A Fidesz a megszerezhető 22 mandátumból 14-et, az MSZP 4-et, a Jobbik 3-at és az MDF 1-et tudott realizálni. Ezt az eredményt többféleképpen és többféle megközelítésből lehet vizsgálni.
Az első megközelítés az a jelenleg kormányzó szocialistákra, illetve magára a kormányzásra reflektál.Ezt az eredményt tekintjük úgy, hogy azok a pártok, akik a további kormányzás mellett tették le a voksukat, - jelesül az MSZP és az SZDSZ - 18:4-es vereséget szenvedtek azoktól a pártoktól, akik az előrehozott választásokat tartanák a jelenlegi politikai helyzetben kívánatosnak. Azaz a további kormányzásra nem kaptak felhatalmazást a választóktól, illetve a polgárok megvonták a bizalmat végérvényesen a baloldali kormánytó. Az emberek változást akarnak, új irányt akarnak.
A második megközelítésben az SZDSZ szánalmas teljesítményét kell megemlítenem, hiszen a rendszerváltás óta folyamatos lecsúszást, népszerűségvesztést elkönyvelő liberális párt mostanra szinte eltűnt a politikai palettáról, mikroszkopikus méretűvé vált. Most először fordult elő, hogy az SZDSZ még a saját fellegvárának számító fővárosban sem tudta elérni az 5 százalékot. A liberálisok számára nem maradt más út, mint a beolvadás, vagy az MSZP-be vagy pedig az MDF-be, különben 2010-ben nem fogják tudni átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges százalékarányt. De ez legyen az Ő gondjuk.
A harmadik megközelítés az MDF-é. Ismételten bebizonyosodott, hogy a régi Fórum romjain új élet kezdődött Dávid Ibolya vezetésével, a Political Capital tanácsainak köszönhetően. Ez az MDF már nem használja a jobboldali, konzervatív retorikát, - ez nevetséges is volna Bokros előrukkolása óta – hanem sokkal inkább az MSZP és az SZDSZ lemorzsolódó szavazatait igyekszik megkaparintani, tegyük hozzá, sikeresen. Kérdés persze az, hogy a jelenlegi 5,3 százalékos eredménye mennyire lesz elég a jövő évi választáson, ahol borítékolhatóan többszöröse lesz a mostaninak a részvételi arány. Itt meg kell említenem azokat a sajtóhíreket, amelyek arról szóltak, hogy a több tízezer tagot számláló, s egyébként az ATV-t tulajdonló, Hit Gyülekezete, a híveit az MDF-támogatására szólította fel. Feltehetően ez a megállapodás Dávid Ibolya és Németh Sándor között, közrejátszott az SZDSZ súlyos vereségében is.
A negyedik megközelítés a JOBBIK hihetetlen mértékű előretörése. Ez a párt valóban, ahogy Vona Gábor mondta a sajtótájékoztatójukon alulról építkezve, hatalmas média ellenszélben tudta elérni ezt a nagyszerű eredményt. Természetesen ebben a sikerben nagy szerep jutott Morvai Krisztinának, akinek népszerűségébe közvetlen, nyílt személyisége és 2006-os jogvédő tevékenysége is belejátszott. Nagy kérdés lesz, miként tud élni a radikális párt ezzel a több, mint négyszázezer szavazattal. Meddig próbálja a Fideszt támadni, és mikor veszi észre, hogy neki nem a Fidesz az ellenfele, hanem az MSZP. Több megyében megszerezte ugyanis a JOBBIK a második helyet. Azaz az MSZP-t megelőzte számos megyében, illetve például Debrecenben és Hódmezővásárhelyen már nem csak hogy harmadik erő lett, de mára a második legnépszerűbb párttá vált.
Végül pedig az ötödik megközelítés a FIDESZ szempontjából. A győzelmet nem kell magyarázni, mondta Orbán Viktor tegnap este az eredmények nyilvánosságra hozatalát követően. Ez igaz. A legnagyobb ellenzéki párt történelmet írt, hiszen soha ilyen nagy fölénnyel, ennyi mandátumot szerezve egyetlen párt sem tudott még EP választást nyerni egész Európa tekintetében. A 14 mandátum és az 56 százalékot meghaladó eredmény valóban bizakodásra ad okot, de nem szabad elfelejtenünk, hogy még közel egy esztendő van hátra a 2010-es parlamenti választásokig. Bizakodni tehát szabad, de elbízni magukat végzetes hiba volna. S lassan, ha csak a háttérben is, de tárgyalásokat kell kezdeni a JOBBIK-al. Bár lehet, hogy ezek a tárgyalások már javában folynak, csak mi nem tudunk róla.
Összefoglalva: a vasárnapi EP választás két vesztese az MSZP és az SZDSZ. A győztesek pedig a FIDESZ, a JOBBIK és az MDF. Azt azonban, hogy mi következik ebből, csak az elkövetkezendő napok politikai történéseinek függvényében lehet majd vizsgálni.
Csépányi Balázs
