- 0
Népünk Ismét Egyesülni Fog. Reméljük, Még Időben...
A tények ismeretében kijelenthető, hogy amit a történelemről tanítottak és tanítanak, teljességgel alaptalan és hamis. A kötet remélhetőleg felkelti a kíváncsiságot, és önálló kutatásra sarkall. Ehhez segítséget nyújt a bő forrásanyag is. Számos helyen szerepel a „kaukázusi”, (értsd a hun-magyar) vonal, annak embertani, nyelvészeti és kulturális vonatkozásai. A területre mélyebben is kíváncsiak gyarapíthatják erről a tudásukat. Alapvető fontosságú munkák bizonyítják, hogy hun-magyar őseink a Föld számos pontján otthagyták a kézjegyüket, a földrajzi elnevezéseiket, motívumaikat, a számrendszerüket, az írásukat, a naptárukat. A jégkorszak után megjelenő agresszív népek az egész Földre kiterjedő egységes kultúrát azonban alapjaiban rengették meg, s lényegében szinte kiirtották. Ezt segítették a gyakori természeti csapások is. Hun-magyar emlékeink rombolása-megsemmisítése jelenleg is folyik, fizikai és szellemi téren egyaránt. Rokon népeink, véreink szerte a világon mégis fennmaradtak...
Arany László legújabb könyve (2022) elolvasása után - a feltárt tények fényében - határozottan kijelenthetjük, hogy mindazt, amit számunkra az emberiség történelméről tanítottak és tanítanak, az bizony teljességgel és alapjában valótlan, hamis.
Mivel hatalmas kiterjedésű területről van szó, jelen gyűjteményes munkában csak néhány dolgot lehet bemutatni, és még annál is kevesebbet részletekbe menően. Ám remélhetőleg ennyi is elegendő ahhoz, hogy a Kedves Olvasó kíváncsiságát felkeltse, és önálló kutatásra sarkallja. Ehhez segítséget nyújt a bő forrásanyag is.
A kötetben számos helyen történik említés a „kaukázusi”, (értsd a hun-magyar) vonalról, annak embertani, nyelvészeti és kulturális vonatkozásairól is. Természetesen ezen a téren is csupán a felszínt érintve, hiszen az alaposabb kifejtés elterelte volna a figyelmet a leletekről, a néprajzi és egyéb ismeretekről. Aki viszont erre a területre mélyebben is kíváncsi, ugyancsak lehetősége van gyarapítani tudását.
Rendkívüli, alapvető fontosságú munkák állnak már rendelkezésre, számos kutató részéről. Tényként kezelhető viszont, hogy a Föld bolygó e területein is otthagyták hun-magyar őseink a kézjegyüket, a földrajzi elnevezéseiket, a motívumaikat, a számrendszerüket, az írásukat, a naptárukat, stb. stb. Mindezt már a beláthatatlan múlt messzeségében, a legutolsó jégkorszak idején, és még azt megelőzően is!
A jégkorszak véget érésével sok minden megváltozott, másfajta, helyenként kifejezetten agresszív népek jelentek meg, fegyvereket kezdtek gyártani, s elképesztő gyorsasággal elszaporodtak. Pusztítási és rombolási hajlamuk oda vezetett, hogy az évtizedek óta fennálló, az egész Földre kiterjedő egységes kultúrát alapjaiban rengették meg, s lényegében szinte kiirtották. Ehhez segítségükre voltak az újabb és újabb természeti csapások is. Manapság pedig a politika, hiszen a hun-magyar emlékek rombolása-megsemmisítése jelenleg is zajlik. Mind fizikai, mind szellemi téren és értelemben.
Rokon népeink, véreink szerte a világon mégis fennmaradtak, még ha helyenként csupán elszigetelt kis közösségek formájában is. Ám egyre határozottabban törekszenek a „visszaemlékezésre”, egykori ősi kultúrájuk és hagyományaik felélesztésére, ápolására. Bár ezt a folyamatot minden lehetséges eszközzel lassítani és gátolni igyekszenek, meg már nem állíthatják.
Népünk Ismét Egyesülni Fog. Reméljük, Még Időben...
*
