikációval hajszálerezett világunkban forrás és közlemény elválaszthatatlan egymástól. Hosszú Katinka ráadásul okkal tarthatja magát a kommunikáció nagymesterének, és feltételezheti, hogy az ő szava messzebbre ér el, mint a sorstárs főnöké, hiszen neki 470 ezer, míg Wladár Sándornak csupán 1367 követője van a Facebookon, az Instagramon pedig ennél is nagyobb a különbség (393 ezer vs. 214). Eme adatokból akár azt a következtetést is levonhatjuk: Hosszú Katinka sztár, Wladár Sándor pedig lúzer.
Mégse ítéljünk elhamarkodottan. Igen, a MÚSZ elnöke talán fogalmazhatott volna kicsit diplomatikusabban, bár ez inkább csupán szőrszálhasogatás. Még hogy napjainkban egy sikeres ember bárkinek bármivel tartozna! Gyerek sem az édesanyjának az életéért, hát még egy sportoló a hazájának. Ugyan…!
Ám volt olyan kor – és személy szerint bízom benne: lesz is –, amikor nem volt (lesz) ciki a hazáért tenni, a hazáért áldozatot hozni. Abban is szeretnék hinni, sikerekben gazdag pályafutása során olykor maga Hosszú Katinka is átérezte, a gyerekkorától napjainkig mi mindent kapott ő a hazától és mit adott ő a hazának.
Ezért sem elegáns, hogy elhallgatta, amivel a sokéves ismeretség okán tisztában kell lennie: Wladár Sándor úriember, már amennyiben napjainkban bárkit is érdemes ekképpen jellemezni. Hogy ezt honnan tudhatjuk? Onnan, hogy a MÚSZ elnöke nem ment bele a sárdobálásba, nem reagált a sértő be- és megjegyzésre, Hosszú, Milák, maga és persze az úszósport érdekében inkább lenyelte a békát és hallgat azóta is.
Hosszú Katinka ennél persze nagyobb hibát is elkövetett. Felhasználta Milák Kristóf ügyét a sajátja érdekében.
Hosszú Katinka ugyanis – nem gondolnánk, hogy oka volna rá – sértett ember a magyar úszósportban. Úgy viselkedik, mint a mesebeli halász felesége. Egyre többet és többet kér és kap az aranyhaltól, de sohasem elégedett. Nem elég a jutalom, a neki májustól ketyegő életjáradék (ami persze minden olimpiai bajnokot megillet), nem elég a megannyi elismerés, kitüntetés, nem elég a nevével fémjelzett, busásan feltőkésített, szakmailag azonban szinte értékelhetetlen ISL-sorozat, neki legújabban akadémia kell.
Hogy miért? A kommunikáció szintjén nyilván azért, hogy átadhassa azt a tudást, tapasztalatot, amire a pályafutása során szert tett, s ekképpen járuljon hozzá a magyar úszósport jövőbeni sikereihez. Ám ha valóban ezt szeretné, arra ott van az Iron Swim, a Hosszú Katinka Úszóiskola.
Hogy mi a különbség úszóiskola és akadémia között? A módszertant tekintve szinte semmi. Egy akadémia ugyanúgy működik, mint egy jól felépített egyesület, státusát, presztízsét és persze költségvetését tekintve viszont más kávéház. Természetesen lehet neki rendelt funkciója, mint a piramis csúcsa, de ha az alapból kell építőköveket kivenni, csak hogy akadémiát emeljünk, akkor az egész építményt akadémiástul összeomlás fenyegeti. Az úszás a második legeredményesebb olimpiai sportágunk, melyik sportágban legyen akadémia, ha nem az úszásban? Volt is terv, elképzelés ennek a megvalósítására, ám amikor úgy fordult a világ és az ország szekere, hogy szűkebben mérik az apanázst, akkor a MÚSZ, Wladár Sándorral az élen, úgy döntött: vannak fontosabb teendők is a Hosszú Katinka nevét viselő akadémia alapításánál.
Nem merek állást foglalni az úszóakadémia ügyében, ám az nyilvánvaló, hogy Hosszú Katinka képtelen belenyugodni a MÚSZ döntésébe, s ha megváltoztatni nem tudja azt, legalább, ahol és amikor csak tudja, ostorozza a szövetség elnökét.
