A zsák meg a foltja

Elképzelem a közmédia épülete előtt sátorozó Hadházy Ákos ábrázatát, amint randalírozásra felkért kommandós vezére, Szabó „Tuareg” Gábor közli vele: se forradalom, se székházfoglalás, de még egy vérszegény blokád sem lehetséges, ugyanis a rendőrök többen vannak, ráadásul jobban kiképzettek, mint az ő alultáplált csövesei.
Gondolom, lekonyult a lódoktor. Márpedig Tuareg ellenállóval nem érdemes vitába szállni. Nagy stratéga.

Régi fekáliamixert képzeljünk el, aki – hol máshol? – a szabad demokratáknál kezdte az anarchista pályát. Csak akkor távozott a felekezetből, amikor már ciki lett Pető Ivánékkal együtt mutatkozni – ez elég hamar bekövetkezett. (Ekkortájt zárt be a Lipót.) Tuareg a Fidesznél is kopogott, de gyorsan elhajtották. A szocialisták következtek, majd az Együtt gyülekezet, végül rátalált Gyurcsány pártjára – ekkor fordulhatott válságosra az állapota. Megmelegedni azonban itt sem tudott, tenyérbemászó karaktere még a túlmozgásos habzóborász számára is vállalhatatlannak bizonyult. (Tuareg szellemiségére mi sem jellemzőbb, mint hogy a 2014-es önkormányzati választás előtt arra buzdította környezetét: a főpolgármester-jelöltek közül okvetlenül Bokros Lajosra szavazzanak!) Legemlékezetesebb alakítását a televízióban is nyomon követhettük: a maga alapította Ország Gyűlése Mozgalom élén 2014–15-ben hónapokig a Parlament előtti Kossuth téren kempingezett, mígnem szedte a sátorfáját.

És most itt van Tuareg áldozata, szegény Hadházy Ákos, aki a lefújt forradalom hírére magába zuhanva álldogál a Kunigunda útjai éjszakában, mint lószerszám a hideg vízben.

Borítókép: Hadházy Ákos (Forrás: MTI)

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>