Bencsik András: A megértés jogáról

Valami változik, és ez a változás megállíthatatlan. Egymástól távoli, össze nem függő események és megnyilvánulások jelzik, hogy a szellemi klímaváltozás elkezdődött, ebben már benne vagyunk.

Az amerikai szélsőbaloldal által uralt Twitter csevegőplatformot, amit az egész világon használnak, következésképpen felfoghatatlan erővel képes befolyásolni az emberiség gondolkodását, megvásárolta egy különös milliárdos, Elon Musk, aki a kicsi kék madárral szimbolizált Twitter vezéreit kirúgta, és arra készül, hogy a szabad szólás fórumává tegye, ahol bárki szabadon és következmények nélkül „csipoghatja” el azt, amit gondol. Úristen! Micsoda fordulat.

Magyarországon ugyan­ekkor egy fantasztikusan jó film állít emléket a méltatlanul mellőzött első szabadon választott miniszterelnök, Antall József emlékének. Nem az a mellbevágó a nagyszerű film, a Blokád láttán, hogy a gyáva és tisztére méltatlannak bizonyuló Göncz Árpád nevét ma egy egész városközpont viselheti a budapesti XIII. kerületben, miközben Antallnak csak egy gödöllői könyvtár belső udvara jutott, hanem hogy a Moszkvából indított rendszerváltozás kaotikus napjaiban akadt egy nagy történelmi személyiség, aki az alkotmányos demokrácia lényegét és fontosságát nemcsak fölismerte, de meg is tudta védelmezni, az élete árán is. Antall József öröksége nem csupán a keresztény Magyarország lett, hanem az az erős magyar jogrend, amelyet még a 2006-os baloldali terrorcselekmények sem voltak képesek megrendíteni.

Antall József az erkölcsös és méltóságteljes nemzeti szuverenitás érdekében az akkori hegemónnal, a Szovjetunióval is szembefordult, ki merte mondani a Varsói Szerződés feloszlatásának szükségességét. Vajon ha ma élne, mit mondana, hogyan látná a méltó létezés és a nemzeti függetlenség esélyeit? Ki akarná-e mondani ő is, ahogy mai követői ki merik mondani, hogy a világ fenekestül felfordult, és a tegnapi barát ma inkább ellenségként viselkedik?

Ki a jó és ki a rossz? Hogyan lehet tájékozódni, hol vannak a biztos pontok, amelyekbe kapaszkodhat a szemlélő? Megismerhető-e a valóság, fölismerhető-e az igazság egy olyan korban, amikor egyes gondolatok már önmagukban is bűnnek számítanak, amikor dolgok nem érdemlik meg, hogy beszéljenek róluk, és vannak dolgok, amiket mindenkinek mondania kell?

Most az önök kedvenc lapja vett egy nagy lélegzetet, és úgy döntött, hogy ebben a feje tetejére állt világban, ahol szinte lehetetlen vagy nagyon nehéz tájékozódni, megérteni, hogy mi és miért történik, egy fontos politikai cselekvést, ami emberek százmillióinak az életét érintheti, láthatóvá, megismerhetővé és ezáltal megérthetővé tesz. Mégpedig úgy, hogy nem rágjuk meg előre az üzenetet és nem adjuk tovább úgy, hogy önök csak egyfélét gondolhassanak, hanem – kísérletképpen – bemutatjuk önöknek úgy, ahogy van.

Az Orosz Föderáció elnökének, Vlagyimir Putyinnak a Valdaj Klub záróeseményén mondott beszédét minden kommentár nélkül, teljes terjedelmében közöljük. Azon célból, hogy a nyugati véleményformálók által démonizált államfő szavait, ha van hozzá bátorságuk, legalább egyszer önök is megismerhessék.

A világ változik, de a dolgok leglényege változatlan maradt. Az emberek boldogságra és békére vágynak, és az azonos nyelvet beszélők családjai, a nemzetek sem akarnak mást, mint ezt: a békét, a függetlenséget és a boldogságot. Amihez a kölcsönös megértésen át vezet az út.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>