Színfalak mögötti érvelésének kétségtelenül van egy másik, látszólag logikus eleme. Ha a birkózásnak van Kozma István, a kajak-kenunak pedig Kovács Katalin nevét viselő akadémiája, akkor miért ne járna ugyanez az úszásnak és Hosszú Katinkának?
Kozma István, nyugodjon békében, ehhez nem szólhat hozzá. Az úszónőhöz hasonlóan háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalinnal való példálózás csak látszólag analóg. Amikor Kovács Katalin bejelentette a visszavonulását, könnyek között arról beszélt, nem tudja, miként, de szeretne valamit visszaadni a sportágának abból, amit kapott. Ő maga akkor még kissé bizonytalanul gyerekkora vízitúrás élményeit elevenítette fel átörökítésre méltó példaként, az élet aztán úgy hozta, hogy a korszakos bajnoknő nem vízitúrás csoportokat szervez, hanem nemzetközi szinten is egyedülálló intézmény vezérevezőse lett kuratóriumi elnökként. Kovács Katalin nyilván tisztában vele, hogy az akadémia morális fundamentumát nem ő lapátolta össze egy személyben, azt lassan egy évszázad lenyűgöző eredményei hordták össze. Majd az idő eldönti, a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.
Tágíthatjuk a kört:
ha valakinek joga lehetne bármit is követelni, akkor az a szintén háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron. Az ő habitusától ez végképp távol áll. Szilágyit nem csupán kivételes vívóérzékkel, hanem hasonló intellektussal is megáldotta a sors, azt is tudja, hol a helye a nap alatt. Mégis mi sem áll távolabb tőle, mint a követelőzés.
Mi jár egy olimpiai bajnoknak, pláne ha háromszor, esetleg ennél is többször felért a magasztos csúcsra? Az élők közül Keleti Ágnes, Balczó András, Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Janics Natasa, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Biros Péter, Kozák Danuta, Szabó Gabriella eltérően, a maga életével felel eme kérdésre. Egerszegi Krisztina vágyaitól történetesen semmi sem áll messzebb, mint hogy akadémiai elnökké avanzsáljon.
Milák Kristóf „csupán” egyszeres aranyérmesként rendhagyó felelettel gazdagítja a tudáshalmazt. Akár pályafutása csúcsán is hátat fordíthat a sportnak. S a tanácstalanságát még csak meg sem kell indokolnia. Ám egyszer eljön az idő, amikor tiszta vizet kell önteni a pohárba. Hosszú Katinka, Wladár Sándor és – hogy ki ne felejtsük őket a körből – Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya, valamint Virth Balázs, a világcsúcstartó edzője pontosan tudja, Milák Kristóf válaszra vár. Arra a kérdésre, szabad-e, érdemes-e mindent, amit elért, kockára tenni.
Lassan egy éve húzódik egy furcsa ügy a magyar úszósportban. Kenderesi Tamásé. A doppingellenes szervek vétkesnek bélyegezték, ő maga cáfol. Egy eleve bonyolult bizonyítási eljárás, az úgynevezett biológiai útlevél adja a vád alapját, ráadásul a konkrét esetben több vitatott elemmel. A Magyar Úszószövetség teljes mellszélességgel kiáll Kenderesi mellett, az ártatlanságát hirdetve minden eszközzel támogatja a harcát. Nem tehetünk mást, nekünk is hinnünk kell Kenderesi ártatlanságában. Ám ha ennek ellenére meghurcolják, mi a garancia arra, hogy más nem járhat így?
Azt gondolom, Milák Kristófot ez a kérdés nyugtalanítja. Decemberben a CAS előtt lezárul Kenderesi ügye. Egyelőre érjük be a múltjával, Milák jelenét és jövőjét addig nincs is értelme firtatni. Tartozás és követelés, tehetség és adomány vagy éppen hála: az ítélethirdetésig minden megszólalás csupán kommunikáció, ha úgy tetszik, szócséplés. Óhatatlanul Milák kárára.
Novák Miklós - www.magyarnemzet.hu
