- 0
Egy évtizede, hogy tragikus körülmények között távozott a kilencvenes évek magyar futballjának (vagy más írásmód szerint: magyarfutballjának) karakteres figurája, akihez, mint mondani szokás, valahogy viszonyulnia kellett minden drukkernek.
Én megéltem saját meccsnézői pályafutáson alatt mindkét végletet: volt, hogy nagyon ellenszenves focistának találtam, s volt, hogy az egyik legszimpatikusabb, legtisztességesebb szereplőnek tűnt a hazai futballmocsárban. Sőt, karrierje késői szakaszában egész jó játékosnak is, a tiszteletreméltóan hajtós fajtából, akinek a taktikai érzéke is a szürke átlag fölé emelkedik. Edzői pályája is alakulhatott volna szépen, ha váratlanul - máig sem teljesen tisztázott körülmények között?, én mindenesetre nem olvastam még megnyugtató magyarázatot - el nem ragadja a sors.
A Ferencváros győzelemmel emlékezett a tíz éve elhunyt Simon Tiborra - emelte ki tudósítása címében a Nemzet Sport weboldala, előzetesen pedig a közelgő évforduló kapcsán arról írt a lap, hogy az egykori, ikonikus játékosnak számító, csupaszív hátvédről nevezték el az Albert-stadion egyik szektorát.
A Mindig és soha Fradi-blog az In memorian Simon Tibi című poszttal emlékezett.
Mi pedig itt azzal, hogy egy korabeli újságcikket szedünk elő a gyűjteményből. Féltem, hogy mennyit kell majd megfelelő alapanyaghoz keresgélni a kupacban, de úgy esett, hogy a feldolgozásra már korábban kiszemelt példányok ahogy is tornyosulnak az íróasztalomon - mindegyikben legalább egy-egy későbbi Sárga Lapok-poszt témája -, csak a legfelsőt kellett felütnöm, hogy kezembe akadjon egy simontibis riport. Az első cikk a Sportissimo című kéthetenkénti (?) magazin 1995. augusztusi számában, és meglehetősen blikkfangos címet visel: Simon vereti magát Telekkel. A két nevet nem kell magyarázni, nem csak a zöld-fehér híveknek ismerős a második is, de minden magyar futballbarát tudja, kiről-kikről van szó.
A cikk nyitómondata olyan, hogy ez alkalommal kifejezetten kínálja magát az idézésre:
A Kispest mestere, Török Péter mondta, hogy ha valakit kedvére kiválaszthatna a magyar mezőnyből,akkor az a ferencvárosi Simon Tibor lenne.
(A szerző egyébként bizonyos Borókai Gábor, akkor még sportújságíró.)
A folytatásban is akadnak feljegyzésre érdemes mondatok, például ez a párbeszéd a riporterrel (és akkor a címadás rejtélye is feloldódik mindjárt):
- Doppingolsz?
- Ha Telek Andristól kapott pofon rajta van a tiltó listán, akkor igen.
- Te tényleg pofoztatod magad?
- Egyáltalán nem rendszeresen, de előfordult már. Amikor úgy érzem, hogy kicsit leültem, és nem tudok a feladatra koncentrálni, amikor nem lobog bennem a tűz, akkor valahogy megpróbálok kizökkenni az apátiából.
Minden további elolvasható alant:
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
Sportissimo, 1995/11., augusztus 3.
Sárga lapok - http://sargalapok.blog.nepsport.hu - A Flag Polgári Magazin partnere
